Portugáliában eleve nehéz úgy eljutni a következő utcasarokig, hogy ne essen az utunkba egy kisebb-nagyobb vendéglátóegység. Érdekesség, hogy a kávézók zöme részben cukrászdaként is funkcionál (ezért gyakorta pastelaria a nevük), a kiskocsma és a kisvendéglő között (portugálul tasca) pedig még maguk a portugálok sem tudnak igazán különbséget tenni.
A tapas portugálul: petiscos
A petiscos (ejtsd: petiskus) gyakorlatilag bármi lehet a friss házikenyértől kezdve az olívabogyón, a csigán, valamint a portugál juhsajton át a tenger gyümölcseiből készült krokettig, pástétomig vagy salátáig. Ezek az apróbb falatok „rendes” éttermekben gyakran előételként (couvert) kerülnek az asztalra, és egy nem túl magas felárért csillapíthatjuk velük az éhségünket, amíg megérkezik a főétel.
A kis gurigaalakú portugál juhsajtok keményebb kérge puha, kenhető, karakteres ízű belsőt takar. A legpraktikusabb, ha körbevágjuk a tetejét, és már kenhetjük is a kenyerünkre. A csigán Portugáliában az éti csigánál jóval apróbb méretű fajtát kell érteni, amit többnyire egy erősen fűszeres alaplében főznek ki, a csigaházban rejlő apró falatokhoz pedig egy fogpiszkáló segítségével jutunk a legkönnyebben.
A pica-pau nevű kis egytálételre emlékeztető petisco sörben pácolt marhahúsfalatokból, valamint zöldségekből, többnyire répából és karfiolból áll, a tetejére pedig néhány szem olívabogyó kerül. Furcsa módon – és a csigához hasonlóan – szintén fogpiszkálóval a legegyszerűbb fogyasztani.
A lángoló kolbász
Aki tényleg éhes, annak a portugál sült kolbászt (choriço assado) ajánljuk melegen, pontosabban lángolva. Tradicionális helyeken a sütnivaló kolbász ugyanis speciális kerámiaedényben érkezik: miután nyakon öntik portugál pálinkával, vagyis aguardentével, magunk lángolhatjuk az asztalnál.
A levegőn érlelt húsok rajongói pedig semmiképpen ne hagyják ki a portugál sonkát, a presuntót. A legjobb minőségű fajták, akárcsak a spanyol ibérico sonka esetében, a tölgyesekben szabadon élő, őshonos ibériai sertésből készülnek.
Olvasta már korábbi cikkünket az Ibériai-félsziget legjobb sonkáiról? Józsika, a boldog disznó, avagy a tapasok királya
Ha tengeri ízekre vágyunk, válasszuk az olívaolajas-ecetes páccal és friss fűszernövényekkel készült polipsalátát (salada de polvo) vagy a hasonló módon készített tőkehalikrát (ovas de bacalhau).
Portugál „sósságok”: salgados
A salgados gyűjtőnév alatt az olajban sült, maximum néhány falatnyi sós apróságokat értik. A portugálok nemzeti halával, a tőkehallal készült, omlós golyócskák, pastéis vagy bolinhas de bacalhau a hozzáadott burgonyától és tojástól állnak össze, és mielőtt olajban kisütik, hagymával és petrezselyemmel ízesítik őket. A jellegzetesen fodros szélű, szintén puha belsejű rissóis leggyakrabban garnélával készül, az empadas nevű húsos pite pedig csirkehússal.
A konzervdobozok kincsei
A portugálok azt sem rejtik véka alá, ha a petiscos egyenesen a konzervdobozból érkezik, ezeket az étlapon conservas néven tüntetik fel, és adott esetben a dobozból fogyasztják őket.
Olvassa el cikkünket a halkonzervekre specializálódott portugál éttermekről és üzletekről is!