Hirdetés
Hirdetés

„Nálunk a mai napig nincsenek francia desszertek” – Interjú a Mónisüti cukrász-tulajdonosával

SZERZŐ: DiningGuide
2021. december 27.
A maimoni.cafeblog.hu internetcím ismerősen cseng a magyar édességkedvelők és otthon sütők körében, hacsak nem egyenesen az egykori blog rajongói. A blog azóta a Mónisüti oldalára, a sütik pedig a gyenesdiási cukrászdába költöztek, az idei karácsonyon pedig megszületett a hatalmas tudásanyagból az első cukrászkönyv is, Interjú a Mónisüti cukrász-tulajdonosával, Kövérné Kalmár Mónikával.
Hirdetés

Kövérné Kalmár Mónika, akit az édesszájúak csak Sütis Móniként ismernek, 2008-ban indította gasztroblogját, amelyen saját családi történeteit osztotta meg egy-egy otthon is könnyen elkészíthető recepttel.

Bár sosem voltak hivatásos cukrász ambíciói, tíz évvel később mégis saját üzletet nyitott a Balaton mellett, ahol valóban házias, de főként valóságos ízekkel találkozhatunk. A (nevezzük így) őszinte sütemények mögött azonban rengeteg munka, és egy egész család akarata és elhivatottsága áll. A sütizde tulajdonosát kérdeztük arról, hogy mit jelent nagy családosként sikerre vinni egy hobbiként induló vállalkozást.

Négygyermekes családanya vagy, több egyetemet is elvégeztél. Mennyire volt magától értetődő a cukrász irány az életedben?

Kövérné Kalmár Mónika: Sosem gondoltam volna, hogy bármit is kezdeni fogok ezzel a szakmával, ugyan vendéglátói szakközépiskolába jártam, így van szakács, felszolgáló, vendéglátói ipari eladó, illetve cukrász végzettségem, de a bizonyítvány osztást követően teljesen biztos voltam benne, hogy én ez utóbbit sose fogom használni. Végül háziasszonyként sodort az élet a cukrászat felé: négy gyerek mellett nehéz körülmények között éltünk, mivel kiszámíthatatlan volt a keresetünk, én pedig arra vágytam, hogy legyen egy átlátható napi bevételünk. Keszthelyre jártunk egy ismerősöm kávézójába és mivel ismerte a blogomat, megkérdezte, hogy nem szeretnék-e nekik is süteményeket készíteni, nem cukrászati termékekre, hanem házi süteményekre vágyott. Én pedig ilyeneket készítettem otthon, így szinte nem is kellett gondolkoznom a válaszon, egyből igent mondtam. Három tortát kellett készítenem az első alkalomra, ezek annyira ízlettek neki, hogy már másnapra kért újabb három darabot. Így kezdődött cukrászként a történetem, és valóban napi bevételem van belőle mióta ezzel foglalkozom.

Kövérné Kalmár Mónika / Fotó: Mónisüti

Kevés valóban házias sütit kínáló cukrászda működik országszerte. Hogyan nőtte ki magát a hobbi egy sikeres vállalkozássá?

Amikor elkezdtem sütemény beszállítással foglalkozni, akkor már írtam a blogomat, ekkor még úgy hívták, Praktikák sok gyerekhez, ezt változtattam meg később Mai Mónira, itt a családi történeteink mindig receptek kíséretében tettem közzé. A keszthelyi kávézóból, ahol először árulták a süteményeimet, híre ment az édességeknek, és egyre több helyről kerestek meg, hogy készítsek számukra is termékeket. Azóta is visz előre a lendület. Először főként az lelkesített, hogy kiszámítható bevétele lett a családunknak. Mindemellett ambiciózusnak is tartom magam, folyamatos elvárás, hogy újat alkossak és ez motivál. Sokáig valóban hobbiként tudtam tekinteni erre, ez akkor változott meg, amikor a cég növekedésével egyre több adminisztratív feladat hárult rám és egyértelművé kezdett válni, hogy már nem tudom az összes munkát egyedül elvégezni.

Fotó: Mónisüti

Ez azt jelenti, hogy nehezen vágtál a saját cukrászda megnyitásába?

Nagyon, eredetileg nem akartam saját helyet nyitni. Úgy éreztem, hogy annyi teendőm van enélkül is, és egy saját vállalkozás csak olyan plusz elfoglaltságokat jelentene, amiket már nem bírnék. Aztán az élet úgy hozta, hogy a Dining Guide beválasztott saját cukrászda nélkül a 10 Legjobb Vidéki Cukrászda közé, ami egy „vagy most, vagy soha” élethelyzet volt. A helyszín ekkor már adott volt, hiszen az üzemünk egy olyan épületben működött, ahol korábban kiszolgáló tér is volt, csak mi akkor még itt is termeltünk. Négy hónap alatt rengeteg támogatást és segítséget kaptunk, aminek hála 2018-ban meg tudtuk nyitni a cukrászdát. Ez végső soron egy nagyon jó döntésnek bizonyult.

A Balaton környékén egyre nehezebb elérhető áron ingatlanhoz jutni, hogyan találtatok erre az épületre?

Megkeresett minket egy német házaspár és kérdezték, hogy nem érdeklődnénk-e az ingatlanuk iránt, ahol van termelőüzem, kiszolgáló tér és a Balatontól is csak ötszáz méterre fekszik. Bár minden szempontból ideálisnak látszott, nem mertünk volna egy ekkora beruházásba vágni, mivel nem lett volna hozzá elegendő tőkénk, hitelt pedig nem szerettünk volna felvenni. Végül azonban felajánlották, hogy éves részletekben törlesszük a ház vételárát. Igazából, csodával határos, ahogy ez a történet alakult. Így került a birtokunkba az épület, ahol ma az üzem, a cukrászda és az otthonunk is helyet kap. Abban pedig bíztunk, hogyha valahol minőségi termékeket árulnak, akkor oda az emberek szívesen ellátogatnak, legyen az Keszthelyen vagy éppen a köztudatban kevésbé ismert Gyenesdiáson.

A Balaton és a csapat / Fotó: Mónisüti

Mennyire tudod függetleníteni a magánéleted a munkádtól így, hogy egy helyen zajlik mind a kettő?

Ez egy abszolút problémás szituáció. Meg kellett tanulnom, hogy csak azért, mert ott élek, ahol dolgozom még nem megyek vissza este és dobok be számomra egyszerűnek látszó süteményeket, hiszen azok szinte „maguktól megsülnek”. Nem szabad ilyen laza ujjgyakorlatnak látszó műveleteket sem végezni, el kell dönteni, mikor van vége a munkának és hol kezdődik a családi élet, a szabadidő. Emellett, ami fiatalon valószínűleg még nem zavart volna, de mostanra problémássá vált, hogy gyakorlatilag üzemzajban élünk. Állandó a jövés-menés, én pedig vágynék egy olyan helyre, ahol, ha becsukom az ajtót, csend van. Emellett sokszor viszont nagyon jól jött, hogy ennyire közel vagyunk. Bizonyos döntési szituációknál felbecsülhetetlen, hogy rögtön helyben tudok lenni. Úgy látszik, minden érmének két oldala van.

Kuglófok / Fotó: Mónisüti

A családi dinamikába hogyan tudott beépülni a vállalkozás?

Mindenkitől áldozatokat kívánt, többet kellett megosztanunk az otthoni teendőkből. Illetve a cég működésébe is belefolyt a többi családtag is. Szerencsére a férjem átvállalja az adminisztratív teendőket, sőt bár a gyártásban nem dolgozik, de a vállalkozás minden más területén segít. A gyerekeim volt, hogy nyáron segítettek be az iskola szünetben. Természetesen örülnénk, ha a későbbiekben a gyerekeink közül valamelyikőjük úgy döntene, hogy talál magának szerepet az üzlet működésében, de ez nem kényszer, azt is ugyanúgy támogatjuk, ha más pályát választanak maguknak.

Fotó: Mónisüti

Szereted a régi szakácskönyveket. Régi vágyad vált valóra, amikor csatlakoztál az írók táborához?

Már kilenc éve dolgoztam újságíróként, amikor egy tanárom tanácsára elkezdtem írni egy könyvet. Eredetileg a családi történeteink inspiráltak, a vicces sztorikból és otthoni receptekből nyolcvan oldalnyi anyag született, de aztán ezt félreraktam. Elbizonytalanodtam azzal kapcsolatban, hogy valóban találnék-e közönséget ennek a témának. Így is annyi könyv van a könyvesboltokban, és senki sem veszi őket. Az első találkozásom a gasztroblogokkal Fűszeres Eszter oldalán történt, ennek hatására kezdtem el végül 2008-ban készíteni a sajátomat. Úgy gondoltam, hogyha itt megjelennek az írásaim, akkor nyomon tudom követni, hogy van-e igény arra, amiről írni szeretnék, végül pedig egy igazi közösség formálódott az oldalam körül. Mindeközben viszont az internet világán kívül gyártottam a tortákat, és ez annyira leterhelt, hogy semmire sem maradt időm. Az mozdított előre ismét a könyv felé, amikor megkeresett Hajós Szandra, aki Mautner Zsófi szakácskönyveinek szerkesztését is jegyzi, az ő noszogatására vált prioritássá a könyv megírása. Végül a sikeres közös munkának köszönhetően jelenhetett még meg karácsony előtt.

A sok teendő mellett mi inspirál, hogyan születnek meg az új receptek a Mónisütiben?

Nagyon szeretek régi szakácskönyveket felkutatni. Egy időben a Festetics Kastély könyvgyűjteménye között keresgéltem régi receptkönyvek után, de sokszor küldtek olvasók is ötleteket. A vizuális ingerek is gyakran vannak rám inspiratív hatással, és sokszor nem is pontos receptet keresek. Fontos, hogy nálunk a mai napig sincsenek francia desszertek, és az sem jellemző, hogy a régi „tradíciókat” követve rengeteg cukorral dolgoznánk. Általában nagyon egyszerű receptekkel dolgozunk, de konkrét ízekkel, és szándékosan nem rakunk össze nyolc-, tízféle ízvilágot egy süteményben. Szeretnénk, ha mindennek karakán aromája lenne. A legfontosabb pedig, hogy ne hazudjon a süti: amikor megkóstoljuk, pontosan olyan vagy még jobb íze legyen, mint amit első ránézésre várnánk tőle.

 

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram