Ezekben az üvegcsékben jellemzően fekete, fehér, rózsaszín és a zöld szemek találhatók. Amennyiben ezeket együtt őrüljük, az ízek egy igen izgalmas kombinációját kapjuk, amelyek ételünket még intenzívebbé fogják tenni. A fekete a megszokott földes fűszerességet, a fehér a könnyed földesség mellett több élénkséget, a zöld a frissességet, a rózsaszín pedig az édesség és a gyümölcsösség jegyeit kínálja.
Bár a szivárványos keverék minden összetevőjét borsnak nevezzük, technikailag nem mind ugyanabba a botanikai kategóriába tartoznak. A fekete, a fehér és a zöld bors mind a Piper nigrum növényből származik, és a borsszemek – amelyek a növény termései – közötti különbség a leszedésük időpontja közötti eltérésből fakad. A fekete borsot szedik le és szárítják legkorábban, közvetlenül a gyümölcs érése előtt, ami sötét árnyalatot kölcsönöz neki. A fehéret érés után szedik le, vízbe áztatják, majd eltávolítják a piros külső réteget, és csak a fehér belsejét hagyják meg. A zöld borsot viszont már jóval az érés előtt szüretelik és fagyasztva szárítják. A rózsaszín gyöngyök viszont a brazil Schinus terebinthifolius, illetve a perui Schinus molle növényből származnak, ízük pedig leginkább édeskés.
Amilyen sokféle ízt tartalmaz a tarkabors, olyan hihetetlenül sokoldalúan hasznosítható. Ha szeretnénk, hogy a különböző ízek minél jobban domináljanak, akkor olyan ételek befejezéséhez érdemes bevetni, mint a tészta, a csirke, a hal. Azonban bátran beépíthetjük mártásokba, salátákba, szendvicsekbe, pácokba, öntetekbe, mártogatósokba, szirupokba, rizottóba és párolt, vagy sült zöldségekbe. Bármelyiket is választjuk legalább olyan változatos ízeket fogunk tapasztalni, mint amilyen vegyes színeket látunk az üvegcsében.
Forrás: tastingtable.com
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.