Hirdetés

Egy világklasszis séf elnyerheti sorra a szakmai díjakat, megkaphatja a Becsületrend tisztségét, mint Escoffier és Paul Bocuse – de hogy Nobel-díjas legyen, olyanról még nem hallottunk. Bár a Nobel-díj jelöltjeinek listáját a hivatalos bejelentés napjáig titokban tartják, kiszivárgott, hogy a spanyol származású sztárséf és világjobbító, José Andrés is az esélyesek közt szerepel.

Hirdetés

A spanyolok örökké hálásak lesznek neki, hogy az Egyesült Államokat megismertette a (csúcsminőségű) tapasokkal, és beemelte a műfajt a fine dining világába.

Bár ez is megkerülhetetlen eredmény, de messze áll attól, hogy Nobel-békedíjra jelöljék.

A Nobel-díjat olyan emberek kaphatják meg, akiknek humanitárius munkája az emberiség fontos problémáira talál megoldást. Eredményeikkel a legégetőbb kérdésekre adnak választ, példamutatóak és eredményesek. José Andrésról és humanitárius munkájáról korábban már beszámoltunk. A sztárséf, akinek 21 kiváló minőségű étterme van, a földrengés sújtotta Haitin végzett nemrég példamutató humanitárius tevékenységet, amit azóta sem hanyagol. Tábori konyháiban munkatársaival rengeteg embert mentett meg az éhezéstől. Így volt ez a hurrikán által megtépázott Puerto Ricóban és most, az erdőtüzek idején is. Oda megy, ahol szükséget lát.

A globális katasztrófák elhárítását érzi igazi feladatának. „Ott leszek, ahol az éhezőknek enni kell adni, bárhol is legyen az!” – ezt az idézetet valahol olvasta, és annyira megtetszett neki, hogy ha valaha tetováltatni szeretne, ezt fogja magára varratni. Egyenesen a homlokára – jegyzi meg egy interjúban.

José Andrés nem csak főz és ételt oszt a hirtelen támadt ínségben. Belemegy a katasztrófák által érintett vidékek lakóinak életét javítandó egyéb tevékenységekbe: segítségnyújtása kiterjed más területekre is. Konyhákat épít, szakácsokat képez, élelmiszerbiztonságra oktat, amivel járványok előzhetőek meg.

Önmagát vérbeli kapitalistának tartja, aki szeret jól élni. De nem mások kárára. Szépen hátradőlhetne, és ha lelkifurdalása támad, megsegíthetné egy komolyabb összeggel a rászorulókat. Ő azonban ezt nem érzi elegendőnek. A helyszínre utazik és strukturális segítséget nyújt: átgondolva, milyen módon lehet az a leghatékonyabb és a leginkább tartós hatású. Erdőgazdálkodási, mezőgazdasági, halászati, oktatási programokat indít, a katasztrófák gyökeréig hatolva próbál megoldást keresni. Az életét átjárja a másokon való segíteni akarás, ez vezérli tevékenységeit.

Úgy beszélik, idén Donald Trump elnököt is a jelöltek közt találjuk majd, konkrétan az Észak-Koreát érintő intézkedései miatt. Más kapcsolat is van a két ember között: Washington D.C.-ben az elegáns Trump International Hotelben szándékozott Andrés megnyitni legújabb éttermét, de Trump menekültpolitikája arra indította, hogy a jogi következményeket is vállalva kihátráljon ebből.

Hirdetés
Bár ez is megkerülhetetlen eredmény, de messze áll attól, hogy Nobel-békedíjra jelöljék.

A Nobel-díjat olyan emberek kaphatják meg, akiknek humanitárius munkája az emberiség fontos problémáira talál megoldást. Eredményeikkel a legégetőbb kérdésekre adnak választ, példamutatóak és eredményesek. José Andrésról és humanitárius munkájáról korábban már beszámoltunk. A sztárséf, akinek 21 kiváló minőségű étterme van, a földrengés sújtotta Haitin végzett nemrég példamutató humanitárius tevékenységet, amit azóta sem hanyagol. Tábori konyháiban munkatársaival rengeteg embert mentett meg az éhezéstől. Így volt ez a hurrikán által megtépázott Puerto Ricóban és most, az erdőtüzek idején is. Oda megy, ahol szükséget lát.

A globális katasztrófák elhárítását érzi igazi feladatának. „Ott leszek, ahol az éhezőknek enni kell adni, bárhol is legyen az!” – ezt az idézetet valahol olvasta, és annyira megtetszett neki, hogy ha valaha tetováltatni szeretne, ezt fogja magára varratni. Egyenesen a homlokára – jegyzi meg egy interjúban.

José Andrés nem csak főz és ételt oszt a hirtelen támadt ínségben. Belemegy a katasztrófák által érintett vidékek lakóinak életét javítandó egyéb tevékenységekbe: segítségnyújtása kiterjed más területekre is. Konyhákat épít, szakácsokat képez, élelmiszerbiztonságra oktat, amivel járványok előzhetőek meg.

Önmagát vérbeli kapitalistának tartja, aki szeret jól élni. De nem mások kárára. Szépen hátradőlhetne, és ha lelkifurdalása támad, megsegíthetné egy komolyabb összeggel a rászorulókat. Ő azonban ezt nem érzi elegendőnek. A helyszínre utazik és strukturális segítséget nyújt: átgondolva, milyen módon lehet az a leghatékonyabb és a leginkább tartós hatású. Erdőgazdálkodási, mezőgazdasági, halászati, oktatási programokat indít, a katasztrófák gyökeréig hatolva próbál megoldást keresni. Az életét átjárja a másokon való segíteni akarás, ez vezérli tevékenységeit.

Úgy beszélik, idén Donald Trump elnököt is a jelöltek közt találjuk majd, konkrétan az Észak-Koreát érintő intézkedései miatt. Más kapcsolat is van a két ember között: Washington D.C.-ben az elegáns Trump International Hotelben szándékozott Andrés megnyitni legújabb éttermét, de Trump menekültpolitikája arra indította, hogy a jogi következményeket is vállalva kihátráljon ebből.

2019 decemberében megtudjuk, ki fog felállni Oslóban, amikor kihirdetik a díjazott nevét. Annyi biztos, hogy Gandhit négyszer jelölték, de egyszer sem kapta meg. Nem nagyon érdekelte, ugyanúgy folytatta munkáját. Hasonlóan gondol a nevezésre José Andrés is, aki nem vágyik elismerésre vagy hírnévre, csak tenni szeretné a dolgát, amire lelkiismerete kötelezi. A jelölés hírére így reagált: „ha ez igaz, alázattal tudok csak gondolni rá. Egy vagyok az ismeretlenek közül, akik segtenek a rászurólókon.”

Olvassa el korábbi cikkünket is a témában!

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS