Ha még nem tette volna, olvassa el múlt heti cikkünket! Ön szívből utálja a koriandert? Valójában zsigerből teszi
Hogy valóban mennyire össze van kötve az íz- és szagérzékelésünk, jól mutatja, hogy volt, aki szagokkal adja vissza az ízélményt is.
A koriander szinesztéziája
Egy kirakatban lila dalra kelt / egy nyakkendő – írta Tóth Árpád, a mi kommentmezőnkben pedig muslicaízű és büdös zokni szagú és ízű lett a koriander zöldje (úgy, hogy ezeket minden bizonnyal nem kóstolták a hozzászólók).
Mindez azért is érdekes, mert bár közismertek büdös élelmiszerek – itthon a legnevesebb ezek közül a pálpusztai sajt, egy világhírű versenyző pedig a surströmming, a svédek erjesztett heringje –, a koriander esetében azonban szó nincs efféle egyértelműen penetráns bűzről.
Az emberek egy része egyáltalán nem is érti, hogy a mexikói guacamole, a közel-keleti zhoug, a vietnámi banh-mi szendvics vagy éppen a pho leves kedvelt hozzávalója már hogy is lehetne szappanízű? Ahogyan azt írtuk is, az érzékelési különbség okozója egy recesszív gén megléte vagy nemléte: "a fűszernövény rajongói egy recesszív génnek köszönhetően kevésbé érzékenyen reagálnak a korianderben található, erőteljes aromákért felelős aldehidekre, amelyek egyébként a szappankészítés során is valóban előkerülnek".
A koriander magját egyébként még a szenvedélyes utálói közül is sokan finomnak tartják. Most pedig következzenek a koriander okozta klasszikus szappaníz és szappanszag/-illat élményén kívüli további hasonlatok:
"Görényíze van."
"Uszodavíz ízű."
"Muslica ízű."
"Poloska szagú (plusz egy: olyan az íze, mint a poloska szaga)."
"Büdös, van benne valami visszataszító."
"Hányingerkeltő."
"Büdösbogár szagú."
"...nagyanyó ízű, olyan mintha egy naftalinos gardróbba zárnának."
Köszönjük a hozzászólásokat!
Vass Imréné megjegyzése pedig mindemellett megszívlelendő: "Kívánom mindenkinek, hogy a korianderhez való hozzáállása legyen élete legnagyobb problémája."