Ezúttal Reiner Viktor oszt meg velünk pár történetet a bringás alkatrészekből és a zenéléshez fűződő tárgyakból felépülő gyűjteményeiről. Ahogy a korábbi interjúnkban is érintettük a külföldi élmények, tapasztalatszerzések, „csavargások” mozaikdarabkáit – és azok kerek egésszé formálódását a Balaton-felvidéken, a Lelkemben –, ezúttal is felsejlik egy olasz anekdota, sőt Viktor egy playlistet is mutatott nekünk.
Korábban mesélted, hogy tudatosan nem gyűjtesz semmit, a bringás alkatrészekből és a hangszerekből tudattalanul lett egy-egy kollekciód az évek során. A kerékpározás és a zenélés két fontos hobbid, ami a konyhán kívül tölt? Régóta jelen van az életedben mindkét feltöltődési forma?
A zene szeretete nálam valahogy nagyon zsigeri, mélyről jövő kapcsolódás. Hétéves koromtól tanultam zongorázni egészen 13 éves koromig. Bár, akkor szívesebben fociztam volna a többiekkel, de a zene „csinálásra” akkor leltem rá először.
Az otthoni gyakorlásaim is inkább „saját” dalok írásában merült ki. Kitettem a kottát, mintha gyakorolnék (a szüleim miatt), de közben az eredeti darabot, vagy annak részeit átírva klimpíroztam.
Tizennégy évesen kezdtem el basszusgitározni, később jött a gitár, és egyből zenekart akartam csinálni. És így is lett. Innen egy hosszú zenekar-alapítós, próbálós, zenekar-feloszlós és újraalapítós időszak vette kezdetét, ami egészen a közelmúltig eltartott.
Mostanában egy looperrel zenélek együtt.
A kerékpározás huszonévesen kezdődött. Ebben az időben indultak, illetve futottak igazán a bringás futárszolgálatok. Nekem pedig semmi kedvem nem volt 13 órát melózni heti 5 alkalommal egy konyhában, kiégett szakácsok között, így bringás futárnak álltam.
Az akkori közösség mint szubkultúra működött, és engem – az egyébként szintén kemény – munka mellett inkább az kapott el, hogy sokféle ember keveredett, sokféle helyről érkezve.
Tehát, minden innen van, ami bringa, alkatrész, ruhák, cuccok.
Az utóbbi években, ahogy Dörgicsén kezdtünk el működni, megtapasztaltam a természetben bringázás szépségeit. Ezek előtt egy gyors, praktikus és szerintem menő közlekedési eszközként használtam.
Milyen elemekből állnak a gyűjteményeid? Láthatunk ezek közül valamit a Lelkemben? Részei lettek valamilyen formában?
Rengeteg apró és kicsit nagyobb alkatrész gyűlt össze. Hajtóművek, fékkarok, agyak, csapágyak. Ezek közül nagy kedvenceim a 105-ös szettek, a ‘80-90-es évek gyártósorairól.
Amik ezek közül a Lelkemben is ott van, azok – a kerékpárokon kívül – a sapkáim, amikben főzök. Ezek azok a kis siltes sapkák, amiket a versenyeken a sisakok alá vesznek fel a résztvevők praktikus okokból. Végül is a főzés is lehet sport.
Ezen kívül a hangszereket, erősítőket és az idekapcsolódó cuccokat lehet még gyűjteménynek hívni.
Van egy csodás, olasz, vintage, kézzel gyártott erősítőm, amit Bolzanóban szereztem be egy ottani kis hangszerboltban, ahol már rémségesen lefárasztottam az eladót, aki ennek hatására levitt a pincébe és megmutatta ezt a kis csodát. Elmesélte az erősítő történetét, annak készítőjéről is beszélve.
Ez az élmény és az erősítő hangja teljesen lenyűgözött, és bár nem ezt a típust kerestem, de megvettem és hazavittem a BluMusic feliratú motyót. Azóta is szeretem és használom.
Milyen playlistek szólnak a Lelkemben, illetve főzés közben? Nagyon változatosnak képzelem el, de esetleg van egy zenei lista, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?
Van egy listám, amit a konyhában hallgatok addig, amíg meg nem érkeznek a vendégek. Jó szórakozást!
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.