„Nem véletlenül vannak ízlelőbimbóink” – Hortobágyi Cirill főapáttal beszélgettünk

2020. június 26.
Közös nevező rovatunkat olyan beszélgetéseknek szenteljük – és ez a szó új interjúnk kapcsán plusz jelentéssel bír –, amelyek kapcsolódnak, de tovább is nyúlnak boron és gasztronómián. A Pannonhalmi Főapátság bencés szerzetesei már a kora középkor óta gazdálkodó rendként van jelen, és korunk fogyasztói társadalmában is helyt állnak. Gourmet éttermet működtetnek, a Viatort; kiváló minőségű borokat és gyógylikőrt készítenek, sőt hamarosan saját, apátsági sörrel állnak elő. A rend elöljáróját, Hortobágyi Cirill főapátot kértük fel interjúra.
Hirdetés

Nem múlhat el idén beszélgetés, hogy ne ejtsünk szót az elmúlt hónapokról. A szerzetesi lét sokak szemében egy „állandósult karantént” jelenthet, de Önökre ez közel sem jellemző. Társadalmilag aktívak, társasági életet is élnek. Hogyan élték meg a karantén időszakát? 

Hortobágyi Cirill főapát: 996-ban Géza fejedelem telepítette Pannonhalmára a monostort, egyidősek vagyunk Magyarországgal, és a több mint ezer évből 800 úgy telt el nálunk, mint egy karanténban. Vidéken is vagyunk, valamelyest elzártan, egy hegyen. Mi hegynek nevezzük ugyanis a 280 méter magas Szent Márton-hegyet, ami persze valójában domb, a svájci rendtársak meg is mosolyognak minket érte. A technika számunkra is elérhetővé tette a világot, de nálunk a mindennapi élet része az is, hogy néha megállunk, tudunk csöndben lenni, meditálni, önreflexiót gyakorolni. Nagy titok, hogy az ember akkor aktívabb, eredményesebb, ha képes megállni, töltődni és táplálkozni, nem a szó gasztronómiai értelmében.

Mielőtt rátérnénk a gasztronómiára, ha megenged egy személyesebb kérdést. Félelmet, sőt kezdetben pánikot hozott az életünkbe az idei járvány. Egy olyan erős hittel élő embert, mint Ön, is megérintették ezek az érzések?

Igen, és nincs ebben semmi szégyellnivaló, hiszen emberek vagyunk, tartunk az ismeretlentől. Ráadásul itt a gimnázium, a kollégium, és bár elsősorban nem a fiatal generáció volt kitéve a veszélynek, mégiscsak több száz  fiatalról van szó. Kevesebben tudják, hogy működtetünk szociális otthont is Pannonhalmán a falak között, sok idős bentlakóval, a veszélyeztetett korosztályból. Büszkék vagyunk rá, hogy nem lett megbetegedés nálunk, szigorúan tartottuk a karantént.

Több mint ezerötszáz éves rendként van tapasztalatuk a nagy járványokban. Fennmaradtak esetleg egykori gyógyító receptek is?

Ó, hogyne. Kolerajárvány és pestisjárvány is tizedelte annak idején a környéket. Vannak tárgyi emlékeink is, a „pestises” levelek, amik át vannak szúrva és megfüstölték őket, mert egykor így akarták távol tartani a kórt.

A pszichés hatáson kívül nem sok hozadéka volt a füstölésnek, akárcsak a középkorban alkalmazott madárcsőrszerű maszknak, de az embereket megnyugtatta.

A régi receptjeink között gyógyteákat találtunk, porított gyógynövényes készítményeket, a fűszerkert növényeit, amik komoly járványos betegségek esetén nem túl hatékonyak. Az alap higiéniáról ekkor még nem sokat tudtak, hiányoztak a mikrobiológiai ismeretek a fertőzések elkerülésére. Rendkívül széles a kéziratos gyűjteményünk. Mindent megőrzünk, a tudomány sokféle ágát képviselik ezek a dokumentumok, eredeti kézirataink vannak például Jedlik Ányos fizikai kísérleteiről. A gasztronómia, a fűszernövények és a gyógyítás hagyománya nagyon izgat bennünket. Könyvet is adtunk ki Fűszerkert címmel, amelyben 22 fűszernövény felhasználásával, 60 receptet kínál éttermünk, a Viator séfje, Gyurik Gábor. És még mennyi minden napvilágra kerülhet a levéltárból!

Bazilika, könyvtár, kávéház, étterem, pincészet, kápolna, kerengő, arborétum, tanösvény, gimnázium egy birtokon... habitust viselő szerzetesekkel. Észrevehető megilletődöttség az Önökhöz látogatókban?

Van egy kis csodálkozás mindenkiben, az embereket megérinti a történelmi helyek varázsa. De mi nem pusztán történelmi hely vagyunk, hiszen sok elenyészett apátság van az országban, vagy éppen romos várak, de azokban nincsenek már sem működő ágyúk, sem katonák. Szerencsére! Mi, bencés szerzetesek viszont itt vagyunk ezer éve, tesszük a dolgunkat Magyarországért, teljes valónkban lehet találkozni velünk, ami sokakat kicsit zavarba hoz.

Pannonhalma mintapéldája, hogy a szerzetesi lét és a fogyasztói társadalomban való érvényesülés nem zárja ki egymást.

Kétfajta hagyomány alakult ki az évszázadok során. Az egyik a koldulórendek hagyománya, erre csodálatos példa Böjte Csaba testvérünk tevékenysége. Szép ügyeken dolgozik, amihez szponzorhálót, alapítványt, fundraisinget (jótékonysági alapot) tudott kiépíteni. Mi a másik úton járunk. Ehhez ismerni kell a történelmünket: a bencés rend a kora középkor óta gazdálkodó rend. 1945 után elvették az egyházi nagybirtokokat, melyet a privatizáció során nem kaptuk vissza. A rendszerváltás után örömmel építettünk fel elsősorban a turizmusra, vendégfogadásra épülő gazdasági tevékenységeket, amelyek mellett természetesen nem szorultak háttérbe a rend szakrális, karitatív feladatai sem. Büszkék vagyunk rá, hogy sok-sok munkahelyet teremtünk, hogy minőségi termékeket, borokat állítunk elő, de mindezek hátterében ott a spiritualitás. Nagyon az elején járunk abban a folyamatban, hogy igazán sikeres vállalkozásokat üzemeltessünk, a pincészet lehet az első közülük. Mindig és mindenben távlatokban gondolkodunk: ezeréves hagyományokban gyökerező, korszerű, környezettudatos szemléletű vállalkozásokat építünk. A legújabb fejlesztésünk a hagyományos belga apátsági söröket gyártó főzdénk, amelyet heteken belül megnyitunk! 

Volt, hogy megkapták: egy gourmet étterem és a bencés rend alapelvei nem összeegyeztethetőek?

Időnként előfordul, mert nem mindenki tartja egyértelműnek, hogy mi ilyen éttermet üzemeltetünk. Azt már kevesebben tudják, hogy a Viator nekünk is egy ünnep. A mindennapjainkban a kolostori konyhán eszünk, ami közel sincsen a Viator színvonalán. Nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy mi rendszeresen lucullusi lakomákat költünk el az apátsági étteremben. (Nevetés.)

Nagyon közvetlen, sokat nevető ember benyomását kelti.

Az életet élvezni kell! Az élet alapvető derűje nélkül nincs értelmes létezés, ezt mélyen hiszem. Nem az az aszkézis, a sanyargatás a cél, hanem egy harmonikus élet kialakítása.

Amihez hozzátartoznak a jó ételek és italok is.

Nagy kár is volna lemondani a jó ételről, csak az a fontos, hogy megtaláljuk a helyes arányokat. Értékelni kell az örömet, a kellemes perceket, ahogyan másrészről a nehézségeket is el kell fogadni, a csalódásokat is fel kell dolgozni. Egy felnőtt embernek nem babaarca van, a csapások, konfliktusok nyoma ott marad az arcunkon is, de a mértékletes örömöket nem szabad elutasítani magunktól. Az étkezésnek van egy biológiai funkcionalitása, de sokkal többről szól, mint táplálékbevitelről, különben infúzión át is táplálkozhatnánk. Én azt gondolom, hogy nem véletlenül vannak ízlelőbimbóink.

Szent Pál azt írja, hogy tudok bővelkedni és tudok szűkölködni is. Vagyis mélyebb szintjei is vannak az életnek, a bővelkedő ünnepi étkezésekkel és a szűkölködő böjtökkel.

Az evés nem lehet életcél, de a harmóniánkhoz hozzátartozik.

A közvetlenség a pannonhalmi bencések teljes kommunikációjára igaz. Street art alkotások a gimnázium ebédlőjében, kutyabarát levendulanapok, Omnibus néven food truckot üzemeltetnek.

Ez teljesen természetes, hiszen egy monostor a találkozások helye, ég és föld érintkezése, Isten és ember találkozása. Monostorunk egyik küldetése – Szent Benedek Regulája szerint is – a vendégek fogadása, amelyről ő így ír: „Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust, mert ő maga mondja majd egykor: ‘Idegen voltam, és befogadtatok engem’. Mihelyt tehát vendéget jelentenek, szolgálatkész szeretettel siessenek elébe az elöljáró és a testvérek.” A tömegturizmus korszakában nyilván nem így köszöntjük már a vendégeinket, de az eszmény megmaradt. Nekünk nagy előnyünk továbbá a korszerűségben a sok diák, aki körülvesz minket. 340 kamaszfiútól lehet mit tanulni! Facebook-profilom is úgy lett, hogy a gyógynövény-szakkörön

az egyik diákom közölte, hogy kellene az atyának Facebook. Kérdeztem tőle, hogy mégis mire használjam? Nyomatni az információkat, atyám!

Instám is így lett. A kamaszokkal való foglalkozás nagyon jó lehetőség arra, hogy az ember ne öregedjen meg. Most épp az a gondom, hogy én még e-mailes vagyok, ők meg már egyre inkább messengeresek, ott kommunikálnak. Mondták is, hogy ideje lenne már nekem is átállnom.

Ferenc pápa modernségét juttatja eszembe, aki Önnek személyes példaképe.

Így van. Ő teljes szívével benne áll a hitben, és meg akarja értetni a mai emberekkel az alapértékeket. Mindezt olyan örömmel, derűvel, mélységgel teszi, amivel valóban meg lehet szólítani mindenkit. A Szentatya rendkívül spontán, ki meri fejezni az érzéseit, és

kinyilatkoztatás helyett párbeszédet kezdeményez az emberekkel.

Nem oktat, nem elveket hangoztat, hanem a tapasztalat oldaláról közelíti meg a mindennapi ügyeket. Ferenc pápa ebben nagy, és ez az, amire manapság vágynak az emberek.

Pezsgővacsora Pannonhalmán

Mára tömegek számára kiüresedtek a hagyományos vallási ünnepek. Önöknél folyamatosak az ünnepi programok is, amire várják az érdeklődőket.

Az idei évünket a Vendégség hívószava köré rendeztük. A pandémia miatt sajnos nem minden rendezvényt tudunk megtartani, de amit igen, azt szívvel-lélekkel tesszük. Örömömre szolgál továbbá, hogy régi, elfeledett ünnepeket is sikerült felélénkítenünk, újra élővé tennünk. Ilyen például az augusztus 15-ei gyógynövényáldás vagy a Szent Vince-napi szőlőáldás, a borkultúrának ez a régi szép hagyománya. Ilyenkor eljönnek hozzánk a gazdák megáldatni az azévi termést, megszenteljük és imádkozunk. A Szent János napi boráldás ünnepén templomi liturgiát is tartunk, lelki tartalommal töltjük fel azt, ami sok helyütt üzemi termelőtevékenységgé üresedett ki az elmúlt század során.

Szent János napi boráldás

Létező közhiedelem, miszerint katolikus szerzetes nem ihat bort és semmilyen alkoholt.

(Nevetés.) Mértékkel, hogyne ihatnánk! Rendünk alapítója, Szent Benedek a VI. században egy egész fejezetet szánt a témának a regulájában. "A bor egyáltalán nem való szerzeteseknek, de mivel korunkban lehetetlen a szerzeteseket erről meggyőzni, legalább abban egyezzünk meg, hogy ne igyunk a telítettségig, hanem mértékletesebben; hiszen a bor elszakítja Istentől még a bölcseket is” – írta ő. Ugyanez vonatkozik az ételekre is.

Dolgozhatnak Önöknél nem hívők is?

A munkatársaink kiválasztásának elsődleges szempontja a szakmaiság. Ám úgy nem tud működni egy közös munka, ha valaki nem ért meg bennünket, a spiritualitásunkat, az 1500 bencés szellemiségét, és egyáltalán nem tud velünk azonosulni. Egyszóval nem kitétel, de nem is hátrány, ha hívő ember dolgozik nálunk, akinek a hite is ott van a munkája mögött.

És más vallású ember?

A főborászunk, Liptai Zsolt tisztességes hívő református, sőt a borász szakma mellett prespbiter is.

Szoktuk is mondani: a reformátusokat is a jóisten teremtette!

(Nevetés.) Elkötelezett híve vagyok az egymással való együttműködésnek, a különböző gondolkodású emberek párbeszédének. Biztos vagyok benne, hogy nem az elkülönülő gettószellemben van a jövő.

Olvasson új rovatunkról, a közös nevezőről!

Hirdetés
Tovább olvasok
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram