Ami a franciáknak az omlett, az az olaszoknak a frittata. Megjelenésre a francia elegánsabb és letisztultabb, míg az olasz jóval rusztikusabb. Az omlett kétségtelenül frissen a legjobb, a frittata viszont hidegen is kedvelt fogás. Jelentős "hozzáállásbeli" különbség, hogy míg az omlett jellemzően egyszemélyes fogás, addig a frittata azért kiált, hogy megosszuk a többiekkel.
Viszont mindkét esetben egy végtelenségig variálható, könnyen elkészíthető ételről van szó, amikbe bármilyen ínyenc alapanyag belekerülhet – vagy éppen ami megmaradt a hűtőben-kamrában.
Frittata = sült
Frittata annyit tesz olaszul, hogy sült. Hagyományosan öntöttvas serpenyőben készítik, és a folyamatot a tűzhelyen kezdik el, majd a sütőben fejezik be. A frittata leginkább abban különbözik a klasszikus francia omlettől, hogy a hozzávalókat nem ráhelyezik a tojásra (vagy az utolsó mozzanatokban kerül bele), hanem összekeverik vele.
A cukkini és a spenót különösen jól illik hozzá, de bármilyen más zöldséggel is készíthetjük. Elbírja a gombát, a halat – például lazacot vagy a karakteres ízű, ezért kissé megosztó szardellát –, illetve a sajtféléket is.
Frittata készülhet az intenzív ízű, sós juhsajttal, a pecorinóval vagy a puha és krémes ricottát is elbírja, valamint húsféleségeket is tehetünk hozzá, kolbászt vagy szalonnát is, akárcsak a jó magyar "parasztrántottába".
És nem is lennének olaszok az olaszok, ha nem kerülne képbe a tészta: olykor a megmaradt tésztából is tesznek bele,
mielőtt előző nap felszolgálják a vacsorát, félretesznek a tésztából egy kicsit a másnapi frittátához.
A felvert tojással összekevert hozzávalókat az előre felhevített öntöttvas serpenyőbe öntik, néhány percig a tűzhelyen tartják, majd a sütőben összesütik. A frittata igazi otthoni, családi étel: serpenyőstül az asztal közepére szokták tenni, és tortaszerűen felszeletelik. Az olaszok elsősorban nem is reggel fogyasztják (amikor is inkább az édes péksüteményeket preferálják), hanem gyorsan és könnyen elkészíthető ebédként vagy vacsoraként.
Omlett, az elegáns
Az általában egy személyre készülő omlett jóval vékonyabb, mint az olaszok rusztikusabb frittátája. A klasszikus francia omlett esetében a felvert tojáshoz tejszín, esetenkét liszt is kerül, többek között ez adja szép, homogén állagát. Serpenyőben megsütik, majd félbe vagy harmadába hajtják, és vmegtöltik a hozzávalókkal. Bármi kerülhet rá (ritkábban bele), akárcsak a frittatába.
A spanyolok tortillája is nagyon hasonlít az olaszok frittatájához. Spanyol omlettnek is szokták nevezni, hogy ne keverjük össze a tortilla szót a mexikói, búza- vagy kukoricalisztből készült lepénnyel. Elsősorban a burgonya és a hagyma dominálnak benne, amiket a frittátához hasonlóan összesütnek a felvert tojással. Akárcsak a frittátát, nem csak melegen fogyasztják. Hidegen, szendvicsalapanyagnak is fel szokták használni, felszeletelve pedig tapasbárokban találkozhatunk vele.
