„Nekem nem a konyha, hanem az irodai munka jelentene szenvedést" – Interjú Dalnoki Bencével, a Bocuse d'Or csapat versenyzőjével

A Bocuse d'Or zsűrizésében minimális pontszámmal maradt le a dobogó legfelső fokáról tegnap a magyar csapat, mindössze 14 ponttal kaptak kevesebbet, mint az Európa-bajnok Dánia. Összehasonlításképpen: a bronzérmes Norvégiának 56 ponttal maradt le Magyarországtól. Az egészen kiváló eredményért a teljes csapat felel, amelynek élén az ifjú, még huszonéves séf, Dalnoki Bence állt.

I. helyezett: Dánia – 1974 pont

II. helyezett: Magyarország – 1960 pont

III. helyezett: Norvégia – 1904 pont

Közel négy hónap megfeszített, heti hatnapos, reggeltől estig tartó felkészülését követően parádésan szerepelt a magyar csapat a Bocuse d'Or Európa-döntőn. Dalnoki Bence, a csapat versenyzője élete eddigi legnagyobb sikerét élhette át a dobogó második fokán. A Stand étterem sous-chefje még csak 27 éves, de korát meghazudtolóan érett és kötelességtudó a munkában (Z-generáció ide vagy oda). A megmérettetés után még sikerült szóra bírnunk az elcsigázott séfet.

Dalnoki Bence és Nyikos Patrik commis / Fotó: Fekete Antonio, Designfood

Őszintén, számítottál ilyen ragyogó eredményre?

Dalnoki Bence: Annyira sok energiát, munkát tettünk bele, hogy álszerénység volna azt mondanom, hogy meg sem fordult a fejemben. Sőt... Legbelül, nem kimondva, volt egy megérzésem is, hogy sikerülni fog dobogóra állnunk. Persze nem csak egy érzés sugallta ezt. Az utolsó időmérő edzések annyira jól mentek, hogy úgy éreztem, ezt most nagyon elkapta az egész csapat. Végül az eredmények is minket is igazoltak.

Az eredmény kihirdetésekor nem láttam a kitörő örömet rajtad, egész biztosan nem tőled volt hangos a csarnok. (Mosoly.)

Visszafogott embernek tartom magamat, számomra ez így természetes. Így vagyok önazonos. Nem is szeretem, ha valakit nagyon megszédít a sikere.

Szulló Szabina és Dalnoki Bence / Fotó: Fekete Antonio, Designfood

Nem te leszel Magyarország következő celebséfje?

Nem gondolnám. (Nevetve.) Én az energiáimat a munkámnak és nem a szereplésnek szentelem. Fontos számomra a szakma elismerése, nagyon sok tervem van, de nem sztárséfként képzelem el magam. Van persze olyan séf, aki önazonos ebben. Ilyennek tartom például Széll Tamást, aki folyamatosan vállal szerepléseket, de mindvégig hű marad önmagához és a szakmájához. Ez egy szimpatikus út számomra is.

Nehéz megbolygatni a Bocuse d'Or Európa-bajnokságok első öt helyezettjét, ahol szinte bérelt helyük van a skandináv nemzeteknek, Franciaországnak és Svájcnak. Láttál csalódott arcokat az eredményhirdetés után?

Csalódottnak nem mondanám őket, inkább meglepettnek, hogy egy közép-európai országnak évek óta elsőként sikerült bekerülnie az élmezőnybe. Így lehetett ez már 2016-ban is. Remélem, hogy hasonlóan kellemes meglepetést okozunk Lyonban is.

Az eredményhirdetés pillanatai

A versenyzés egy külön képességet igényel, egyáltalán nem minden remek séf jó versenyző is egy személyben. Te mindig is versenyző típus voltál?

Fiatalkoromban nyolc éven át kajakoztam, országos bajnokságot is nyertem, tehát nem áll távol tőlem a versenyszellem és az a feszültség, ami ezzel jár. Valakit lebénít ez a fajta stressz, engem inkább előre hajt.

Ha visszapörgeted magadban a verseny menetét, mi az, amit most másképp csinálnál?

Semmit. Kihoztuk magunkból a maximumot, minden úgy ment, ahogyan elterveztük. Elégedett vagyok a teljesítményünkkel. Azt gondolom, hogy az a 14 pont, amivel lemaradtunk a dánok mögött, már nem technikai, minőségi és teljesítménybeli kérdés, hanem a zsűri szubjektív véleménye, ízlelése. A Forma1-hez tudnám hasonlítani. Ha egy kanyart lassabban veszel be, és 14 másodperccel később érsz be a boxutcába, akkor az már a pozíciódba kerül.

Az „Őz Budapest” hústál

Mire kaptátok a legmagasabb pontszámokat?

A hústál és a konyhai munka értékelései kategóriájukban a legmagasabbak voltak.

A legerősebb pontunk pedig egyértelműen az összehangolt konyhai munka volt, ebben mindenkinél jobbaknak bizonyultunk.

Amikor azt mondom, hogy Széll Tamásék profizmusa és versenytapasztalata óriási segítség volt, azt én nem udvariasságból mondom. Így állt össze ez az eredmény. A versenyboxban zajló munka során azt az eleganciát, precizitást, svájci óraszerű működést képviseltük, amit a Standban is. Olyan tiszta konyhával, hogy egy műtétet el lehetne végezni a pulton. Nagyra értékelte a zsűri is.

Dalnoki Bence / Fotó: Fekete Antonio, Designfood

Ha most saját éttermet nyithatnál, milyen stílusú lenne?

Fiatal vagyok még ahhoz, hogy ezt megválaszoljam. Sok behatásnak kell még érnie ahhoz, hogy ez kiforrjon bennem.

Ritka, hogy egy ambiciózus fiatal séfnek ne lenne saját étteremálma.

Én nagyon szeretem azt a vonalat, amit a Stand képvisel, nevezzük modern magyar konyhának. Ezzel tudnék azonosulni, de mivel Szulló Szabina és Széll Tamás ilyen magas színvonalon csinálják, biztosan nem nyitnék még egy ugyanilyen helyet. Ez idővel még elválik majd. Sokan elfeledkeznek arról is, milyen hatalmas felelősség egy céget vezetni.

Fotó: Fekete Antonio, Designfood

Ha megengedsz ennyi személyes benyomást, ezek szinte koravén gondolatok egy huszonévestől.

Lehet. Az én családom generációkra visszamenőleg vállalkozókból áll. Amikor bejelentettem a családomnak, hogy szakács akarok lenni, a

nagyapám rögtön abban gondolkodott, hogy hol lehetne egy kis éttermünk. Én nem ezt az utat választottam, a legjobbaktól szeretném megtanulni a szakmát.

Mit gondolsz arról az egész szektort sújtó problémáról, miszerint egyre kevesebb fiatal kötelezi el magát hosszú távon a profi vendéglátás mellett?

Én nagyon szeretem magát a konyhát, és nagyon szeretek egy családias közösségben dolgozni. Nekem nem a konyha, hanem egy multicéges irodai munka jelentene szenvedést. Mindenkinek magának kell megtalálnia a saját útját, de az biztos, hogy engem nem a 10-12 órás beosztások riasztanak el a munkától, ha én azt élvezem, és megtalálom magam benne. Tény, hogy szakácsnak lenni nem egy leányálom, kemény fizikai és szellemi igénybevétel, de a vendéglátásnak igenis megvannak a szépségei.

Balról: Széll Tamás coach, Szulló Szabina csapatelnök, Nyikos Patrik commis és Dalnoki Bence versenyző / Fotó: Fekete Antonio, Designfood

Amikor felkerestünk az interjúval, jelezted, hogy mindenképpen szeretnél köszönetet nyilvánítani. Tedd meg, kérlek.

Elsősorban Nyikos Patriknak, a commis-nak szeretném megköszönni, aki folyamatosan mindent beleadott, és elviselte, ha néha türelmetlenebb is voltam. Szeretném kifejezni a hálámat a „nevelőegyesületnek", Szulló Szabinának, Széll Tamásnak és Hamvas Zoltánnak, akik tényleg mindenben támogattak. Ugyanígy Molnár Bencének, aki az előző versenyzés alkalmával volt commis, tehát megvolt a versenytapasztalata. Ő itt maradt, az Akadémiánál, és ő intézett minden eszközt és egyéb segítséget, amire szükségünk volt, végig a kezünk alá dolgozott. Szente-Toller Eszter szintén rengeteget segített, hogy minden gördülékenyen menjen a francia szervezőkkel. Köszönöm a gyönyörű tálakat és minden egyedi, speciális eszközt az APLI Designnak, azaz Püspöki Apornak és Zsabokorszky Lilinek, valamint Fekete Antoniónak a mindig tökéletes fotókat. Köszönök mindent a Magyar Bocuse d'Or Akadémia és a Stand minden tagjának, akik bármilyen formában is segítettek. Nem utolsósorban pedig hálás vagyok a páromnak és a családomnak, akik hónapokon át nélkülöztek otthonról, de végig támogattak.