A tokaji aszú, mangalica vagy éppen a szatmári szilva nem csak számunkra bírnak élvezeti értékkel. Ezek az exportra kifejezetten alkalmas étel és ital különlegességeink valóban megállják a helyüket a világszínvonalon. Szerencsés lenne, ha tudnánk hinni is bennük. Jelenleg úgy tűnik, bár örülünk a termékeink külföldön elért sikerének, a jó híreket még a mainapig egy büszkeséggel vegyes csodálkozás követi. Nincs ez másképp a szatmári szilvából készült lekvár esetében sem, ami japán Michelin-csillagos éttermek kedvencévé is vált.
Régen a vidéken élő emberek folyamatosan keresték a magától termő gyümölcsök sokrétű felhasználását. Így alakult ki a jellegzetes szilvaaszalás, a szilvalekvárfőzés és a szatmári szilvapálinka készítése is. A szilvából készült termékek rendkívül egészségesek: mértékletes fogyasztásuk javítja a szívegészséget, serkenti a veseműködést és normalizálja a gyomor működését. A kevésbé bódító élelmiszernél maradva a szilvalekvár készítésének Szatmár térségében több évszázados hagyománya van.
A szatmáriak szerint igazán jó lekvár csak a penyigei vagy nemtudom szilvából készíthető. A kész lekvár egyik jellemzője, hogy kékesbarna, majdnem fekete, és más lekvároknál sűrűbb,
mivel egy napig rézüsteben főzik a forró ciberét (azaz a már magtalan lekvárosodó szilvát). Cukrot, tartósítószert nem adnak hozzá. A kihűlt lekvárt tradicionálisan szilkékbe rakják, és ezekben a mázos cserépedényekben akár évekig tárolják.
Természetesen ipari méretekben ez már nem így néz ki. A jánkmajtisi Agricolae-nál azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy a szilvalekvárt a legtermészetesebb módon főzzék, vagyis a termékeket hőkezeléssel tartósították, mesterséges tartósítószer nélkül. A szilvalekvár sűrítése, karamellizálása, ami egyben a hőkezelés is, biztosítja az eltarthatóságát, és így a plusz cukor hozzáadása is teljesen elhagyható.
Évek óta jelen vannak Németországban és Romániában is szilvalekvárjaikkal és meggybefőttjeikkel. A meggy már az ausztrál és kanadai piacon is debütált, most pedig Japánba is eljutott a szatmári szilvalekvár.
A vállalat termékei először a 2019-es Foodex Japan élelmiszeripari kiállításon mutatkoztak be a japán fogyasztóknak. Egy ilyen bemutató során választotta ki a St. Marc kávéházlánc a szilvalekvárt, amely a cég zászlóshajójának számító „Choco-Cro” csokoládés croissant ízvilágát egészíti most már ki. Jelenleg a kávéházlánc 400 üzletében lehet országszerte hozzájutni a finomsághoz.
A japán sütemények kifejezetten édesek, így a leveles tésztába töltött csokival kevert szatmári szilvalekváros töltelék édeskés, fanyar íze szokatlan különlegesség. A péksüteményt hirdető táblákra pedig a magyar zászló is felkerült, így ezt egy nap akár 230 ezer ember is láthatja a forgalmas kávézókban.
A lekvárral töltött édesség sikere után a szigetország már közel egy tonna üveg lekvárt rendelt az Agricolae vállalkozásától, a sikeres bevezetést követően pedig akár havi 20 tonnával is exportálhatnak a szilvából. A lekvár kifejezetten európai találmány, így a hungarikum Japánban aratott sikerét az is segíthette, hogy ott egyáltalán nem ismernek hasonló élelmiszert.
Az új alapanyag különlegesség nem hagyta hidegen a szigetország legtehetségesebb séfjeit sem, így ma már akár a japán Michelin-csillagos éttermekben is találkozhatunk a hazai finomsággal. A japán siker egyfajta biztosítást jelent a cég számár az ázsiai piacon, ez abból is látszik, hogy már thai és dubaicégek is érdeklődni kezdtek a termék után.
A szatmári szilvalekvár valóban magyar különlegesség, és bár magát a szilva lekvárszerű feldolgozását máshol is ismerik, sehol nem készítik azt hasonlóan. Persze, szilva és szilva közt is van különbség: a lengyel például savasabb, míg a szerb édesebb ízvilágú. A Balkánon a kedvelt „szilvalekvár”, a dulcas pedig egy sűrű cukoroldatban forrázott gyümölcstermék, amelynek különlegessége, hogy nem édességek töltelékeként használják, mint mi a lekvárt, hanem teaízesítőnek.
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.