Miért pont pizza és miért pont nápolyi pizza? Mi vitt téged, titeket ebbe az irányba, hogyan született meg a Monalizza?
A nápolyi pizzával 2021 nyarán találkoztam először, Gödöllőn, a Napolizzában, amely akkor még egy kis faházból működött. Az egész nagyon egyszerűen indult: barátokkal jártunk oda dolgozni, elsősorban a jó hangulat miatt, de közben kiváló pizzákat készítettünk. Ott tanultam meg a pizzakészítés alapjait, és egészen 2023 nyaráig, az érettségiig dolgoztam a helyen.
Az év végén az egyik volt kollégámmal egyre gyakrabban beszélgettünk arról, milyen lenne saját pizzériát nyitni Budapesten. Az ötletből végül valóság lett, és 2024 januárjában már egy üzlethelyiségben álltunk a Lónyay utcában – nulla üzleti tapasztalattal, minimális előkészülettel, de annál nagyobb lelkesedéssel. Persze akadt néhány kisebb baklövés is: például az, hogy közvetlenül a Pizza Manufaktúra szomszédságában nyitottunk meg, amely több mint egy évtizede Budapest egyik legismertebb és legmeghatározóbb pizzériája. Az azóta eltelt idő azonban azt mutatja, hogy ennek ellenére is sikerült megtalálnunk a saját helyünket a város pizzatérképén.
Tehát így született meg a Monalizza. Semmi nagy tervezés, csak sok akarat és egy nagy adag szerencse.
A Monalizzánál láthatóan fontos szerepet kapnak az egyszerű, klasszikus irányok, és ez nemcsak a feltétekben, de a pizzéria designját tekintve is szembetűnő. Hogyan alakítottátok ki az arculatot?
Fiatal diákok vagyunk: nekünk az az elsődleges célunk, hogy jót együnk minőségi alapanyagokból, kedvező áron, és az elsődleges közönségünk is fiatal diákokból áll. A hely arculata is ehhez igazodik, szándékosan egyszerű és visszafogott, mert a hangsúly nem a designon van, hanem az ételen és a hangulaton.
Az étlapotokon a Margheritától kezdve a szarvasgombás pizzáig válogathatunk. Mesélj az ízkoncepcióról, mi alapján áll össze, illetve frissül a kínálatotok?
Ez sincs túlgondolva: van tíz pizzánk, amelyekkel a kezdetek óta dolgozunk, és ezek adják a kínálat gerincét. Emellett időről időre behozunk négy-öt új pizzát, amelyekkel kísérletezünk. Figyeljük a vendégek visszajelzéseit, és ha egy új íz igazán népszerűvé válik, akkor akár tartósan is helyet kaphat az étlapon.
Egyébként próbálunk hűek maradni ahhoz, amiről a pizza eredetileg szólt: egy egyszerű, szerethető étel, amit gyorsan és jóízűen lehet megenni. Mi sem szeretnénk ennél többet belelátni vagy túlbonyolítani a dolgot.
Beszéljünk az alapanyagokról! Honnan, milyen szempontok szerint szerzitek be ezeket?
Az friss zöldségek kivételével az alapanyagokat Olaszországból szerezzük be. Nincsenek nálunk fix alapanyagok, hogy például csak azt az egyfajta mozzarellát szerezzük használjuk. Szeretek mindig újakat kipróbálni, és szerencsére ebben a beszállítónk is partner. Most például a Fior Di Latte egy kis Szicíliai üzemből jön és imádják a vendégek.
Kijelenthető, hogy elmúlt évtizedben átalakuláson ment át a hazai pizzakultúra. Te hogyan látod ezt a változást a vendégek oldaláról? Mennyire keresik tudatosan a minőségi alapanyagokból, hagyományos technológiával készült pizzákat?
Amit látok, hogy ma már minden korosztályban megvan az a tudás és igény, ami néhány évvel ezelőtt korántsem volt magától értetődő. A vendégek tudják, mi az a nápolyi pizza, meg tudják ítélni, milyen egy jó paradicsomszósz vagy egy valódi mozzarella, és sokkal jobban értékelik a pizzánkat.
A fiatalokban ez a fajta tudatosság különösen megvan, ők már eleve így gondolkodnak az ételről. Az idősebbeknél pedig azt látom, hogy mostmár túl tudják tenni magukat azon, hogy például kézzel kell enni a pizzát. Nekem sokat elmond az, ha valaki lerakja a kést-villát, és beleharap a pizzába. Ez azt jelenti, hogy megérti, miről szól ez az egész.
Manapság egyre több vendéglátóhely kínál nápolyi stílusú pizzát, vagy épül kizárólag arra. Mit gondolsz, mi az oka ennek a felfutásnak, illetve mi mindennel jár, ha egy stílus ennyire népszerű lesz?
Ez is egy trend, mint például a smash burger vagy most a taco. Ezek a trendek arra nagyon jók, hogy elinduljon egy verseny az üzletek között. Kis túlzással szinte minden héten nyitott/nyit egy nápolyi pizzéria, így már nem elég az, hogy nápolyi pizzát kínálsz. A legjobbat kell nyújtanod. Bele kell csempészni valamit, amitől nem azt mondják, hogy jó, hanem dobnak egy hátast. Valamivel ki kell tűnni. Szerintem Budapest és a vidék is nagyon erős lett nápolyi Pizza kategóriában, az európai színtéren is.
A nemzetközi gasztronómiában egyre nagyobb hangsúlyt kap az élményalapú vendéglátás. Szerinted egy pizzéria esetében milyen szerepe van a hangulatnak, a személyességnek az ételek minősége mellett?
Őszintén, a pizza mellett az a legfontosabb számunkra, hogy tudjunk pár szót váltani a vendéggel, kialakítani valamiféle személyesebb kapcsolatot. Hozzánk rengeteg visszatérő vendég jár, pont azért, mert próbálunk picit közelebb kerülni hozzájuk azon túl, hogy „Köszi, egészségedre!”. Mi is jobban érezzük magunkat tőle, és ez kölcsönös: ha a vendég megnyílik, sokkal őszintébb visszajelzést ad az ételről, a helyről, mindenről, ezáltal mi is tudunk fejlődni.
Nemrég a Római-parton is nyitottatok egy pop-up helyet. Milyen további terveitek vannak a Monalizzával?
A csapatban szinte mindenki egyetemista, köztük én is. Őszintén szólva nagyon büszke vagyok arra, hogy nem egészen két év alatt sikerült egy működő, összetartó és fegyelmezett csapatot felépíteni. Ráadásul szinte ugyanaz a csapat dolgozik velünk a kezdetektől fogva, ami szerintem az egyik legnagyobb erősségünk. Ismerjük egymást, szeretjük egymást, és ez nagyban hozzájárul ahhoz a hangulathoz, amit a vendégek is érezhetnek az üzletben.
És igen, közben új dolgokkal is kísérletezünk: 2026. május 1-jén nyitottunk egy pop-up egységet a Római-parton, a kedvenc helyemen, a Miamor Rómaiban. Itt egy szűkített kínálattal dolgozunk, hatféle pizzával, de igyekeztünk úgy összeállítani a menüt, hogy mindenki találjon benne kedvére valót. A cél azonban továbbra sem változott: jó hangulatot teremteni, és olyan pizzákat készíteni, amelyekre öröm ránézni és öröm megenni őket.