Mikor fogalmazódott meg benned, hogy séf szeretnél lenni? Gyermekkori álom, vagy csak később kerültél közel a gasztronómiához?
A családban a nagyszüleim és édesanyám is sokat és jól főztek, illetve főznek a mai napig – így otthon mindig adott volt a jó házi koszt. Nálam mégis viszonylag későn, tizennyolc éves korom környékén jött az elhatározás, hogy a gasztronómia irányába induljak. Ekkortájt kezdett el érdekelni, hogy magam készítsem el az ételeket, viszont innentől kezdve nem volt megállás, nagyon meredeken ívelt felfelé az a bizonyos görbe az érdeklődésemmel kapcsolatban.
Ki jelentett számodra inspirációt a kezdet kezdetén, ki hatott a munkádra, karrieredre?
2013 volt az az év, amikor elhatároztam, hogy komolyra fordítom azt a vonzalmat, ami elkezdett bennem kialakulni a gasztronómia iránt. Szerencsés véletlen vagy talán éppen sorsszerű, hogy éppen ebben az évben sikerült Széll Tamásnak első magyarként kijutnia a Bocuse d'Or döntőjébe Lyonba. Így magyar viszonylatban mindenképpen Tamás volt az első inspiráció számomra, és amint egyre mélyebbre ástam magam ebben a gyönyörű világban, úgy nyílt ki számomra a horizont a külföldi szakemberek irányába is. Akkoriban Massimo Bottura, Thomas Keller, René Redzepi voltak az idoljaim.
Mivel töltődsz, hol vezeted le a konyhai feszültséget?
Nagyon szeretem járni a világot a feleségemmel és a kiskutyámmal, akár csak egy-egy nap miatt is átszeljük az országot vagy elindulunk külföldre, ha arról van szó. Emellett egy családi kis vadásztársaságban vadgazdálkodunk édesapámmal és a nagypapámmal. A legújabb hobbim pedig a pergető horgászat, amibe az utóbbi időben elég intenzíven vetettem bele magamat.
Mi a kedvenc komfort ételed, amit magadnak készítesz, vagy rendelsz?
Ha nagyon gyorsan kell csak összeütni valamit, akkor az biztos, hogy paradicsomos spagetti készül rengeteg olívaolajjal és egy óriási darab burratával. Ha előre gondolkodom és van időm főzni, akkor általában a csirkepörkölt a befutó. Ha rendelésről van szó, akkor vagy egy jó nápolyi pizza vagy valamilyen kézműves hamburger szokott bekerülni a kosárba.
Van olyan asztaltársaság, amelyet szívesen vendégül látnál?
Bárki, akinek örömet tudok okozni a főztömmel. Ezért is számomra az egyik legalapvetőbb konyhai idézet a már fent említett Thomas Kellertől, hogy: „A sikert az általad kreált emlékekben mérik”.
Mit javasolnál a pályaválasztás előtt állóknak: miért javasolnád a szakmád és miért beszélnéd le őket?
Senkit nem beszélnék le róla. Azért tudom javasolni, mert annyira szerteágazók a gasztronómia irányvonalai, hogy akárki, aki csak egy kis indíttatást is érez magában a főzés iránt, biztos, hogy megtalálja a helyét és hozzá a motivációt. Ha pedig egy született versenyző típus, mint amilyen én is vagyok, akkor itt az én példám: hogy az elhatározástól számítva tíz éven belül már a világ legrangosabb szakácsversenyén a dobogó harmadik fokán állhat az ember Lyonban. Ehhez mondjuk kell egy tucat tudatos döntés és rengeteg kitartás, illetve nem utolsósorban a megfelelő mentorok.
Milyen céljaid vannak, amelyeket még szeretnél elérni vagy megvalósítani a karriered során?
Nem titkolt vágyam, hogy még egyszer nekifussak a Bocuse d'Or kihívásainak. Nagyon sok tényezős műfaj, hogy úgy összeálljon minden, hogy feljebb tudjunk lépni a harmadik helyezésnél. Ha összejönne a legfényesebb szobor, valószínűleg az lenne életem teljesítménye. Véletlenül sem szeretnék telhetetlennek tűnni, ez a bronzszobor is különleges helyen van a polcon, de ez az én maximalista hozzáállásom.
Mi jelent motivációt, miben méred a fejlődésedet? Inkább a vendégek visszajelzései vagy a nemzetközi sikerek mentén?
Szerencsére mindkettőből mindkettőből kapok bőven. A versenyzés révén is nagyon sok gratulációt kaptam, illetve a helyezés is egy nagyon jó visszajelzés, hogy jó úton járunk. A Michelin-kalauz is azt érzékelteti a csillagaival, hogy fejlődünk és kiemelkedünk a többiek közül. Másrészről viszont a STAND-ban van szerencsém elég sok, a világ különböző pontjairól érkező vendégekhez kijutni és meghallgatni elismerő szavaikat, ez talán még fontosabb, ahogyan már az idézettel is említettem, nekünk ez az igazi siker.
Mit szeretnél megmutatni az ételeiddel?
Azt, hogy van helye a progresszív, alapanyag-centrikus, átgondolt magyar konyhának, illetve a magyar ételeknek a világ legjobbjai között. Azt, hogy a modern étel nem csak a zseléktől, a ropogósoktól és virágoktól lesz „fancy” hanem attól, hogy egy tűpontosan megkomponált íz bombaként robban a kóstolója szájában.
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.