Nők és a sör - Hogy lett a sörfőzés hagyományából boszorkányüldözés

SZERZŐ: diningguide
2021. augusztus 13.
a Sörsztorik rovat
támogatója a
Bár még mindig sokan feltételezik, hogy a sör fogyasztása és készítése is maszkulin tevékenység, valójában a sörfőzés művészete a nőknél zsigeri készség, és napjainkban ismét egyre több sörfőző nőt köszönthetünk a szakmában. Tehát semmiképp ne dőljünk be a sztereotípiáknak! A sör univerzális, valószínűleg a második legrégebbi erjesztett ital, melynek sok köze volt, sok köze van és lesz is a hölgyekhez.
Hirdetés

Nők az ősi sörfőzésben

A sört évezredekre visszanyúló történelme során fogyasztották nők és az erősebbik nem képviselői egyaránt, valahogy mégis inkább a „férfiak itala” jelző ragadt rá. Pedig a nők ősidők óta aktívan foglalkoznak a sörfőzéssel. Bár a nyugati társadalmak az elmúlt 150 évben a sörfőzést a férfiak által uralt területnek tekintették, valójában az ókortól kezdve a középkori céhes sörfőzés elterjedéséig számos példa mutatja, hogy a folyékony kenyér elkészítése bizony az asszonyok feladata volt. Sok kultúrában a sörfőzdék védelmezői is női istenségek voltak.

 

Például Ninkasi, a sörfőzés mezopotámiai védelmezője, akinek himnuszából ismerjük a sörről szóló legkorábbi írásos feljegyzést. Ebben az erősen patriarchális társadalomban a sörfőzés volt az egyetlen szakma, mely a sumér nőknek megélhetési lehetőséget biztosított. Az ókori Egyiptomban a sörfőzést házimunkának tekintették, így elsősorban nők végezték. Hathor istennőt a „sörfőzés feltalálójának” tartották, templomát a „részegség helyének" nevezték, és minden évben ünnepséget rendeztek a tiszteletére, amely a „részegségét” ünnepelte.

Dél -Amerika egyes részein a chicha-t, az az a kukoricasört, szintén asszonyok főzték: fizetőeszközként is használatos volt, és nagy szerepet játszott a vallási gyakorlatokban. Az észak-amerikai indián társadalmak asszonyai kaktuszsört, vagy a mexikóihoz hasonló kukoricából készült terméket is gyártottak, melyet a lányok pubertás rítusaiban használtak. Afrikában, Burkina Fasóban a nők mintegy 5500 éve készítenek sört erjesztett cirokból. Tanzániában pedig a nők hagyományosan az italok egyedüli forgalmazói voltak. Ahogy a germán ősmondában, az Eddában is egyenesen a nők privilégiumaként írják le a sörfőzés mesterségét. Ők ugyanis azt tartották, hogy mivel a nők adnak életet gyermekeiknek, csak ők lehetnek képesek arra, hogy a gabonát aranyló nedűvé változtassák. A finn legendák közé tartozik Louhi története a Kalevalából: Észak úrnője a medve nyálát mézzel keverte, és ebből főzött sört.

A komló keverékhez adását egy 12. században élt német apácának, Bingeni Szent Hildegárdnak köszönhetjük, aki nem csak írt a növényről, de az összetevőt örökérvényűen a sör receptjéhez kapcsolta. Mivel a komló tartósítószerként szolgált, a sör fogyasztási alkalmassága meghosszabbodott, bár a hozzáadása a sörfőzés költségeit is növelte.

Boszorkányság!

A céhes, majd az ipari méreteket öltő sörfőzés elterjedésével szorultak csak ki az üst mellől a gyengébbik nem képviselői. Egészen az 1500-as évekig a sörfőzés elsősorban női munka volt – pontosabban addig amíg boszorkánysággal nem vádolták meg a sörfőző nőket. Az attribútumok nagy része, melyeket ma a boszorkányokhoz kötünk, a hegyes kalaptól a seprűig, a nők sörfőzdékhez fűződő kapcsolatából származnak. Magas, hegyes kalapot viseltek, hogy ügyfeleik láthassák őket a zsúfolt piactéren. Sörüket bográcsokban szállították. Macskáik pedig nem emlősalakot öltött démonok voltak, hanem egyszerűen hasznos háziállatok, amik képesek voltak távol tartani az egereket a gabonától. 

A férfi sörfőzők meglátták benne a lehetőséget a sörkereskedelemben, ezért egyesek azzal vádolták meg a sörfőző nőket, hogy boszorkányok, és üstjeikben varázsitalokat főznek alkohol helyett. Így idővel egyre veszélyesebbé vált a nők számára a sörfőzés és a sörárusítás gyakorlása, mert tévesen boszorkányként azonosíthatták őket. Természetesen voltak, akik nem igazán hitték el, hogy a sörfőzőasszonyok boszorkányok, mégis sokan azon a véleményen voltak, hogy nőknek nem szabad sört készíteniük, mivel a folyamat időt és odaadást igényel, és enélkül jobban ráérnének arra, hogy otthon a háztartással és gyermekekkel foglalkozzanak. Ezért néhány város tiltotta, hogy a hölgyek sört árusítsanak.

A férfiak uralma a söriparban

Három komoly tényező van, amely alapvetően ellehetetlenítette a nőket a sörfőzéstől, ezek pedig a vallás, a politika és a gazdaság. A 18. század közepétől sok nőt eltiltottak az alkoholtermelésben való részvételtől, és pincérlányok, kocsmai üzemeltetők, palackozók vagy sörfőzdék titkárnői lettek. A nők, mint sörfőzők, sőt a sörfőzés, mint háztartási művészet egyre hanyatlóban voltak, és utat engedtek a söripar férfiak által uralt világának. Ma a világ 10 legjobb sörcégét férfi vezérigazgatók vezetik, és többnyire férfi igazgatósági tagjaik vannak. A sörről tévesen elterjedt, hogy leginkább a férfiak itala és sajnos ez a nemi erészrehajlás a kisebb kézműves sörfőzdékben is fennáll. Egy tanulmány megállapította, hogy míg a kézműves sörfőzdék 17%-ának van női vezérigazgatója, ugyanezeknek a vállalkozásoknak mindössze 4% -a alkalmaz női sörfőzőt, szakértőt, aki felügyeli a sörfőzés folyamatát.

Modern sörfőzés

A 20. század közepétől a nők korlátok között, de elkezdtek dolgozni a sörgyárak laboratóriumaiban, ám továbbra is kizárták őket a sörfőzési tevékenységek irányításából. A '60-as - 70-es évektől kezdve újra kézműves sörfőzőként kezdtek pályára lépni. Ezek a klasszikusan újraszerveződő üzletek hívtak életre az olyan szervezeteket, mint a Pink Boots Society (PBS), amely támogatja a sörfőző szakmában dolgozó nőket, különösen a kézműves sörök készítésében. A PBS-nek jelenleg világszerte körülbelül 1800 tagja van. De az Adelitas Cerveceras és Bière de Femme-t is hasonló céllal hozták létre: összehozták a söriparban dolgozó nőket.

Fotó: Pink Boots Society Facebook

Ezeknek a kezdeményezéseknek hála, a nők lassan visszaszivárognak a sörgyártásba. Ám még hosszú az út, hiszen a söriparban dolgozó nők csupán a munkavállalók 10% -át teszik ki, a sörfőzdékért felelősek pedig még kevesebben vannak. Nem is beszélve arról, hogy egy felmérés szerint Amerikában a nők még mindig csak a sörivók egynegyedét adják ki.  Ha több nő vesz részt a söriparban, az növeli a sört ivó nők számát, amire mindenképpen szükség lenne, mivel egy friss kutatás szerint a nők mindössze 20%-a részesíti előnyben a sört más alkoholos italokkal szemben.

A világ más tájain, például sok afrikai kultúrában a sört továbbra is csak nők készítik, és gyakran ez jelenti számukra az egyetlen lehetséges utat a gazdasági autonómia eléréséhez. Japánban és Tajvanon a nők a modern korban még mindig rizs rágásával foglalkoznak, hogy megkezdjék az alkohol előállításának fermentációs folyamatát. A bolíviai nők pörkölt árpából készítenek sört, hasonló eljárással. Latin-Amerikában a pedig a chicha-t termelik a nők.

Fotó: Pink Boots Society Facebook

Függetlenül a kultúrától, a nőknek megvan mind a fizikai erejük, mind az intelligenciájuk ahhoz, hogy jó söröket készítsenek. Még akkor is, ha néhány évtizedre (vagy évszázadra) kiszorultak a gyakorlatból. A minőséghez való visszatéréssel és a kis adagok főzésével a kézműves söripar lehetővé teszi új, érdekes ízek létrehozását és ezáltal a közösség komolyabb bevonását. A női vásárlók nagyobb érdeklődést mutatnak a szokatlan ízesítések iránt, ami lassú, de folyamatos emelkedéshez vezet a szektor női fogyasztóinak arányát tekintve.

Tovább olvasok
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram