Hirdetés
Hirdetés

Nagyon jó, csak sajnos nagyon drága! — avagy a fejlődő vásárterek és termékek kérdésköre

SZERZŐ: DG
2021. április 5.
Egyre dizájnosabb, konzisztensebb minőségű termelői holmikkal találkozni a piacokon. A vásárlók csak először bizalmatlanok, a kóstolás után a termékek zömét újravennék. Az egyetlen bökkenő mindig az ár. Ami persze okkal magasabb, mint a kommersz árué.
Hirdetés

A rendszeresen piacra járóknak megvannak a kedvenc termelői, tudják, hogy melyik pultnál a legédesebb a körte, hol vaskosabb a petrezselyem csokra, melyik tanyasi tojás sárgái a legintenzívebb színűek, és hol árulnak hosszában kettévágott velőscsontot. Messze vagyunk még Spanyolország vagy Olaszország vásártereitől, de a kelet-európai csarnokoknak, kirakodóinak semmihez sem fogható a hangulata, zsivaja, sőt illata. Míg a mediterráneumban általában mindent elnyom a friss halak bukéja, addig nálunk lángosszag keveredik az alapokkal: almák, répák, fejes káposzták sajátos illatával. Az árusok hangosak és beszédesek, aktuálpolitika, infláció, unoka tanulási sikerei vegyülnek a kapacitálással, miszerint ezek a tojások még melegek, a környék legszebb tyúkja alól érkeztek.

Ez a miliő megosztó, mert egyesek imádják és a piacokkal dobban a szívük, míg mások még hallomásból sem tudnak a környék piacáról, és ha nagy tételben kell húst venni, akkor is előbb szédülnek be bármelyik hipermarket uniformizált pultjához, mint a helyi henteshez. Akinél pedig senki sem tud szebben udvarolni, de gyorsabban és precízebben csontozni sem. 

Szóval adott a hely, ahol közel sem olyan a fluktuáció, mint például egy plázában: több tíz éve foglalnak asztalt, üzlethelyiséget egyes kereskedők, sokszor generációról generációra száll a bérlet. Mégis valamennyire frissülni látszik helyenként a kínálat, a termelők sora, hiszen jönnek a fiatalabbak vagy a pályaelhagyók is. Új boltok is jelentkeznek: a legtöbb helyen van már legalább egy biobolt, különböző életmódokat támogató kis üzlet, ahol nem néznek furcsán, ha vegán sajtot keresünk, netán szecsuáni borsért térünk be. Egyszóval: mára jellemzőbb a sokféleség a hagyományos piacokon is.

Ez abszolút kedvez a fiatal, kísérletezésre mindenképp nyitott közönségnek, akik tudatosabban vásárolnak és nagyobb bizalommal fordulnak a kistermelői portékák felé, mint a tömegtermelt áruk után. Őket könnyű meggyőzni egy stílusos csomagolással, GMO-mentességgel, biominősítéssel — illetve ne feledkezzünk el róla, hogy kevésbé érzékenyek az árakra, mint egy kisnyugdíjas.

Ez a vásárlói réteg örömmel jár hétvégi termelői piacokra, most a vírus irányította időkben online is rendel jó minőségű batátából, elismert malom lisztjéből, profi magolajokból.

Őket nem kell agitálni, hogy nyúljanak a csinos üvegű tormáért, harsogó almáért. Az internetes hirdetések egyébként már ebben a szektorban is jelen vannak, néhány termék mögött elképesztően tudatos és hatékony marketingkampányok állnak, ez pedig így van rendjén. 

Viszont nem szabad megfeledkezni a piacok számottevő törzsközönségéről sem, akik sokszor szkeptikusak. Nem értik az újat, a szebbet, a jóval drágábbat, pláne nem azt, hogy mivel tud többet a családi vállalkozás fűszerpaprikája vagy a vadkovásszal készülő kenyér. Érdekes kérdés ez, hiszen ha a jó öreg “régen minden jobb volt” vezet az úton, akkor joggal mondhatjuk azt, hogy dédmamáink csak kovásszal készült kenyeret ettek, és csak jó minőségű szegedi paprikából főztek, hiszen nem volt más. Ez a nosztalgia hangzatos ugyan, és van igazságalapja is, de kár lenne azt gondolni, hogy a fránya globalizáció minden hagyományt sárba tiport. Viszont a tradíciók ébredeznek és új ruhát kapnak, sokszor komoly háttérmunkával, konzisztens minőséggel. 

Őszintétlen lenne azt mondani, hogy mindenki a célcsoportba tartozik egy sajtmanufaktúra vagy kovászos pék esetében, de öröm megfigyelni, hogy a piacokon az új generáció pultjainál is érdeklődnek a korosabb vásárlók. 

Körbejárják a témát, kóstolnak, kérdeznek és vásárolnak. Otthon pedig általában kiderül, hogy mennyire jól választottak! Finomnak, de nagyon drágának minősítik az adalékoktól mentes kolbászt, a kimért tejszínes krémsajtot. Nem fogják minden héten megvásárolni, de ritkán, ünnepi alkalmakkor meg-megengedik maguknak.

Az agora mindenkié, a minőségi élelmiszer joga mindenkit megillet. 

Az, hogy a belbecs és a külcsín tekintetében fejlődnek a portékák, az természetes. A termelők is egyre fiatalabbak, vagy éppen a család régi, értéket teremtő vállalkozását húzzák újra modern eszközökkel, hogy még vonzóbbá tegyék a terméket. A piacok boltjai szeretik széppel és jóval feltölteni a polcokat, az értő árusok magabiztosan ajánlanak a favoritokból. 

Nem beszéltünk még a kistermelői élelmiszerek vásárlásának három fontos gazdasági aspektusáról: az egyik a lokalitás, a másik a helyi termelő támogatása, a harmadik az igény megteremtése a természetesebb összetevőkkel, sokszor manufakturális körülmények között készített élelmiszerekre. Zöldebb és az ökológiai lábnyomot jócskán csökkenti a helyi választása, miközben sokszor arcokhoz, névhez, történethez tudjuk kötni, hogy honnan érkezik a finomság. 

Az igény pedig jelen van, látni bármelyik napon, bármelyik frekventáltabb piacon. Ami fontos feladat termelői oldalról, az az áruk állandó minőségének biztosítása, a tanulás, fejlődés és modernizálás, ha szükség van rá. Ha kialakulhat a párbeszéd a termelő és a vásárló között, egyre prímább saját termékeink születhetnek majd. Most azt is megtapasztaltuk, hogy még a vendéglátás eddig megrendíthetetlen bástyája is törékenynek bizonyult, így sok termelőnek kellett cselekedni, és az éttermek helyett a kiskereskedelmet, egyéni vásárlókat is ellátni az eddig zömében vendéglátóhelyeknek szállított produktummal. Ezzel szorosabbá válik a kapcsolódás. 

Mi nagyon fontosnak tartjuk, hogy az éttermi világon kívülre is eljussanak a már most is kiemelkedő termelők, hogy a sereghajtók felzárkózzanak, hogy a billegő, hol nagyon jó, hol gyengébben muzsikáló termékek mindenkinek elérhetővé, hozzáférhetővé váljanak. 

Nem kell csak az ő portékájukat vásárolni, mi még nagyon nem járunk itt, és valószínűleg sosem leszünk kizárólag piacozó nemzet. De ez sem fekete és fehér, a szokásokat össze lehet szépen fésülni. Kicsit olyan ez, mint a kisebb városi művészmozik és a plázás multiplexek kérdése. Miért mennék kisebb, kevésbé jó hangzású, kisebb vászonú helyre, ha a légkondicionált 3D-s mozi is vár süppedős székkel? Azért, mert különlegesebb, független filmre vágyom, mert varázsa van, mert tudom, hogy a mozigépésztől a büfésig jó szakemberek, és évek óta ott dolgozhatnak. De miért ne mehetnék mind a kettőbe? Egyik héten a művészbe, másik héten a 3D-élményért?

Bizalom, nyitottság és őszinteség kell. Bízzunk meg a termelőben (termékben), és adjunk esélyt neki, vizsgáljuk saját valójában, nem a tömeggyártott élelmiszerek árnyékában, és ha van mód rá, kommunikáljuk a termelő felé az elégedettséget, esetleges kritikát is! Sok múlik rajtunk, vásárlókon!
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram