Gianni már a Prosciutto di Parma és San Daniele sonkákról szóló cikke leadásakor elkezdett gondolkozni azon, hogy miért is beszél olyan olasz termékekről, amelyeket a külföldi éttermek többsége nem is használ, és amelyeknek a legtöbben csak a hamisítványát ismerik. Ez paprikázta fel és ösztönözte arra, hogy ezúttal a mindent ellepő hamis olasz élelmiszerekről rántsa le a leplet.
Tudni kell – mondja Gianni -, hogy a helyi gyártóknak évente legalább 60 milliárd euró veszteséget okoz az élelmiszeripari termékek hamisítása. Ez egy hatalmas nagy összeg, különösen azzal összehasonlítva, hogy az eredeti, nem hamis termékek exportjának volumene ennek csak az egyharmada. „Olaszország ma már a koppintott termékek hazája és a világ hamisított termékeinek 14,8%-a olasz terméket próbál utánozni” – meséli felháborodással Gianni. Az olyan termékeket, mint pármai sonka, a parmezán sajt nagy mennyiségben gyártják az USA-ban, Kínában, és sokfelé Európában is. A mozzarella sajtoknak legalább a fele nem látott egy csepp olasz tejet sem és a boltban kapható „olasz” sonkák háromnegyedét is máshol nevelt sertésből készítik. A hamisításban az olasz termelők is ludasak. „Ami még durva, ahogy a cégek az árérzékeny piacokra reagálnak.” A mattonella ”sonka” ennek az eredménye. A mattonella készítésénél a zsírt eltávolítják, majd kicsontozzák a fiatal, alig érlelt sonkákat, amiket aztán akkorára préselnek, hogy a szeletelőgépbe beleférjen és egy bár, étterem, vagy pizzéria úgy tudja felvágni, hogy még egy pici tudás, tradíció, és sonka-kultúra se kelljen hozzá. „Ilyen dolgokon gondolkodtam és ilyenek miatt született meg bennem a gondolat – mondja Gianni -, hogy igenis, komolyan beszélni kell az élelmiszerek koppintásáról, hamisításáról. Azokra is haragszom, akik a gyengébb minőségű termékről nem mondják meg korrekten, hogy micsoda, és így a vásárlóikat abban a hitben hagyják, hogy igazi eredetvédett olasz minőséget vásároltak. Ne szerepeljen például a pármai sonka az étlapon, ha nem igazi pármai sonkát használnak, és ugyanígy a többi sem! Mondják meg az igazat!”
Honnan tudjuk, hogy mi a jó?
Négy fő területe van a hamisításnak. Ez a négy terület, a biotermékként értékesített nem biotermékek; az olcsó, „soha nem igazi” termékek a drágább „igazi” termék csomagolásával, nevével eladva; azok a termékek, amelyeknek nem követhető az útvonala, ahogy a vevőhöz eljut („ez nagyon rossz, mert nem lehet tudni, hogy mit eszünk”); azok az élelmiszerek, amelyek nincsenek jól tárolva. Ezeken kívül a leggyakoribb az eredetvédett termékek (pármai sonka, parmezán, mozzarella, mortadella, stb.) hamisítása, a külföldi termékek hazaiként való feltüntetése, a nem engedélyezett összetevők használata, a lejárt élelmiszerek felhasználása, átcímkézése is.
Védelem (speciális árujelzők)
Olaszországban több, mint ezer terméknek van valamilyen speciális, az eredetiséget igazoló tanúsítványa, árujelzője, mint amilyen a DOP (védett származási helyű), az IGP (védett földrajzi jelzésű), vagy az STG (garantáltan tradicionális specialitás). „Ezek fontosak és nagyon meg kell tanulnunk a címkéket elolvasni!” – tanácsolja Gianni.
10 olasz élelmiszer, amelyet a legtöbben koppintanak
- Sonka: Sokan hamisítják az olasz sonkákat, mint amilyen a csúcsminőségű Prosciutto di Parma, amit füstölés nélkül, legalább egy évig pácolva, kevés tengeri sóval, salétrom és fűszerek nélkül érlelnek, és 12-13 kg. A sonkák elnevezésénél éppúgy csábító szavakkal igyekeznek vonzani a vásárlókat, mint a többi terméknél. Ilyen például a „dolce crudo” (édes sonka) elnevezés és még egy új sonkakategóriát is létrehoztak „prosciutto crudo estero” néven, amelynél a sonka kicsontozva 6 kg, csonttal 8 kg körül van.
- Olívaolaj: Az élelmiszerhamisítás kedvenc területe az olasz olívaolaj hamisítása. A kiváló olasz olívaolajat főként gyengébb minőségű görög, spanyol és tunéziai olajokkal keverve, sőt, még az étolajat is extra szűz olasz olívaolajként árusíthatják. Olcsóbban, mint az eredetit.
- Paradicsom: A San Marzano paradicsom érdekes piac, mert nem gondolta volna senki, hogy egyszer majd a paradicsomot is lopják, pedig lopják, különösen Amerikában.
- Borok: A boroknál is rengeteg imitált termék van és sok hamis Chianti, Valpolicella, Barbera, Barolo és persze, Prosecco van a piacon.
- Sajtok (mozzarella, parmezán, fontina, stb.): „Teljesen más az étel egy igazi bivalytejből készített mozzarella sajtból! Teljesen más élményt ad.”
- Szalámik: Az olasz szalámi világhírű, de itt is érdemes jól elvasni a címkét, mert sok a megtévesztő elnevezés.
- Méz: A mézet Kínában és az USA-ban hamisítják legjobban és a hamis amerikai mézbe maláta és izocukor is kerül.
- Balzsamecet: az olcsó borecet hamis balzsamecet képében ma már ellepte a piacot.
- Halak: Igen, még a halak és haltermékek eredetét is koppintják.
- Tészta: Az olasz tészták világhírűek, ezért egy jó és megtévesztő olasz név sokat segít az értékesítésben. Mi is teszteltünk tésztákat és lesújtó volt az eredmény.
Gianni üzenete mindenkinek
„Ha a védett elnevezésű terméken nincs rajta az eredetmegjelölés, kérlek szépen benneteket, hogy hagyjátok a polcon, de nem azért, mert azt akarom, hogy ne egyetek olaszt, hanem azért, mert szerintem rossz olasz élelmiszert fogtok enni. És, innentől kezdve, bármilyen receptet is fogtok találni, sajnos nem fog sikerülni, nem azt az ízt kapjátok, aminek eredetileg lennie kellene. Inkább kevesebbet együnk, de a jót, hogy megismerhessük, hogy mi is az igazi ízvilága a drágább, de eredeti olasz terméknek.”