Az utóbbi években egymás után kerülnek a kívánatos fogyasztanivalók köréből a gyanús státuszba olyan élelmiszeripari alapanyagok, mint a tehéntej, joghurt, kefír, tejföl, sajtok vagy korunk nagy slágere, a gluténtartalmú (vagyis a legtöbb) gabonaféle, és különböző szempontok miatt – legyen az állatetikai vagy környezetvédelmi – az húsfélék fogyasztását is mérhető mértékben egyre többen ellenzuik.
Ha van azonban élelmiszercsoport, amelynek fogyasztására nem vetül árnyék, azok a zöldségek és gyümölcsök.
Most az előbbiről lesz szó. Az Élelmiszer Online tudósított a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és az Interfel francia zöldség-gyümölcs szakmaközi szervezet hazánkban megvalósult programjáról, amivel a legfiatalabb korosztályok és a családok figyelmét igyekeztek felhívni a zöldségfogyasztás fontosságára.
Ismerve a zöldségek egészségmegőrző és betegségmegelőző fontosságát a táplálkozásunkban, a hazai adatok mondhatni aggasztók. Az Egyészségügyi Világszervezet, a WHO ajánlása a napi zöldség- és gyümölcsbevitel felnőttek esetében minimum 400 gramm. Ehhez képest Az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP 2014) eredményei arról tanúskodnak, hogy 2014-re az átlagos napi fogyasztásunk 300 gramm alá esett, majd tovább romlott a statisztika: 2016-ra már csak 262 grammról beszélhetünk. Újabb adatokról nincs tudomásunk, de bizonyára nem történt csoda két év leforgása alatt.
Véleményem szerint azon el lehet vitatkozni, hogy a zsírokból – "jók" és "rosszak" – mennyi az ideális napi bevitel, vagy akár a laktóz és tejfehérje-tartalmú élelmiszerek mindenki számára áldásos hatásúak-e, a gluténről vagy a lekitintartalmú táplálékokról nem is beszélve. Ezek a viták tudományos szinten (is) zajlanak, akár évtizedeken át tartó kísérletekkel, értelmezésre váró eredményekkel.
De hogy a zöldségek és gyümölcsök fogyasztása létszükségletünk, ezt a legvadabb "mentességeket" hirdető teóriák sem vonják kétségbe.
Feleslegesnek is érezzük belemenni abba, hogy az éltető tápanyagokhoz, vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz, enzimekhez vajon milyen táplálékokból juthatunk hozzá számottevő mennyiségben. Mindannyian tudjuk a sokat hallott válaszokat a zöldségektől a gyümölcsökön át egészen a halakig.
Az Európai Unióban az utolsók között vagyunk zöldség- és gyümölcsfogyasztásban. Az ízes-ízletes gyümölcsök, zöldségek hazájában, ahol a tartósítási módok közül a savanyításnak is élő, elterjedt kultúrája van.
És Ön ma hányszor és hányféle zöldséget evett? Ha nem is számolta ki grammra pontosan...
Forrásunk volt az Élelmiszer Online cikke