Felszolgálók nincsenek ebben az étteremben. És húst sem találunk az étlapon. Feminista étterem és könyvesbolt, szezonális vegetáriánus menüvel. Ez áll a honlap fejlécén. De mi az, hogy feminista étterem? Nők főznek nőknek? Vagy világnézeti alapon járnak ide enni az emberek? Férfiakat is szívesen látnak? Hogy jön össze az étkezés és a feminizmus?
Connecticut államban, Bridgeportban 1977 óta az alapítók vezetik a Bloodroot Éttermet. Selma Miriam és Noel Furie új értelmezést adtak a női munkának, új utakat tapostak ki és olyan példát mutatnak negyven éve, melyeket mások is követni tudnak.
A Bloodroot nem ritka kivétel. Az Egyesült Államokban a hetvenes és a kilencvenes évek között, mely a feminista mozgalom feléledésének időszaka is, dr. Alex Ketchum, a McGill Egyetem gender szakának professzora szerint több száz volt azon éttermek, kávézók száma, melyek feministának nevezték magukat. Akkoriban ez menőnek számított. Aztán szép lassan majdnem mindegyik kikopott. Olyan helyek voltak ezek, melyeket az akkori társadalmi mozgalmak befolyásoltak és közösség épült köréjük. Ahol a „nőknek a konyhában a helyük” mondás új értelmet kapott.
Ketchum professzor hosszú ideje kutatja és térképezi ezeket a helyeket. Ahol a kávé és szendvics mellé valami mést is kapunk – ha nyitottak vagyunk rá. Azt figyelhette meg, hogy a fenntarthatóság, egészségtudatosság és az otthoni ételkészítés egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A folyamatban részt vevő nők számára ez a gondoskodó, és a mások életminőségét is javító odafigyelés mintha természetes let volna. Pedig ez a feladat energiát kíván.
New York City-ben a The Suffrage Cafeteria 1912-ben nyílt, egyértelműen a szüfrazsett mozgalom mellett kiállva, mely a nőknek választójogot követelt. A tányérokon „szavazatot a nőknek!” pecsét díszelgett, hogy mindenki számára világos legyen az üzenet. A következő a sorban a Minerva Café volt, ami később a női jogvédők és különböző radikális mozgalmak találkozóhelyévé vált. A vegetáriánus szemlélet egyértelműen kapcsolódótt hozzá.
A II. Világháború utáni idők a konzervatív politikának kedveztek. A középosztálybeli nőket az ötvenes évek elején visszaküldték a konyhába, számukra a főzés, a háztartási munkák és a gyermeknevelés jelenthette a kiteljesedést. A konyhában kötényben díszelgő, a fő feladatának a család kiszolgálását tekintő nő szerepelt a plakátokon és a hirdetésekben. Aki esetleg nem tudott ezzel a szereppel azonosulni, azt tárt karokkal várták az éledező feminista mozgalmak ekkor.
A feminista éttermeket nők működtették – nőknek. Az első ilyen 1972-ben a New York-i Wes Village-ben nyílt meg. Ez a negyed akkoriban nem volt épp a legbiztonságosabb – ma már megfizethetetlenek itt a bérleti díjak, és a dzsentrifikálódó területen eltűntek az utolsó autószerelő műhelyek is, hogy a területet luxuslakásoknak, irodáknak és toronydaruknak adják át. Aztán vagy négyszáz hasonló nyílt az Egyesült Államokban és Kanadában. Ezeken a helyeken nem csak a vegetáriánus ételek szeretete, hanem a hasonló világnézet és értékrend is jellemezte úgy a személyzetet, mint a betérő vendégeket. A vendéglátás azonban nehezen tűri, ha nem üzleti, hanem társadalmi-politikai alapon működtetik. Így nem csoda, hogy a magukat büszkén feministának valló éttermek egy idő után elszigetelődtek és lassan (vagy nem is olyan lassan) eltűntek a süllyesztőben.
A Bloodroot az utolsók egyikeként tartja magát, mint ahogy négy évtizede állja a sarat a két tulajdonos is. Folyamatos fenntarthatósága annak köszönhető, hogy bár az ideológiai üzenete erős, mégis üzleti alapon működik, és kiválóak a termékei.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.