2025 novemberében a Michelin Gála különleges italkreációjáról adtunk hírt, amit piscóval, tokaji aszúval, hársmézzel, shiso mentával, thai bazsalikommal, birsalmával és lime-mal alkottatok meg. Magyarország után az idei dublini Michelin-díjátadón is debütált a koktél, gratulálunk! Milyen várakozásaid vannak még az itallal kapcsolatban?
Köszönjük. Nagy öröm számomra, hogy a Golden Peacock koktélunk ki tudott tűnni, és a magyar gálát követően Dublinban is helytállt, igazi szakmai sikerként könyvelem ezt el. A tokaji aszú nagy népszerűségnek örvend a külföldiek körében is: híressé tette az országunkat és a Tokaji borvidéket, az arany kifejezés így nemcsak a bárunkra, hanem erre a társadalmi pozícióra is utal. Éppen ezért az italban sem a háttéríz szerepét adja, hanem a főbb ízvonalat és a mélységet képviseli. Emellett fontos számomra, hogy a The Duchess karakterét is prezentáljuk az itallal, az „arany páva” elnevezést az üvegasztalaink eklektikus szobrai inspirálták, amit a londoni MKV Design csapata álmodott meg. A hotel liftjéből kilépve egyedi látvány fogadja a vendégeinket, sem itthon, sem külföldön nem láttam még hasonlót.
Nagyon szeretném, hogy idén is felkérjenek minket, hogy hasonlóan nívós rendezvényeken szerepeljünk italainkkal. Szívesen készítek újdonságokat, nem állunk meg a Golden Peacocknál. Idén októberben lesz két éve, hogy a The Duchess bárját, koktéltematikáját, hátterét vezetem, és nagy büszkeséggel tölt el az az irány, amit képviselünk. Az elkövetkezendő években szeretném még tovább fejleszteni a bár megítélését és sikereit.
Tekerjük vissza az idő kerekét! Gyermek- vagy tinédzserkorodban mi volt az elképzelésed, hogy mivel szeretnél majd foglalkozni? Ehhez képest a bartender szakma távolinak vagy olyasvalaminek tűnik, ami várható volt?
Az eredeti elképzelésem az volt, hogy autószerelő leszek, mindig is nagyon érdekeltek a különböző járművek és amint lehetséges volt, megszereztem a jogosítványomat. Emellett az is motoszkált bennem, hogy egyszer sikeres üzletember szeretnék lenni. Érettségi után, 2010 és 2012 között a Budapesti Gazdaságtudományi Főiskolán tanultam gazdasági idegennyelvű menedzsmentet (angolul és oroszul), ezt azonban nem fejeztem be, mert időközben teljesen elköteleződtem a vendéglátás mellett.
Már 2011-ben, a főiskola mellett, hétvégi munkaként egy klubban kezdtem dolgozni, eleinte pénzkeresés céljából, de itt ismerkedtem meg igazán a szakmával. Pohárszedőként indultam, de egyre mélyebben beleláttam, hogy mennyire izgalmas, amikor a bárosok italokat készítenek, és ahogy kommunikálnak a vendégekkel, legyen szó személyre szabott koktélokról, vagy a történetekről, amiket az évek során hallanak. Klisének tűnhet, de ekkortájt néztem meg a Koktél című 1988-as amerikai dráma-vígjátékot, Tom Cruise szereplésével, ami szintén nagy hatással volt rám.
2013-ban elvégeztem a Mojito Mixeriskola bartender képzését, majd 2013-2014 között az Ötkertben dolgoztam bartenderként. 2014-ben a Tokio Budapestnél folytattam, majd átkerültem a Bacardi Original Barba, ez volt az első igazán aktív, szórakozóhelyi bartender munkám, ahol sok jó barátot, szakmán belüli kapcsolatot és közös emléket szereztem. Nagyon motivált lettem ezekben az években, és az is megjelent a lelki szemeim előtt, hogy később egy management teamben is építsem a karrieremet, sőt saját bárt, éttermet nyissak. Tudtam, hogy a vendéglátós életstílus sokkal inkább nekem való, mint a klasszikus 9-től 5-ig tartó munkarend.
A hazai tapasztalatszerzést követően Angliában, majd később Spanyolországban is helytálltál. Először mesélj, kérlek a londoni évekről!
Miután az Ötkertben, a Tokióban és a Bacardi Original Barban megalapoztam a gyakorlati tudásomat és 2015-ben elvégeztem a London Academy of Bartenders képzését, 2016-ban Londonba költöztem. Szerintem akkoriban Anglia volt az első számú hely Európán belül, ahol modern, letisztult, klasszikus italokat készítettek, a bárszakma javarészt Londonban koncentrálódott, és a város igazi olvasztótégely, ami nekem nagyon szimpatikus. Mindenképp szerettem volna külföldi tapasztalatot gyűjteni, és szerencsémre az egyik nagyon jó barátom már egy éve ott élt és naprakész információkat tudtam tőle kérni. Friss startként éltem meg, és éreztem, hogy rengeteg kaland vár majd rám.
A Great Northern Hotelben helyezkedtem el. Ez volt az első munkahelyem a szigetországban, és itt indult el igazán a szakmai fejlődésem: először head bartenderként, majd bar managerként dolgoztam, és részt vettem az Anthracite Martini Lounge megnyitásában is a hotelen belül. Ott több mint harminc kézműves ginnel és tizenkétféle vermuttal kevertük a személyre szabott martiniket, a signature koktéllapra pedig nem megszokott, egyben megosztó ízvilágú martini variációk is felkerültek. Az Off Beat Martini például málnával áztatott vörös vermuttal, amaróval, fehér rummal, csokoládé bitterrel és kókuszvízzel, a Coastal Martini pedig tengeri spárgával áztatott ginnel, feketebors-kivonattal, sóval macerált citrommal és száraz vermuttal készült.
Három évet töltöttem a Great Northern Hotelben, egyre magabiztosabbá váltam, nemcsak head bartenderként, hanem az angol nyelvtudásomban is. A hotel a King’s Cross pályaudvar közelében helyezkedik el, ahová mindenféle dialektussal érkeznek emberek, így időbe telt elsajátítani ezeket a nyelvi fortélyokat, de örülök, hogy sikerült vennem az akadályokat. Egyre komfortosabbá váltam és már csak arra kellett összpontosítanom, hogy nagyon jó italokat készítsek a vendégeknek. Akkoriban kezdtem el saját szirupokkal is kísérletezni és különféle alkoholban áztatott fűszereket is teszteltem. Végigjártam sok-sok híres bárt és faltam a hivatásommal foglalkozó szakkönyveket, valamint képzéseken is részt vettem.
Említetted, hogy fontos szerepet vállaltál az Anthracite Martini Lounge megnyitásában is. Ma milyen emlékek rohannak meg ezzel kapcsolatosan és összességében a londoni éráról?
Nagyon érdekes volt belátni egy bárnyitás kulisszái mögé. Óriási élmény, egyúttal nagyon stresszes időszak volt. Három-négy hónapon át intéztük a nyitás előkészületeit és nagy hangsúlyt fektettünk az alapanyagok felkutatásába és az innovatív italok megalkotásába. Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a nyitásnak és összességében a londoni karrieremre is örömmel tekintek vissza. Nagyon klassz sikerélményem volt például az, amikor a The Times magazintól megkerestek egy interjúra, amely során az egyik klasszikus martini koktélunkat is elkészítettem. Ebben a cikkben együtt szerepeltünk a híres Connaught Bárral, a Dukes Hotellel és a Savoy American Barjával, Martin Hemming szerkesztő írt azokról a helyekről, amik szerinte London legjobbjai.
Ugyanakkor emberileg talán még többet adott London, mint szakmailag. Egy rendkívül nyitott és befogadó közegben találtam magamat, ám az otthoni komfortzónától távol kénytelen voltam alkalmazkodni, gyorsan dönteni és sokkal elfogadóbbá, önállóbbá válni. A nemzetközi, pörgős közeg hatására nagyon sok új inspiráció, másfajta gondolkodásmód ért és ez a látásmódomat is formálta. Elképesztő mennyi olyan fűszer, alapanyag, gyümölcs, étel és ital van, amit nem ismertem vagy próbáltam előtte. Szabadidőmben sokat jártam a londoni piacokra, a Soho negyed pedig igazi játszótér és kaland volt, telis-tele innovatív koktélbárokkal, underground bulikkal, fine dining éttermekkel. Úgy éreztem, hogy szinte bármi elérhető és minden karnyújtásnyira van tőlem.
Miért tértél vissza Budapestre?
A zárópontot a koronavírus-járvány jelentette: a komolyabb szigorítások előtti legutolsó géppel repültem haza Budapestre, de az akkori szabályok miatt két hónapig karanténban kellett lennem, amit a szentendrei nyaralónkban töltöttem az akkori párommal. Igyekeztük feltöltődésként felfogni és örülni az éppen nyiladozó természetnek, kipihenni a fáradalmakat.
Ahogy oldódott a járványhelyzettel járó szigor, ismét a vendéglátásban és egy rövid ideig egy divatcégnél is dolgoztam. Ezt követően, 2021 és 2023 között a La Fabbrica étteremben helyezkedtem el, ahol bárosként, majd assistant bar managerként folytattam a pályámat. Ebben az időszakban ott nagyon erős volt a teljes személyzet és a bárcsapatunk is, aminek Gózon Péter volt a kreatív igazgatója. Rengeteg szórakoztató és érdekes koktéllapot, szezonális koktélajánlatot állítottunk össze. Nagyon sok jó és rossz sztori, valamint vicces emlék fűz ehhez a helyhez és az emberekhez, akikkel együtt dolgoztam.
Ott ismerkedtem meg a párommal, akivel elhatároztuk, hogy szeretnénk együtt kimenni külföldre, új tapasztalatokat, élményeket szerezni. Spanyolország alapvetően az ő ötlete volt, így kötöttünk ki Mallorcán. Mivel egyikünk sem beszélt spanyolul, a sziget délnyugati részére mentünk, ahol az angollal is jól lehet boldogulni. Nagyon jó munkahelyet találtam, Palma Nován, az Origin rooftop koktélbárban dolgoztam: kezdetben assistant bar managerként, majd a második évben már én készítettem a hely nyári koktéllapját. Itt nem feltétlenül a szakmai kihívások vonzottak, hanem a gyönyörű környezet: olyan helyen tevékenykedhettem, ahová mások nyaralni járnak. Ebből kifolyólag az italkínálat is más volt, mint a budapesti és londoni szcénában: populárisabb, vakáció-hangulatú italok domináltak, annyi frozen margarita, mojito, porn star martini, espresso martini és sangría folyt, amennyi a csövön kifért…
Mivel gazdagodtál Palma Nován?
Ez az időszak is sok szép emléket adott. Sok kedves kollégával és vezetővel találkoztam, akikkel rengeteg közös élményben és sikerben volt részünk, mindig szívesen látogatunk vissza a szigetre nyaralni és felidézni mindezt. Sok segítséget és támogatást kaptunk, külön kiemelném a főnökömet, James Woodot (Woodyt), aki többek között abban segített, hogy lakást találjunk, pedig alig ismertük egymást. Az első hónap kifejezetten nehéz volt, rengeteg adminisztrációs problémával szembesültünk, miközben már dolgoztam, de még mindig egy hotelben laktunk, és nem volt biztos, hogy tudunk maradni. Ebben az időszakban nagyon sok támogatást kaptam Woodytól és az egész csapattól.
Az Origin rooftop koktélbár az egyik legjobb munkahelyem volt: végig korrekt, tisztességes hozzáállás jellemezte a vezetőséget, az első szezon után szinte baráti kapcsolat alakult ki mindenkivel, és mindennapos volt a nevetés. Közben belekóstolhattunk a mediterrán életbe, sokat jártunk fel Palmába, a fővárosba és kirándultunk a környező kis falvakban és városokban is, SUP-oztunk, búvárkodtunk, hajótúrákon vettünk részt, és más resortokat is felfedeztünk a szigeten. A friss tengeri ételek, a helyi kézműves élelmiszerek és maga a tengerparti lét nagyon szimpatikus volt. Egy ideig úgy gondoltuk, hogy hosszabb távon maradunk Spanyolországban.
A második szezon végére azonban az intenzív fizikai terhelés és a hőség miatt begyulladtak a kézízületeim. Talán ez várható volt ennyi év bartenderkedés után, így a szezon végén orvosi kezelésekre jártam. Emellett a párom, Bohár Natália –, aki sommelier és hazai bormarketinggel foglalkozik – szakmai iránya és újdonsült lehetőségei miatt is úgy döntöttünk, hogy hazatérünk és újra itthon próbálunk szerencsét. Sőt, ebben a honvágyunk is szerepet játszott.
A hazaköltözést követően egyből a The Duchessben helyezkedtél el?
Így van. Egy korábbi kolléganőm –, aki akkoriban general managerként látta el feladatait a The Duchessben – mesélt a lehetőségről, és három-négy nappal a hazatérésünk után már el is fogadtam a felkérést. Azonnal elkezdtem dolgozni a téli itallapon, valamint a csapat összekovácsolásán. Nagyon megtetszett az új környezet. Nem kis változás volt, hogy ismét hotelkörnyezetbe csöppentem, de éreztem, hogy ez az új fejezet tele lesz lehetőségekkel.
Úgy látom, hogy egyre erősebb a csapat és az italkínálatunk, látom a szakadatlan belső igényt a változásra és a fejlődésre, és ez rengeteg motivációval tölt el. Ez egy desztinációs hely: a vendégek nemcsak kóstolni, hanem élményekért is jönnek, erre folyamatosan fókuszálnunk kell. Emellett kihívást jelent még, hogy az ötödik emeleten vagyunk, a raktárunk pedig a legalsó szinten található, és minden szerviz előtt nagyon szervezettnek, rendezettnek kell lennünk, hogy az egész este gördülékeny legyen, hiszen nem lehet néhány másodperc alatt kikapni valamit a raktárból.
Jelenleg huszonötféle alkoholos koktél érhető el nálunk, amit listázunk, és a fentiekből kifolyólag sok gondolkodást igényel, hogy mindenféle igényre előre felkészüljünk, semmiből se fogyjunk ki a szerviz során. Az utóbbi időben sokat nyitottunk a magyar piac felé is italszelekcióban: többek között pálinkát és Unicum Szilvát is használunk.
Három koktélt külön kiemelnék: a feketecseresznye-pálinkából, házi mák – bourbon vanília – feketeribizli szirupból, citromléből és vegán tojásfehérje helyettesítőből készülő Amethyst; a tequila, mangó, gochujang fermentált koreai chili, mirin, szecsuáni bors és lime alapú Hacienda del Dragónt (aminek a csípősségét a mellé kínált fagyasztott madeleine-nel lehet ellensúlyozni); és nem utolsósorban a Fairytale-t, ami a Pornstar Martini mellett az egyik legtöbbet eladott koktélunk, ezt Tanqueray ginből, eper-kapor szirupból, citromból, Bourbon vaníliából és Irsai Olivér pálinkából állítjuk össze. Ezek az italok nagyon közel állnak hozzám, épp úgy, mint a Golden Peacock.
Kísérletező típusnak tartom magamat: szeretek különleges alapanyagokat beépíteni az italaimba vagy akár az otthoni főzésbe is. Folyamatosan az egyensúlyt keresem az ízek között, és hiszem, hogy nincs rossz ízkombináció, csak meg kell találni az elemek közötti harmóniát.
Mennyire élénken tapasztalod, hogy az alkoholmentes vagy alkoholmentesített italok itthon is felfelé törnek?
Nemzetközi és hazai terepen is azt látom, hogy abszolút erősödnek az alkoholmentes alternatívák. Egyelőre a minimalista irányvonal hangsúlyos, de egyre több technikai fortély is előkerül a klasszikus mocktailok mellett. Mind a vendégek, mind a bárszakma képviselői egyre tudatosabbak, a huszonéves korosztály körében pedig elsöprő sikere van az alkoholmentes kínálatnak.
Ami engem illet, főként Spanyolországban kezdtem kísérletezni kombucha-, kefir- és vizikefír-alapú fermentált italokkal, elsősorban hobbi céljából, majd gyakran vittem be a kollégáimnak is egy-két kóstolót. Az ottani időjárási viszonyoknak köszönhetően nagyon gyorsan beértek a fermentált kreálmányaim. Egyértelműen látom, hogy ebben a kategóriában óriási potenciál van és világszerte fejlődik. Az elmúlt években egyre több zero waste, vagy házi készítésű fermentált borokra, illetve probiotikus italokra szakosodott speakeasy bár nyílik külföldön.
Az alkoholos koktélok megtartása mellett elengedhetetlen a non-alcoholic vonal fejlesztése is, hiszen az egészségtudatosabb és mértéktartóbb életmód egyre fontosabbá válik. Nagyon jó minőségű alkoholmentes italok jelentek meg a piacon, amelyeknél parfümőr kivonatolási technológiával távolítják el az alkoholt, miközben az íz és a test megmarad, így klasszikus koktélokba is jól beépíthetők és hozzák az alkoholos koktél feelingjét.
Az itallapjaimon ezért egyre több mocktail és alacsony alkoholtartalmú koktél szerepel, gyakran klasszikus receptek átdolgozásaként. Ilyen például a Patient Zero, ami egy Zombie (három rummal készülő, erős) koktél átdolgozása (Sober Spirits R 0.0% rum, cseresznyelé, maracuja, fahéj, lime, sóoldat); a Maracuyan (Sober Spirits R 0.0% rum, maracuja, lime, vanília); Amarett’NO Sour (Sober Spirits Amaretto 0.0%, citromlé, mandulaszirup, vegán tojásfehérje helyettesítő, narancsvíz); és az Almost Ginuine (Tanqueray 0.0% gin, mediterrán tonic, kaffir lime, grapefruit, rozmaring). A következő itallapra is legalább öt-hatféle alkoholmentes koktéllal készülök.
Hogyan szoktál feltöltődni? Hol találkozhatunk veled, ha nem a The Duchessben?
Nagyon szeretem a természetet, Budapest és vonzáskörzete (Máriaremete) rengeteg kirándulóhelyet tartogat. Nemrég örökbe fogadtunk egy magyar agár fiút, Dagobertet, aki rengeteg örömet hozott az életünkbe. Sok időt töltünk vele, próbáljuk folyamatosan fejleszteni és tanítani, illetve szeretnénk a jövőben sokat túrázni és programozni együtt.
Szeretem az elektronikus zenét, a húszas éveimben több hazai és külföldi fesztiválon is részt vettem, de kedvelem a jazz-t és a filmeket is. Most már kevesebbet bulizom, jobban értékelem a nyugalmat és a szabadidőt. Korábban sokféle sportot és hobbitevékenységet kipróbáltam: többek között futballoztam, BMX-eztem, gördeszkáztam, kajakoztam, úsztam, jégkorongoztam, síeltem, SUP-oztam, snowboardoztam… Ami jött, megtetszett és volt rá lehetőségem, azt ki is próbáltam.
Milyen hosszú távú terveid vannak?
Az egyik nagy álmom, hogy saját vendéglátóhelyet nyissak és menedzseljek, akár szerelemprojektként, akár egy későbbi stabil megélhetési formaként. Szeretném kipróbálni magam úgy, hogy teljesen szabad kezet kapok az ötleteim megvalósításában, legyenek azok bármennyire őrült elgondolások. Szívesen belevágnék például egy kraft sör vagy egy különleges likőr megalkotásába is a jövőben.
Nagyon közel áll hozzám a kreativitás megélése és kifejezése, ez motivál és tölt fel igazán. Szeretem a kézműves tárgyakat, az építészetet, az alkotást, amiben fontos cél számomra az összhang megtalálása. Szeretem előre fejben elképzelni az adott projektet, átgondolni az előttem álló feladatokat, a megvalósítást, a lehetséges hibákat és azok megoldásait. Máskor viszont beleugrok a feladatba és kihozom belőle a legtöbbet, ez teljesen random és időszakos.
Fotók: The Duchess; Anthracite Martini Lounge / John Carey