Hirdetés
Hirdetés

Mondd a tésztád, megmondom, ki vagy! Tészták a világ körül

2017. október 4.
Ahány nép, annyi tészta? Ha ez nincs is pont így, annyi azért bizton állítható, hogy minden tájnak megvan a maga jellegzetes tésztája. Ha a mediterrán életerzést vagy Bangkok nyüzsgését nem is tudjuk elhozni a Föld túloldaláról, a különböző népek tésztáit viszonylag egyszerű az asztalunkra varázsolni. A legenda szerint a tésztát Marco Polo hozta a nyugati […]
Hirdetés

Ahány nép, annyi tészta? Ha ez nincs is pont így, annyi azért bizton állítható, hogy minden tájnak megvan a maga jellegzetes tésztája. Ha a mediterrán életerzést vagy Bangkok nyüzsgését nem is tudjuk elhozni a Föld túloldaláról, a különböző népek tésztáit viszonylag egyszerű az asztalunkra varázsolni.
A legenda szerint a tésztát Marco Polo hozta a nyugati világba a Távol-Keletről, ám ennek némileg ellenmondani látszik, hogy ezzel egy időben, a 13. századi Itáliában a tészta már nagy népszerűségnek örvendett. És ez azóta sem változott, tészták tekintetében Olaszország kétségtelenül verhetetlen. De nem csak tésztafélékben, hanem a fogyasztásukban is. 300-nál (!) is több különböző formájú tésztájuk van. A leghíresebb tészták Olaszországból származnak, közöttük is van-e emblematikusabb a spagettinél?

Sosem köret! Spagetti

Hosszú, vékony tésztaféle, ami alapvetően búza finomlisztből és vízből készül. A spagettinek több fajtája van, az átlagos olasz spagetti 2 mm átmérőjű, de paraméterei attól is függnek, hogy Itália mely részén készítik.

Érdekesség, hogy a spagetti korábban hosszabb volt a ma megszokottnál, de praktikus okokból a 20. század második felében lerövidítették.

A spagettit vastagságától függően kell elkészíteni. Mivel a spagetti mindhárom típusa hosszabb, mint a többi körprofilú tésztáé, 3-5 perc főzést igényel. A vékony spagettit, vagyis a spaghettinit logikusan kevesebb ideig kell főzni, mint a hagyományosat. Létezik azonban a spaghettoni, ami a vastag spagetti, ennek főzési ideje hosszabb.

A tészta összetevője lehet például a tintahal tintája is, a spagetti készülhet durumlisztből, és léteznek gluténmentes változatai is, ez utóbbi egészen más ízélményt nyújt (mondhatni messze elmarad a búzalisztestől), a leggyakrabban kukoricalisztből készülnek.
Leggyakrabban pofon egyszerűen készítik: ízletes paradicsomszósszal, olívaolajjal, bazsalikommal és oregánóval. Fontos megjegyezni, hogy az olasz tésztaételek soha nem köretek, hanem főételként kínálják.

Nokedli

A nokedli vagy galuska jellegzetes magyar tésztaétel. A lágy nokedlitésztából kiszaggatott formátlan apró galuskák mérete átlagosan 12-26 milliméter. A nokedli is, sok más magyar ételspecialitáshoz hasonlóan, német és osztrák hatásra terjedt el a magyar étkezési kultúrában. Számos hagyományos magyar ételhez (paprikás csirke, paprikás), a leggyakrabban pörköltekhez köretként alkalmazzák. Újabban ennek a népszerű tésztaféleségnek a házi formáját nevezik nokedlinek, az éttermek étlapjain pedig galuska a köret neve.
Lágy formában levesbetétként ritkán alkalmazzák, de a víz hozzáadása nélkül, nagyon keményre gyúrt és vékonyra ellapított, kézzel kiszaggatott formáját, a csipetkét levesben kínálják.

A legenda szerint a nokedlit a 15. századi itáliai udvar szakácsai honosították meg nálunk, Mátyás király felesége, Beatrix révén. Éppen ezért úgy tartják, hogy a nokedli az olasz gnocchi magyarosított változata, főtt krumpli nélkül.

A nokedli több más ország konyhájában is felfedezhető, a németek Spätzle-nek, az olaszok troffinak, a horvátok pedig knedlanak nevezik.

A kócos: sztrapacska

A sztrapacska szlovák eredetű étel, jelentése kócos, borzas, mivel a reszelt nyers krumpli borzassá teszi a galuskát.. Az egykori Magyar Királyság területén kétféle galuska (halušky) étel is jelen volt egy időben: a hegyvidéki burgonyás galuska, és a síkvidéki burgonya nélküli, vagyis a nokedli.
Mivel a burgonya megtermett zordabb körülmények között is, így a szegényebb, hegyvidéken élők számára alapvető táplálékká vált, ugyanis kevesebb liszt kellett a galuska tésztájába.
A mai szlovák nyelvterületen "Bryndzové halušky"-nek nevezik a lágy tésztából szaggatott, főtt burgonyával készült juhtúrós galuskát, ami a magyar sztrapacska szlovák megfelelője. A szlovák "strapačky" étel elsősorban krumplival készült galuskát jelent, a halušky szó pedig inkább a vastagmetélt tésztát jelenti. A „galuskára” savanyú káposztát és húst téve készítik el a sztrapacskát.

A Nyírségben csírásgaluska, nyögő vagy nyögvenyelő néven is ismerik.

Spätzle 

A magyar galuska közeli rokona a német konyha spätzléje, melyet szalonnával, reszelt sajttal, hagymával is készítenek. A Spätzle tésztája lágyabb, mint a nokedlié, több tojás van benne, és általában inkább tejjel, mint vízzel készítik. Nockerl néven is szerepel a német étlapokon, de a magyar galuskával ellentétben teljesen más az állaga, mint a klasszikus magyar nokedlié. A nokedlihez szintén hasonló az olasz gnocchi, a lengyel hałuski, de ezeket a tésztaféléket tulajdonképpen krumpligombócnak nevezhetjük, mert mindegyik alkotórésze a reszelt főtt krumpli is és csak kinézetükben hasonlítanak a magyar galuskához.

Soba

A japán soba a hajdina japán megnevezése, de jelenthet bármilyen hajdinából készült tésztát, vagy más vékony tésztákat is. Igazi négyévszakos tészta: nyáron hidegen, mártással kínálják, télen pedig forró tésztalevesként tálalják. A japán vasútállomásokon népszerű gyorsételként is találkozhatunk vele. A boltokban szárított, instant formában is árusítják különböző ízesítőkkel, hogy az otthoni elkészítést egyszerűbbé tegyék.
Mivel a hajdina növekedési ideje 3 hónap, így évente akár négyszer is aratható.

A frissen aratott, új hajdinából készített soba tésztát sin-sobának hívják, és jóval édesebb, ízesebb, mint az egyszerű soba.

Japánban a legelterjedtebb termesztési helye Hokkaidó. A soba kiváló táplálékforrás a sok fehér rizs mellett, ugyanis a rizsből hiányzó tiamin jelen van a sobában. Ez a B1-vitamin pedig segíthet a beriberi betegség megelőzésében. De a hajdina tartalmaz még nyolc esszenciális aminosavat is, melyek a búzalisztből hiányoznak, ugyanakkor a sobatészták általában nem 100% hajdinatészták, hanem nagyobb részben búzaliszttel keverik őket.

Udon

Az udon – ellentétben a sobával – búzalisztből készült, vastag tészta, és szintén a japán konyha egyik alapélelmiszere. Ez a fajta tészta fehér és picit rágós, leggyakrabban hideg és meleg tésztalevesekben fogyasztják. Az udon nagyon hasonló a mi széles metéltünkhöz.
Elkészítése egyszerű, csupán só, víz és búzaliszt kell hozzá. A hozzávalók összegyúrása után a tésztát egy nejlonzacskóba teszik, és addig hagyják benne, amíg a tészta meg nem emelkedik. Ezután tökéletes kört vagy négyzetet formálnak belőle, amire a japán szakácsoknak – tőlük elvárható módon – egy speciális eszközük van, majd a tésztából vastag csíkokat vágnak.

Fotó: Wikipedia.org

Üvegtészta

Az üvegtészta vagy más néven celofántészta egy Kínában népszerű tésztafajta, amely vékony, akár a cérnametélt, amikor pedig megfő, átlátszó lesz. Általában a mungóbab keményítőjéből és tojás nélkül készítik. Önmagában íztelen lenne, ezért használják egytálételekhez, levesekhez, salátákhoz, sőt italokhoz (!) is.
Elkészítése egyszerű, hiszen alig kell főzni, felhasználástól függően elég akár csak pár percre forró vízbe áztatni. Az üvegtészta általában kerek és különböző vastagságú, de lehet széles vagy lapos is.

Az üvegtésztát ne tévesszük össze a rizsből készült tésztával, amely az üvegtésztával ellentétben főzés után nem lesz átlátszó.

Rizstészta

A rizstészta az ázsiai konyha egyik alapélelmiszere. A vietnámiak a pho betétjeként használják, vagy éppen hússal vagy zöldségekkel töltve reggelire fogyasztják, de a kínai, a thai és a malajziai ételek fontos összetevője is. A rizsből, keményítőből és vízből készült tészta természetesen gluténmentes. Elkészítése egyszerű, habár eltér a mi tésztafőzési szokásunktól. Nem kell főzni, csupán le kell forrázni, majd néhány perc elteltével, attól függően, hogy vastagabb vagy vékonyabb a tészta, le kell szűrni.

Shan – Forrás: Youtube.com

Burma rizstásztája: shan

A shan tészta egy kevésbé ismert rizstészta, amely a Laosszal és Kínával határos Mianmarból (az egykori Burmából) származik. Textúrája ragadós, mert a területre jellemző ragacsosabb rizsből készítik. A tésztát gyakran zöldségekkel és húsokkal, csirkével vagy sertéssel tálalják levesben, tésztaételekben, vagy olyan speciális módon, ahogyan a képen is látható. Mianmarban ez a legnépszerűbb és leggyakrabban kínált utcai étel.

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram