Hirdetés
Hirdetés

Oh, dear: reggeli a Dear Budapestben

2017. augusztus 17.
Dán szendvicsező Budapesten, éljen! Az értesülés után naná, hogy kíváncsiak lettünk: mit tudhat a Heiszler Olivér nevével csábító, dán stílusúra hangolt szendvicsező Budapest belvárosában? A Veres Pálné utcában bejelentkező hely nagy ambíciókkal lépett porondra az egyre színvonalasabb reggelizési lehetőségeket és kissé túlpörgetett street food mezőnyt kínáló fővárosban. "Ezért hívtuk életre designer gasztrobárunkat kitörve a szendvicsezők […]
Hirdetés

Dán szendvicsező Budapesten, éljen! Az értesülés után naná, hogy kíváncsiak lettünk: mit tudhat a Heiszler Olivér nevével csábító, dán stílusúra hangolt szendvicsező Budapest belvárosában?
A Veres Pálné utcában bejelentkező hely nagy ambíciókkal lépett porondra az egyre színvonalasabb reggelizési lehetőségeket és kissé túlpörgetett street food mezőnyt kínáló fővárosban.
"Ezért hívtuk életre designer gasztrobárunkat kitörve a szendvicsezők egyhangú szürkeségéből! Nálunk utazást tehetsz a különböző kultúrák gasztronómiájába, a fooddesignt és a cool atmoszférát is beleértve" – ugyancsak hangzatos öndefiníció, lássuk a szendvicseket.

Fotó: Horváth Dániel


Pontosabban előbb magát a szendvicsezőt. A világos, nagy ablakos üzlethelyiségbe jó beülni. A nem túl nagy (talán 6-8 asztalos?) térben igazából bármerre jólesik nézni, beleértve a plafont is.

Fotó: Horváth Dániel


A jó ízléssel berendezett, egy légterű helyiségben igényes bútorok, nem tolták túl ezt a stílust, nem akar erőltetett, keresett módon skandinávoskodni. A pult egyszerű és gusztusos, a falon informatív étel- és itallap, értjük ezalatt, hogy a szendvicsek főbb komponenseit is feltüntetik a táblán, nem csak fantázianeveket mondjuk.

Fotó: Horváth Dániel


Az picit furcsa, hogy a Facebook-oldalukon reggeli-, ebéd- és vacsorahelyként aposztrofálták magukat, de 11-kor nyitott, este 7-kor zárt a szendvicsező. Ha csak nyolc órát akar nyitva lenni egy hely, talán érdemes fókuszálni a nap valamely felére, és ahhoz igazítani a kínálatot, hangulatot. Délelőtt lévén megörülünk a frissen facsart juice-oknak. A cékla-répa-alma-citrommal tennénk nagy lelkesen egy próbát – az nincs. Akkor uborka-alma-citrom. Az sincs. És még mielőtt végigzongoráznánk a többin, jelzi az egyébként felkészült és nagyon kedves pultos srác, hogy ezt a vitaminkoktél-sort hanyagoljam is, narancslevet és céklalevet magában viszont kaphatunk. Mindkettő korrekt.

Fotó: Horváth Dániel


A szendvicskínálat kifejezetten jól hangzik. Külön csoportban ajánlanak három halasat, három vegetariánust és két húsosat. Érezzük Dánia szelét, és egyre kíváncsibbak vagyunk, mit nyújtanak a szépen stylingolt, nyitott rozskenyérszendvicsek.

Fotó: Horváth Dániel


Vegyes élményeket okoztak a választottjaink. A tokhalas emelkedett ki egyértelműen a sorból: a szinte baconszerűen zsíros, sós, vékony füstölt tokhalszeletek remekül működnek a rozskenyéren. A kenyér, mint megtudjuk, a Marmorstein Pékség munkáját dicséri – ennek az információnak külön örülünk. A füstölt tokhalhoz merészen mangó és mogyoróvaj társul, egy kis marinált lilahagyma és mustármag kíséretében. Ezt megvettük.

Fotó: Horváth Dániel


A többi kóstolt tételnél viszont körülbelül ugyanazok a gondolatok merültek fel. Az arányok valahogy nem stimmeltek. Túl vastag, vagy egyszerűen csak túl tömör, túl masszív volt a kenyér – ami persze egy rozskenyér esetében nem eredendő bűn, sőt. Ezért emlegetjük az arányokat, talán eltaláltabb, ízletesebb feltétekkel jobban működtek volna a kompozíciók. A sokat ígérő külcsín olyan kisebb csalódásokat okozott, mint a gombás esetében a semmitmondó, túlzottan földes, unalomba fúló harapások. A túl vajas gombakrém és a feltétként szereplő gombák sem hozták azt, amit a fajta tudott, az egyszerű csiperkekrém nehézkes, az ördögszekérgomba és a savanyított shimeji is teljesen felejthető volt.

Fotó: Horváth Dániel


Ami az igazi izgalmát adná ezeknek a sok komponensből álló szendvicseknek, hogy egymással interakcióba lépjenek az ízek, a savak (legyen az pácolt zöldség vagy fanyarkás bogyós gyümölcs); hogy élményt okozzon a textúrák találkozása; hogy a mascarponébe például frissességet leheljen a kapor (a lazacos szendvicsben) – ez mind valahogy nem állt össze, nem működtek együtt.
Egy másfajta aránytévesztésnek éreztük a korianderes, madras currys, újburgonyás szendvicset, amelynek egyik problémája volt a szószos krumpli alatt enyhén ázott rozskenyér, a másik a nyári szezonba kevésbé illő, túlzottan nehézkes, szénhidrátdús elgondolás volt, könnyedebb összhatásra számítottunk – bár ez persze részben ízlés dolga is.
A Dear Budapest ígérete alapvetően az, hogy néhány havonta új séf állítja össze a szendvicskínálatot: Heiszler Olivér nyitotta tehát a sort. Igazából sajnáljuk, hogy egy magasra pozicionált, széles körben ismert magyar séf a nevéhez nem méltó dologgal jelentkezett most be. Hangsúlyozzuk: nem feltételezzük Heiszler Olivérről, hogy ennyire ne találná el az ízesítéseket, arányokat. A nagy problémát inkább a tanácsadás (kreatív séf pozíció stb.) műfajában látjuk. A séf, aki képes egy konyhát jól vezetni, ki tudja, hogyan képes biztosítani egy konyha működését, az általa kidolgozott receptek készítésének minőségét úgy, hogy nem vesz részt a konyha mindennapi életében. A Dear Budapestnek őszintén kívánjuk, hogy hozza ki magából azt a sokat, amit benne rejlik!
Látogatás időpontja: 2017. augusztus 1.
A "soft opening" időszak utáni újranyitás időpontja: 2017. augusztus 29.
Dear Budapest
Budapest V. kerület, Veres Pálné utca 16.
Dear Budapest Facebook
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram