"Kisgyereket arra ösztönözni, hogy tartson rendet a játékai között, és rávenni arra, hogy egyen rendesen az asztalnál – ez is hiba? A legsúlyosabb hibák egyike! Ha szép evésre akarjuk nevelni a gyerekünket, az pokoli lesz. Ne habzsolj, ne piszmogj, ne játssz az étellel, húzd közelebb a tányért… Borzalom! Így rontjuk el a közös étkezés hangulatát. Egyen úgy a gyerek, ahogy tud és akar, és egyen azt és annyit, amit és amennyit akar. Ha nem eszed meg a levest, nem kapsz húst! Miért? Azért, mert én, a szülő szeretem a levest?
Az evésből nem kell problémát csinálni.
Alfréd, a gyerekem kilencéves volt, amikor a nagynénje elvitte két hétre. Azzal hozta vissza, hogy milyen szépen eszik ez a gyerek. Nem akartam elhinni. Alfréd? Hiszen borzalmasan eszik! Leültünk az asztalhoz, hát látom, hogy ugyanolyan csúnyán eszik, mint eddig. De kiderült, hogy tud ő szépen enni – csak épp a nagynéninél. Miért? Mert mi, a szülei szépen ettünk otthon, és megtanulta tőlünk. Nem kell szép evésre nevelni a gyereket. Mi együnk szépen, és megtanulja tőlünk." (Idézett cikk forrása.)
"Előfordul, hogy a gyerek jó bőrben van, de a nagyszülő szerint nem eszik. Ilyenkor visszakérdezek: tényleg nem evett semmit ma még? Aztán kiderül, hogy végülis a kakaót megitta, a vajas kenyeret megette, csak az ebédnél a főzeléket utasította vissza. Ebből nem kell kérdést csinálni! Nem az a helyes, hogy az aggódó nagyi tojássárgáját tesz a krémtúróba a játszótéren kanalanként a gyereknek, mert ezzel az igyekezettel garantáltan evészavart idéz elő. Persze sokan igen egyoldalúan étkeznek.
Három éves volt a fiam, amikor három napig céklát evett és kakaót ivott. Vannak ilyen időszakok.
Fontosak persze a gyümölcsök és a főtt ételek, de nem mereven. Az sem helyes, ha azt mondjuk a gyereknek – s ez már az óvodában is szokás sajnos -, hogy „nem kapsz vizet ebéd előtt, mert béka nő a hasadban és nem tudsz majd enni”. Holott van, akinél így tudna csak megindulni a nyálképződés, mert mondjuk az udvaron sokat futkosott. Hadd igyon akkor, amikor akar! A másik gyakori mondat, hogy „ne tömd magad tele kenyérrel, ne azzal lakjál jól!”… Ezek nem jó tilalmak. Hagyjuk békén a gyereket! Az étkezés legyen mindig nyugodt, kedélyes. Hadd csipegessen evés előtt szőlőt, ha azt kíván, hiszen a franciák is tudják, hogy a gyümölcs igazán jó fogás az étkezés előtt. Az óvodában
a legfontosabb, hogy nem szabad semmit erőltetni!
Ha rossz véleménye van a gyereknek az ott tálalt ételről, s ezt ki is mondja, akkor ne büntessük meg érte! Joga van hozzá, hogy eldöntse, miből mennyit eszik. Ne piszkáljuk folyton azzal, hogy üljön szépen, egyen rendesen, ne mocorogjon! Sajnos tudok olyan esetekről is, amikor az óvó néni erőszakkal megetette a gyereket, aki aztán erőlködve kihányt mindent, amit beletömtek. Vannak olyan szigorú rend szerint működő intézmények is, ahol fél 8-ig be kell érnie minden gyereknek, s a szülőt nyomatékosan megkérik, hogy otthon ne adjon semmit reggelire neki, mert akkor az oviban nem eszik… Ez is abszurd dolog! Az otthon, családi körben elfogyasztott reggeli nagyszerű dolog lenne. Vagy legalább hadd igyon meg egy jó pohár kakaót, ami testi szempontból is fontos (vércukorszint miatt), lelki jelentősége pedig szinte felbecsülhetetlen… Persze olyan is van, hogy az óvodás gyerek „nem evéssel” büntet azért, mert otthagyta őt az anyukája az óvodában. Ebből ne csináljunk drámát, de azért igyekezzünk az együtt töltött időben folyamatosan biztosítani őt arról, hogy szeretjük, s biztonságban érezheti magát akkor is, ha mi nem vagyunk mellette, mert mindig megyünk érte… És még egy dolog: akkor teszünk otthon is jót a gyerekünkkel, ha legalább a vacsorát úgy fogyasztjuk el, hogy együtt körülüljük az asztalt, s evés közben kedélyesen elbeszélgetünk a nap történéseiről vele. Ebben is utánzónkká válik ugyanis a gyerek. A jóízű, oldott hangulatú, közös étkezések jelentősége óriási." (Idézett cikk forrása.)
"...manapság nagyon "tudjuk", hogy mi kell - mindenben, nem csak az étkezésben. Nehezen fogadjuk el a kilógót, az egyedit."
"...vannak dolgok, amelyek a te hatáskörödben vannak. Például: szülőt ütni tilos. Hogy mikor kell lefeküdni, én szabom meg. Hogy mikor van a közös étkezés, én szabom meg. Vagyis, figyeljetek oda, mondják a franciák, igen, Rousseau azt mondja, hogy
ne korlátozd fölöslegesen, de legyen keret!
Ez egy bűvszó a franciáknál. A keret. Néhány dolog, ami legyen olyan, mondja Rousseau, mint a kőfal. Ott nincs mese. De ez kevés, és csak a gyerek érdekében álló. És ezt következetesen be kell tartani.
Még egy példa. Kaphat-e a francia gyerek édességet. Hányszor halljuk, hogy a nagymamától nem fogadhatja el a csokis kekszet, és egyéb őrületek. Igen, a francia gyerek minden nap kap édességet. Mikor? Az öt étkezés közül: reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora közül délután: uzsonnaidőben. Ott mindig van édesség. De azon kívül nincs. Proust is délutáni teához kapta a Madeleine süteményt, aminek az ízéről eszébe jutott az egész gyerekkora." (Idézett cikk forrása.)
"Ha a közös családi étkezés kellemes a gyerek számára, kamaszként is lesz kedve leülni közénk. Ehhez viszont az kell, hogy
hagyjuk őt békén az asztalnál:
ne itt kezdjünk el vele beszélgetni az iskoláról, és ne itt tegyük fel azt a kérdést se, hogy szerinte hogyan lesz tiszta egy zokni, ha nem dobja be a szennyesbe." (Idézett cikk forrása.)
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.