Az USA legnépesebb városában jártam és véleményt formáltam az ottani kávékultúráról. A New York Coffee Guide-ot az orrom elé tartva kutattam a jobbnál jobb helyeket.New Yorkban töltött néhány hetem alatt határozott vezérfonalat adva napi kötelező kiruccanási köreimnek segítségül hívtam a Madal Café polcáról „kölcsönvett” New York Coffee Guide-ot, amelyben városrészekre bontott ajánlott helyek szerint látogathattam végig New York legjobb kávézóit.
Na, de mit is mondhat az ember, amikor - tényszerűen gasztronómiai értelemben feltörekvő - kis országunkból odatéved a hatalmas, zsongó nagyvárosba, a „minden és mindenki cool” helyszínére, és még válogat, megítéli kis magyar senki létére, hogy mi a jó és mi nem? Mégiscsak pofátlanság innen véleményt alkotni - gondolhatnák sokan -, de miért is ne?
Általános benyomások már a hosszú szöveg elején
Az elfogyasztott kávék ízét nem találtam rendkívül kiemelkedőnek, összehasonlíthatatlannak az itthoni kávézókban kapható kávékéval. Persze nagyon menő helyeken jártam, de a New York-i kávézók sokkal inkább a belső designt tekintve tűntek verhetetlennek. A barista kint is egy „érdekes állatfaj” sajátos stílusú külsővel, önmaguknak való formákban, de ez itthon is előfordul.
Az úgynevezett latte art terén, azaz tejöntésben egyértelműen gyengébbnek ítéltem meg a helyzetet, mint nálunk, egyik helyen sem kaptam olyan szépen öntött kávékat, mint amiket itthon megszoktam.
Azok a New York-i kávézók, amelyeket meglátogattam, tényleg különleges helyek, viszonylag ritkán térnek be turisták, némelyik megtalálása már önmagában embert próbáló feladat, bejárataik – hát hogy is mondjam – csöppet sem hívogató. Különleges - nem luxus - enteriőr jellemzi őket és valamennyi a kávé elhivatott, megszállott képviselője. Ez persze sok esetben túlzásba csap át, itt is előfordul azért, hogy a vendég már csak egy felesleges zavaró elemnek érzi magát a páratartalom, a pörkölési idők és a vízkeménység-lágyság paramétereinek világában.
A felsorolásban nem alkalmaztam semmiféle rangsort, de persze igyekszem jelezni, hogy melyik tetszett. Ami a legfontosabb: mindig az összhatás volt a lényeges számomra. Elsősorban capuccinón és cortadón teszteltem a kávézókat, tehát még kevésbé tudok leírást adni a kávé ízjegyeiről önmagában, de ez nem is volt célom az összefoglalóban.
Azt szoktam mindig mondani, hogy a legfontosabb mégiscsak az ember, a barista. Egy kevésbé jó teljesítményt egy kedves, emberközeli kiszolgálás simán feledtet. Tény, hogy a pokróc, nagyképű stílus ellenére kapott tökéletes kávénak is tudok végül örülni. A lekezelő viselkedés közepes teljesítménnyel azonban nagy csalódás tud okozni.
Bár sokan azt mondják, New York nem azonosítható az Egyesült Államok egészével, de még csak nem is képezi le igazán, az biztos, hogy általánosságban elmondható, hogy ezen a földrészen az úgynevezett regular coffee, azaz sima kávé alatt az általunk americanóként emlegetett barna meleg vizet értik, persze – a tévhittel ellentétben – jó magas koffeintartalommal. Erre például úgy jöttem rá, hogy három éve, amikor először jártam New Yorkban, egy törzshelynek választott reggeliző egységben közel egy liter kávét ittam meg, és a végén tényleg kis híján szívinfarktust kaptam, holott tényleg végig úgy éreztem, hogy pusztán egy kicsit keserű meleg vizet iszom.
A helyek:
A Kickshaw-ban is feltünősködtem - fotó: a szerző felvétele
The Queens Kickshaw
4017 Broadway, Queens NY 11103 I Astoria
New York Coffee Guide (NYCG): Asztalnál rendelős kávézó. Először valamelyik hétköznap reggel érdemes kipróbálni. A reggeli kávérohamot követően délre trendi, gourmet ebédlőhellyé, este kellemes bárrá alakul, hatalmas sörválasztékkal. Ami az ételeket illeti, figyelmet érdemel a házi gauda jalapenóval és guava dzsemmel, amelyet kiváló briósban szolgálnak fel. A kávékat fajtától és elkészítési módtól függően 2,5 és 4 dollár között mérik, az ételek helyben készülnek, a sörök nem.
Elsőre furcsának tűnt, hogy az asztalhoz tereltek, ezt általánosságban véve nehéz volt megszoknom New Yorkban. Szeretek pultnál rendelni, bár tény, hogy az ember ilyenkor megnézi akkor már az ételválasztékot is. Szeretem nézni a kávéfőzés folyamatát is, erre nincs lehetőségem, ha nem a pultnál kérek.
Kicsit összeesett tejhabbal érkezik a kávé, de ízre nagyon finom. Internet többszöri könyörgésre sincs, hiába lobogtattam a Coffee Guide-omat, illetve érveltem azzal: több ezer kilométert utaztam, hogy becsekkolhassak innen.
Pörkölő: Coffee Labs Roasters
Kávégép: La Marzocco MP, 3 groups
Őrlő: La Marzocco Volcano, Mazzer Major, Ditting
A Sweatleaf tudja mi a dörgés - fotó: a szerző felvétele
Sweatleaf
1093 Jackson Avenue, Queens, NY 11101 Long Island City
NYCG: A külvárosi környezetbe hibátlanul passzoló kávézó, a Sweetleaf kívül kissé morózusnak tűnő (pestieknek otthonos romkávézónak is tűnhet vintage, állítólag Párizsból hozatott bútorokkal), belül mégis hangulatos és kellemes. Kedvesen és hozzáértően bánnak a vendéggel, a lelkes baristák a kezdőket is megpróbálják rávezetni a kávéital élvezetére. Ha kell, előadást tartanak a különféle pörkölési metódusokról, de a kezük sem áll meg: közben elkészül a hibátlan kávé.
A vendégtér mögött egy kis lemezstudió is helyet kapott, ahol bárki feltehet egy kedvére való lemezt a kávézó gyűjteményéből, de ha nem éri be a készleten lévőkkel, lejátszhatja a magával hozott lemezeket is. Amúgy az internet itt sem működött éppen, tessék kérem egymással foglalkozni – furcsa nyelveket beszélni, hallgatózni, esetleg a falon lévő The Smith lemezt nézegetni megigézve.
Szintén összesett hab, szép öntés – láttam már szebbet is –, ízre kifogástalan, a sütemények persze túl édesek, amerikai választék.
Egyik személyes kedvenc (főleg a hangulatos belső tér miatt), kétszer is visszatértem.
Pörkölő: Stumptown Coffee Roasters, Verve Coffe Roasters
Kávégép: La Marzocco Strada Ep, 2 groups
Őrlő: Mazzer
Sok a könyv a Housing Works Bookstore Café-ban - fotó: a szerző felvétele
Housing Works Bookstore Café (Manhattan, Soho)
126 Crosby Street Manhattan, NY 10012 Soho
NYCG: Igéretes könyvesbolt-bejárat fogad, antikvárium is egyben. Az üzlet része a nemes célokat felvállaló Housing Works nonprofit hálózatnak, amely számos jótékony ügyet felkarolt, miközben tevékenysége középpontjába az AIDS és a hajléktalanság elleni harcot állította. Ez nem azt jelenti, hogy a kávézóban nehezen gyógyítható immunbetegségben szenvedő hajléktalanok időznek, hanem például azt, hogy itt minden közreműködő önkéntes. Az itt felhasznált kávébab természetesen a fenntartható fejlődés jegyében szüretelt, környezetbarát termék. Enni is lehet és van mit: péksütemények, szendvicsek, a saláták pedig frissen és helyben készülnek. A hely esetenként nonprofit szervezetek számára is kinyitja kapuit, s az erre fogékony vendégkör hosszas előadásokat hallgathat a Föld ijesztő mértékű felmelegedéséről, a közeli Wall Street cápáinak rémtetteiről, illetve egyes bébifókák szomorú sorsáról.
Próbálnék villogni ezzel az idétlen Guide-dal, persze csak ezért utaztam ide (ezt mindenhol előadom, van ahol elhiszik, van ahol nem). Mindenesetre váltunk néhány szót a küldetésemről (pontosabban én kéretlenül előadom), lassan egész New York szájról szájra adhatja, hogy egy őrült magyar járja a kávézókat, rendkívül kényesen a kávéhab állagára.
Amit kapok, az borzalmasan forró, a kedvem lelohad, túl híg, túl tejes, a croissant szottyadt. A menő New York-i könyvesbolt-hangulat ezzel egyenes arányban válik nyomasztó kötelező olvasmány könyvtárrá, úgyhogy lassan szedem a sátorfámat és távozom. A wifit azonban nem irigylik, van és használom is, később mégis visszatérek ide olvasgatni. A kávét ezúttal kihagyom, egyszer ma már leégettem a számat.
Pörkölő: Intelligentsia Coffee
Kávégép: La Marzocco Linea, 2 groups
Őrlő: La Marzocco Swift
Mindenki tetkós a McNally Jackson Café-ban - fotó: a szerző felvétele
McNally Jackson Café (Manhattan, Soho)
52 Prince Street, Manhattan, NY 10012 Soho
NYCG: Nevével ellentétben ez a hely mindenekelőtt egy kiváló könyvesbolt, a város egyik legjobbja. Az már csak hab a tortán, hogy a könyvekkel szimbiózisban élő kis kávéház a maga szakterületén hasonló minőséget képvisel. Az intellektuális élvezetet a testivel párosítva, lustán olvasgatva ihatjuk tehát kedvenc kávénkat. A hatalmas üvegportálokon árad be a világosság, este mindenfelé olvasólámpák gyúlnak.
A dekoráció is bőven merít a könyvek világából; egyes példányok a plafonról madzagon lógnak, de a könyv-motívum visszaköszön a tálalásban is. Itt egyszerre lehetünk bibliofilek és kávésznobok, nem tudom, van-e ennél emelkedettebb élvezet. És bár a könyvek árai nagyon változóak, a kávénál olcsóbbat egy lepattant külvárosban sem találnánk.
Csend és áhítat, négyen borulnak térdre keresztet vetve, amikor a wifit firtatom (igen, mindenhonnan be akarok csekkolni, hiszen én az őrült coffee guide alapján érkező magyar vagyok, és ez csak így együtt működik, aki nem érti az alap motivációt, ne is próbálkozzon), majd kapok egy tűzforró, híg capuccinót, amitől viszont én borulok térdre, és kis híján visszamegyek a tetovált szupertrendi barista srácokhoz, hogy próbáljuk újra a jelenetet. De aztán meghúzom magam egy könyvlapokkal teleragasztott sarokban, a fa lehajthatós olvasót vagy kávéscsésze-tartót nem nagyon merem piszkálni, mert a végén kiderül, hogy egyáltalán nem értek hozzá, és azt nem venném a szívemre, ha a hajszálvékony MacBook Airek mögött ülő fekete szemüvegkeretes, sapkás hipsterek kérdően néznének rám.
Pörkölő: Stumptown Coffee Roasters
Kávégép: La Marzocco Linea
Őrlő: Mazzer Luigi
Gasoline masina - fotó: a szerző felvétele
Gasoline Alley Coffee (Manhattan, Noho)
331 Lafayette Street, Manhattan, NY 10012 Noho
NYCG: Ez a pici üzlethelyiség a környék autószerelő műhelyeiről és benzinkútjairól kapta a nevét: a csiricsáré hatvanas években errefelé tülekedtek New York két színre fújt, lerobbant Chevrolet Impalái. Bár a hely szelleme ma is árasztja magából a romantikus benzinszagot, az üzleti tevékenység jellege alapvetően megváltozott, s az elegáns irodisták mellett ellepték a környéket a mindenre kíváncsi, anyagiakkal jól ellátott turisták is. Ha akarunk, beléphetünk a kávézóba a Broadwayről és távozhatunk a Lafayette felé eső kijáraton, de megtehetjük ugyanezt fordítva is, ha netán hitelezőink követnének minket. Nyáron azonban az ajtókon kívül még minden ablak is nyitva, kiválóan átláthatóvá válik a helyzet, és csúcsra jár a kávézóhoz tartozó kicsiny, emléktárgy-butik forgalma is.
A rátermett baristák sötét pörkölésű fair trade kávéval dolgoznak, s bár általában könnyedén átláthatunk a szitán, az italok sűrűek, alapesetben nem könnyű a pohár fenekére nézni.
A sütikről vagy jót, vagy semmit, bár egyik sem itt készül. Kettő és öt dollár között bármelyik kávét megkaphatjuk.
Felüdülés számomra, nemcsak mert nagyon tetszik a logója és a kávésbögrék is, meg a pólók is – hanem mert olyan kedvesen reagálnak a cortado szó elhangzására, és végre yesss, nem égetik le a pofámat azonnal, tökéletes hőmérsékletű, tökéletes állagú kávét kapok. Ilyennek szeretem a kávét és a közeget is, semmi fennhéjazás, nyugalom és béke, kellemes emberek, ki is ülök az ablakba, hogy Joy Division idézetes pólómmal behívogassam az inspirációra éhes New York-i lakosságot.
Pörkölő: Intelligentsia Coffee
Kávégép: La Marzocco GB/5
Őrlő: Mahlkönig
Luxus felsőfokon, a Knave - fotó: a szerző felvétele
Knave (Midtown Manhattan)
118 West 57th Street, Manhattan, NY 10019 Midtown West
NYCG: A Le Parker Meridien szálló mélyére rejtett kávézó hangulata keleti ízeket sejtet, süppedő iráni perzsákon lépkedve nehéz bordó leplek, áttört rezeken pislákoló fények szegélyezik utunk. Nem véletlen tehát, hogy az itt alkotott kávé íze, színe, állaga is fűszeres, mélysötét, sűrű. Ha megfáradtunk az intenzív városnézésben, itt megpihenhetünk, hagyhatjuk, hogy elzsibassza felfokozott érzékeinket a luxus felsőfokát idéző miliő.
Olvassunk reneszánsz költőket, hallgassuk a szférák zenéjét – és mindezt megtehetjük csekély, hat dollárnál nem bővebb büdzséből is. Bár ha elfelejtenénk a borravalót, innen biztosan Dante poklának mélyére kerülünk.
Na jó, itt kicsit erőszakosabbnak kellett lenni, mert ez egy hotel. Bementem és követeltem a kávézómat a guide-omra mutogatva, és hát úgy alakult, hogy mázlim volt – hiszen éppen a kávézóban álltam, amit én amúgy holmi bárrá alakult recepciónak néztem –, és a magas, elegáns barista méltóságteljesen közölte, hogy „én vagyok a barista és egy héten csak néhány órát vagyok itt, úgyhogy most szerencséd van”. „I know I’m lucky” magyar akcentussal vidáman odavetett mondattal beültem az egyik vörös plüsspáholyba, és megkaptam az amúgy közepes kinézetű és ízvilágú kávémat szintén közepes croissant-nal, összesen 11 dollárért.
Pörkölő: Counter Culture
Kávégép: La Marzocco FB/80
Őrlő: Mazzer
Zibetto - fotó: a szerző felvétele
Zibetto (Manhattan, Sixth Avenue)
1385 Sixth Avenue, Manhattan NY 10019 Midtown East
NYCG: Ezt a piciny kávébárt nem sorolhatjuk a patinás kávéházak közé, valójában fókuszáltan a betérő eszpresszófogyasztók igényeit kívánja csak kielégíteni. Mondhatni rétegigényeket, s hogy ilyen egyáltalán létezik, az az európai kultúra egyre erőteljesebb itteni térhódítását bizonyítja. Ahogy a Nagy Nyújorki Kávégájd is jellemzi: ne gyere csellótokkal, mert azzal itt megfordulni lehetetlenség: mehetsz ki hátrálva és leforrázva, mint a folyami rák.
Itt minden Olaszországot idézi, az ízek és a ristretto is. A kávészemeket, hogy még autentikusabb legyen, Bolognában pörköltetik, csak az árakat írják ki dollárban, szigorúan 3.50 alatt.
Persze ordít mindenki torkaszakadtából, a torokköszörüléses igényes nézés mit sem segít, végül elkapom a sarokban alkotó félhosszú hajú baristát, kérek – tessék, örüljetek – egy eszpresszót. Azt hiszem aznapi hatodik kávénak ez merész volt, majd kiugrik a szívem hirtelen, de a hely szelleme átjár. Fizetek gyorsan némi – túl soknak ítélt – borravalót hátrahagyva, mondjuk a soha viszont nem látásra Rezes Bandi szállóigéjét mormolom magamban kilépve az olasz–amerikai térből.
Pörkölő: Zibetto
Kávégép: Brasilia Decurtis Camme
Őrlő: Mazzer