„Nem savakat és tanninokat, mi történeteket palackozunk” – Luka Enikő „nemborásszal" beszélgettünk

2020. november 16.
Luka Enikő zavarbaejtően közvetlen jelenség. Boraiban egy egészen személyes, saját világ elevenedik meg, egy borász, anya, sőt a település életéről mesélnek a palackok. A Fertő-tó táji pincészet köré az évek során kiépült egy vendégváró kis „birodalom” is Fertőrákoson, ahol megelevenedik ez a személyesség. Luka Enikővel másképpen lehet beszélgetni a borokról, mint a legtöbb borásszal, ehhez kapcsolódott legelső kérdésünk is.
Hirdetés

Már neved és sikereid voltak a szakmában, amikor kijavítottad a téged borásznak nevező újságírót. Azt mondtad, hogy te szőlőmunkás vagy, metszel, ládát mosol, mindent megcsinálsz. Ez egy tíz évvel ezelőtti interjúban hangzott el, ma már borásznak nevezed magad?

Luka Enikő: Most sem tartom magam annak, de ez volt az álmom, a saját művem, amit édesapám emlékére sikerült felépítenem. 

Egy saját világ elevenedik meg a boraidban és a pincészet köré épített vendéglátásban. Szinte vallomás-jellegű borleírások, nőies színek, személyesség járja át a márkádat. Előre kigondolt elképzelés szerint alakítottad így?

Nem. Én nagyon egyszerűen állok hozzá: ez én vagyok. Rólam tudni lehet, hogy nem vagyok végzett borász, nem tanultam ezt a szakmát. Sokkal személyesebben, ha úgy tetszik, kevésbé technikai módon állok a borkészítéshez, mint tanult kollégáim, akiket csodálok a tudásukért. A rengeteg befektetett energiám viszont megtérült, mára elmondhatom magamról, hogy a közönség elismerése után megérkeztek a szakmai sikerek is, beválasztottak például az 50 legjobb magyar borász közé.

Fotó: Luka Pincészet

Mit jelent a személyesebb borkészítés? Megjelennek benne az eredeti szakmai ambícióid is, miszerint képzőművész szerettél volna lenni?

A mai napig színekben látom a világot, beleértve a borokat is. Nálam nincsenek túlságosan kiélezett technológiai paraméterek a borkészítésben, viszont nagyobb teret kapnak a víziók. Ezekből az elképzelésekből és érzésekből épülnek fel a boraim, és úgy látszik, működik. El kell mondani mindehhez, hogy van mögöttem támogatás is egy szakember személyében, akitől mindent megtanultam. Borász édesapám hirtelen halt meg, még a húszas éveimben jártam, és sajnos nem volt ideje a tudását átadni, ezért kellett külső segítséghez fordulnom.

A Steiner Magnum címkéje / Fotó: Luka Pincészet

Ő az osztrák szakember?

Rudolf Križan tanácsadót, úgynevezett flying winemakert hívtuk el Ausztriából még a régi pincészetünkhöz, amit édesapám hagyott ránk. Ő átnézett mindent, és azt mondta, hogy ha komolyan gondolom, vágjunk bele. Úgy fogalmazott, hogy ez most olyan, mintha egy abszolút laikust akarna elindítani a következő olimpián. Belevágtam 25 éves lányként, nulla tapasztalattal, és azt gondolom, hogy azóta nagyon sok szép díjjal háláltuk meg azt a munkát, amit ő beletett a pincészetünkbe. Tizenkét éve Magas Gergely szőlészként segíti a munkámat, Križan úrral pedig 2002 óta együtt dolgozunk, és velünk örül, akár francia megmérettetésről hoztunk el aranyérmet, vagy Magyar Bor Nagydíjjal ismertek el minket.

Magyar Bor Nagydíj / Fotó: Luka Pincészet

Fiad is megjelenik a Bor Brúnó Boldogság palackodon. Szeretnéd, ha ő vinné tovább a Luka-borokat?

Van egy 8 éves kisfiam, Brúnó, akivel szeretném végigjáratni azt a szamárlétrát, amit én kihagytam. Ez a tervem aztán vagy sikerül, vagy nem. Ez a szakma iszonyatosan sok kompromisszummal jár, és én azt is el fogom fogadni, ha nem a borászkodás mellett dönt, de persze így lenne szép a pincészetünk története. Nyáron elvittük Áts Karcsihoz Tokajba, aki idén a Borászok Borásza lett. Amikor átnyújtotta a fiamnak a tokaji aszúval teli poharat, hogy jelképesen koccintsanak az aranyló aszúval, azt mondta, hogy jól van anya, én is borász leszek, majd hozzátette ott, a Grand Tokajban, hogy a mi borászatunk kicsi... Ez tény, mi három hektáron gazdálkodunk. (Nevetve.)

Brúnó Áts Károllyal Tokajban

Nagyon szerényen beszélsz a képzettségedről, de mégiscsak te készíted a boraidat. Nem tartasz attól, hogy támadási felületet hagysz ezzel magaddal szemben?

A 25 éves korombeli önmagamhoz képest persze, ma már én is sok mindent tudok a borkészítésről, ugyanannyit viszont nem. Ez biztosan sokaknak nem tetszik, sokaknak viszont igen. Én teljesen más pályára készültem, festeni szerettem volna, ehhez képest ma minden szépségével együtt egy röghöz kötött munkát végzek, ami mindig vissza is ránt a talajra. Az osztrák tanácsadómtól tanultam meg, hogy a borászatom működésének minden mozzanatában jelen kell lennem. Megtanított, hogyan kell átlátni a rendszert, hogy a munkám majd nem csak a szőlőművelésről szól, hanem működnöd kell adminisztrátorként, előadóként, vendéglátóként és még takarítóként is. 

Készül a Steiner Magnum címkéje / Fotó: Luka Pincészet

E feladatok átadásával lehetséges nőnie egy cégnek. Vannak efféle ambícióid?

Számomra a személyes motivációim sokkal erősebbek annál, minthogy ez vezéreljen.

Nekem nincsenek 3-5-100 éves terveim a borászatommal. Irányvonalak és érzések mentén gondolkodom.

Számomra az a fontos, hogy kiket látok, ha szétnézek magam körül. Akik hozzánk jönnek vásárolni, akik leülnek hozzánk (amikor lehet), és akik a karantén alatt is vásárolták a borainkat, közöttük én emberileg is jól érzem magam. Velük kölcsönösen tiszteljük egymást, körbe tudunk ülni egy asztalt, és sokáig beszélgetni egymással. Ezek az én valódi ambícióim.

Fotó: Luka Pincészet

Ezek szerint szerves fejlődés eredménye a BorBonBon terasz megnyitása, illetve vendégházat is visztek. Meghatározó az arculatotokban a lila szín és a romantikus, shabby chic stílus. Nem túl nőies az összkép?

A lila meghatározza az arculatunkat, amihez a Fertő-tó víztükre adja a „természetes díszletet”.

Nálunk valóban nem a minimalista, szürke-fekete-fehér világ uralkodik,

de azt gondolom, hogy ez a diszkrét lila színhasználat mindenkinek tetszhet, és a vörösbortól sem idegen. Sőt volt, hogy ebből még viccet is csináltunk. Hirdettünk vacsorát lile dress code-dal férfiak és nők számára egyaránt.

Fotó: Luka Pincészet

A BorBonBon a mi „csokiteraszunk”, de igazából személyesen lehet megtapasztalni, hogy a vendéglátás nálunk a feltöltődésről, az esztétikumról szól. A kertünk tele van virágokkal, külön pihenőhelyekkel, a vadszőlővel befuttatott fal, a helyi keramikusok által készített, lila szinű katicabogaras tányérok mind-mind hozzátesznek ahhoz a teljes kikapcsoláshoz, amit nyújtani szeretnénk, természetesen a boraink mellett.

Rozé borcímketervek "képzelt" rozéborokhoz, mindegyiken a borász fia, Brúnó szerepel / Fotó: Luka Pincészet

Egy lépésre van Ausztria, sok vendéget fogadtok a szomszédos országokból, és persze belföldről is. Vendéglátóként mennyire tudtok hűek maradni a koncepciótokhoz? Hiszen csak vörösbort készítetek.

Gyakori, hogy megérkeznek a teraszunkra mondjuk osztrák turisták egy forró nyári napon, és az első kérdésük, hogy milyen sört rendelhetnek. A második az, hogy milyen fehérbort, ha nincsen sör. Mi mindig elmondjuk, hogy kérjük, foglaljon helyet, és kóstolja meg a kínálatunkat.

Amikor kikéri a harmadik pohár zweigeltet vagy kékfrankosunkat az árnyas teraszunkon a 39 fokos melegben, úgy érzem, hogy valami szépet és újat tudtunk mutatni nekik.

Körülbelül háromszor akkora a fehérbor iránti kereslet, mint a vörösre. Nem csábultatok el soha a fehér irányában?

Hirdetés

Nekünk a vörös való, mi a vörösborban vagyunk magabiztosak. Van rokonunk, aki ajánlotta, hogy foglalkozzunk somlói olaszrizlinggel is, de én azt gondolom, hogy a somlói bor készítéséhez somlóinak kell lenni. Én szeretnék hű maradni azokhoz a fajtákhoz, amiket anno édesapám telepített.

Fotó: Luka Pincészet

Szakmailag sem izgat? A szomszédos Burgenland is ihlető lehet.

Ahhoz mi picik vagyunk, hogy ez irányba forduljak, azt gondolom. Én egyébként is a vörösborok szerelmese vagyok, például a mindennapi fogyasztásra, nagy tételben készülő fehérborokat meg sem kóstolom. A barátaim szoktak is nevetni, hogy milyen szemekkel nézek azokra, akik ezeket a tömegben készült fehérborokat isszák.

Én akkor is egy pohár vöröset kérek, ha kánikula van, mondjuk biciklitúrára megyünk, és senkinek eszébe sem jutna. Csodálatosan jólesik így is, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Fotó: Luka Pincészet

Büszkeségetek a Turán borotok, amit csak igen kevesen használnak nem kiegészítő szőlőfajtaként.

Ez egy hibrid fajta, és beleszerettem. Csizmazia Darab József nemesítő a szőlőfajta atyja, akihez fűződik – egy számomra legalábbis –nagyon megható történetem, amit el szoktam mesélni az előadásaimon is. 90 éves elmúlt, ekkor már nem is ivott bort, a szeme is rossz volt az olvasáshoz, és felkeresett engem telefononon, hogy megkérdezze:

hogy érzi magát a szőlő Sopronban?

28 éves voltam ekkor, három éve voltam a szakmában, és azóta is olyan megrendüléssel gondolok erre. Élete fontos munkája volt a turán fajtanemesítés, és szerette volna tudni, hogyan bánnak vele a borászok. Azóta a fia járt is már nálam, összegyűjtötték és kiadták az édesapja munkásságának történetét. Ezt is csak érzelmi alapon tudom megközelíteni, nagy élmény számomra, hogy a részese lehetek.

Turán bor a pincészet munkatársainak aláírásával / Fotó: Luka Pincészet

Nálunk még édesapám telepítette a turánt festőszőlőként (ahogyan eredetileg használják), hogy más bor színét feljavítsuk vele. 2009-ben palackoztuk le egyszer, csak kísérlet gyanánt önálló fajtaként, és olyan sikert aratott, hogy azóta is az egyik borkülönlegességünk. Ma már többek készítik így, de ez több mint tíz évvel ezelőtt merész gondolatnak számított. Ez önállóan egy roppant intenzív, gyönyörű színvilágú bor, hihetetlen illatjegyekkel. Megtörtént a Budavári Borfesztiválon, hogy vendégek azért jöttek legelsőként a mi standunkhoz, az oroszlános kaputól célirányosan hozzánk tartva – és nem megállva kóstolgatni, ahogyan látogatni szokták a fesztivált –, hogy a még tiszta poharukba elsőként turánt töltsenek, és friss ízleléssel élvezhessék ki ezt a különlegesen illatos és élénk színű bort.

Fotó: Luka Pincészet

Kicsinek számító területen, három hektáron gazdálkodsz. Mennyi idő telt el, mire megérkezett az országos ismertség?

Tíz éven át egy komoly küzdelem volt. Fáradhatatlanul jártam a fesztiválokra, és mindenkit fogadtunk itt, Fertőrákoson is. Nagyon erősen dolgoztam azon, hogy megismerjenek és megszeressenek minket. Ezután pedig a nemet mondást kellett megtanulnom. (Nevetve.) Érdekes volt megtapasztalni, hogy mikor már tudtam nemet mondani, láttam, hogy így is működik az élet. Emlékszem, akkor éreztem először, hogy elértem, amit szerettem volna a Luka-borokkal, amikor az ország minden szegletéből érkeztek már emberek hozzánk, hogy vendégül lássuk őket, kóstoljanak, esetleg meg is szálljanak. Ekkor éreztem azt, hogy a nevem már összekapcsolódott a minőséggel.

Fotó: Luka Pincészet

De hátradőlni nem lehet. Ez egy óriási munka, aminek minden évben meg kell felelni, és ezt igazából csak az tudja, aki szőlővel foglalkozik. Ha van egy rosszabb évjárat, a gyengébb évben készített borokat is ugyanolyan bizalommal veszi meg a vásárló.

Nálunk nincsen bűvös, mindig működő recept, mint a Coca Coláé, és mi természetesen nem javítjuk fel üzemileg sem a borainkat.

Mit lehet tenni ilyenkor?

A nehezebb adottságú években is jó borokat kell palackoznunk, amikor nincs akkora test, nincs olyan alkohol, nincs meg az a szín…

Mi elfogadjuk, hogy ebben az évben ennyit adott a természet,

ilyen volt a 2010-es és ‘14-es palackozás is. Mi ezt ilyenkor vállaljuk, ez is a hitelességünk része. A fogyasztóink ugyanúgy megvették, és a mi közönségünk ráadásul észreveszi a különbségeket. Tudják, hogyan dolgozunk, elfogadják tőlünk. Hibás borokat természetesen nem adunk, de aki nyílt erjesztésben, hordós érlelésben, tradicionális készítésben és természethűen gondolkodik, az nem fog egyenborokat készíteni.

Fotó: Luka Pincészet

Hogy állsz a natúrborok készítéséhez? Illene a portfóliódba.

A natúrborok is erősen mozgatják a fantáziámat. Sokat kell hozzá még látnom, tanulnom, kóstolnom, de a terveim között szerepel, és az egyelőre szünetelő grúziai utazásaim adnak hozzá komoly ihletet. Ez egy olyan lépcsőfok lesz, amit mindenképpen szeretnék meglépni, és vállalni a natúrborokkal járó rizikót. Elsőre biztosan csak homeopátiás mennyiség fog készülni belőlük, úgyhogy az fogja kóstolni, aki először ideér hozzánk, Fertőrákosra. Érdekes egyébként, hogy idén az utazások kimaradtak, és rengeteg rosszat okozott mindenkinek a Covid, de hozott jót is. Pozitívum volt, hogy észrevettük, tőlünk karnyújtásnyira is vannak kiváló borvidékek, ahová épp úgy érdemes ellátogatni, mint külföldre. Számomra pedig már az felért egy utazással, hogy a nyári hónapokban a teraszunkon megforduló emberek mennyit meséltek. A bor megnyitja az embereket, beszédre készíteti őket. Ide hozták nekünk a világot.

Olvasson tovább:

Tovább olvasok
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram