Mit esznek a séfek? | 9. rész

Mesélnétek az étkezési szokásaitokról? Mennyire van időtök napközben kiegyensúlyozottan étkezni?

Pallag Dávid: 2024 januárjában volt egy nagy ráeszmélésem azzal kapcsolatban, hogy életmódot kell váltanom. Egyáltalán nem figyeltem oda arra, hogy mit eszem, a több mint tíz órás műszakok szellemileg és fizikailag is megviselik az embert, és egyre több testi tünet jelezte, hogy valamit muszáj máshogy csinálnom, muszáj lesz foglalkoznom magammal. Elkezdtem egy diétát, orvosi segítséggel is, a legfontosabb lépés az volt, hogy szokássá váljon az étkezés. Egy úgynevezett szétválasztó diétával kezdtem, aminek az a lényege, hogy egyféle táplálék jut egy nap az ember gyomrába: fehérje, keményítő, gyümölcs, szénhidrát. Emellett pedig a mozgás beépítése is nagyon fontos volt, azóta heti háromszor edzem. A diétázás ma már nem annyira radikális, mint a kezdetekben, egyrészt mert a sportolással kialakul egyfajta sportéhség is, másrészt az ember szervezete idővel elkezdi megtanulni, hogy mire van szüksége. Persze azt nem fogom tagadni, hogy néha be-be csúszik egy meki, de alapvetően az ép testben ép lélek pártján vagyok.

Tiago Sabarigo: Háromszor eszem egy nap, de emellett persze az étteremben sokat kóstolok. Igyekszem ebben limitet tartani, de azt gondolom, hogy ez elengedhetetlen a munkánk során. Két személyzeti étkezésünk van, reggel általában valamilyen tojásos ételt eszünk zöldségekkel, kenyérrel, néha virslivel. A későbbi étkezés nagyobb és kiadósabb, itt a fő protein forrás a hús, sokszor dolgozunk tarjával, darált marhával, csirkével – ez elengedhetetlen a jó működéshez és a szervizhez. Saláta és desszert is kíséri az ebédet. Nagyon próbálok odafigyelni egyébként a kiegyensúlyozott étkezésre, egy ideje valamivel tudatosabban állok ehhez, mint korábban. Kevés cukrot fogyasztok, odafigyelek a tészta és kenyér mennyiségre is, amennyire lehet. 

Jenei Éva: Régebben a munka után nagyon sok snacket ettünk, hazaértünk, kipakoltuk a szekrényt és a hűtőt, és ‘bankettet’ tartottunk. Tiago egy időben nagyon szerette a gumicukrokat, főleg a savanyított verziót, a caramel popcornt, a chipseket. 

Tiago Sabarigo: A chipsekkel az a baj, hogy kis mennyiségben még lehetne néha-néha enni belőlük, de ha egyszer elkezdi az ember, nem lehet abbahagyni, úgyhogy inkább tudatosan távol maradok tőlük. Nagyon fontos, hogy az ember figyeljen oda a testére és az egészségére, emellett pedig arra, hogy mi esik jól neki. 

Milyen éttermekbe szoktatok járni? Vannak kedvenc helyeitek?

Pallag Dávid: Mivel van egy kislányunk, és emellett nagyon sokat dolgozunk, kevés lehetőségünk van arra, hogy akár kettesben beüljünk egy-egy komolyabb étterembe. Általában az határozza meg, hogy hova megyünk, hogy hol van olyan étel, amit a kislányunk is megenne szívesen. Jó lenne több időt szánni étteremlátogatásokra, amikor külföldre megyünk, kicsit célirányosabban és tudatosabban megyünk helyekre.

Tiago Sabarigo: Sokféle ételt szeretünk, és az életmódunk miatt sokat is eszünk különböző vendéglátóhelyeken. Szeretjük a kebabot, a sushit, sokat járunk a Tokiot-ba,  nagy kedvencünk volt a Zing Burger is, amikor megnyitott. Sokat megyünk együtt helyekre a kislányunkkal, Szonjával, ezért elsősorban olyan helyeket választunk, ahol ő is talál magának valót. Persze előfordul néha, hogy az este után megállunk a McDrive-ban, de nagyon igyekszünk változatosan enni.  

Az étteremben töltött órák után mennyire van időtök, kedvetek otthon is főzni?

Pallag Dávid: Nagyon szeretek főzni otthon, de csak vasárnap és hétfőn van időm leginkább. A kislányunk valószínűleg sellőnek született, imádja a halat, a tengeri herkentyűket, nekem pedig jól esik ezekkel dolgozni, mert a Rutin konyhába alapvetően magyar alapanyagokra épül. Sok egész halat, cevichét, tacot készítek, vagy legutóbb például friss tésztát főztem tintahallal és garnélával. 

Jenei Éva: A kislányunk miatt, aki este is igényli a meleg ételt, sokat főzünk, de jó lenne még ennél is többet. Szonja ízlése nagyon változó, vannak ételek, amik egyik nap még a kedvencei közé tartoznak, másnap pedig már rájuk sem szeretne nézni – úgyhogy próbálunk lépést tartani vele. 

Tiago Sabarigo: Nemrég főztem neki egy paradicsomlevest, magas minőségű alapanyagokból, jól készítve. Amikor megkóstolta, azt mondta, hogy ‘hát ez nem olyan, mint az oviban’ – ami persze igaz is volt (nevet). A gyerekek ízlelése sokkal intenzívebb, máshogy érzékelik az édeset, a sósat, a savanyút, mint mi, ezért ő alakuló ízlése nagy hatással van arra, hogy miket főzünk.

Amikor ellátogattok egy étterembe, mennyire tudjátok elengedni magatokat? Szakmai szemmel nézitek az ételeket, a helyet, a kiszolgálást?

Pallag Dávid: Amikor étterembe megyek, jól esik, hogy valaki nekem főz. Jó vendégek vagyunk, ilyenkor szeretek csak teljesen kikapcsolni.

Tiago Sabarigo: Ez teljes mértékben a helytől függ: van, ahova kikapcsolódni megyünk, van, ahova tanulni, megfigyelni. Amikor csak szeretnénk együtt lenni családként és egy jót enni, teljesen el tudjuk magunkat engedni. 

Jenei Éva: Természetesen ilyenkor is sok mindent észreveszünk, de nem analizálunk. Szerintem jó vendégek vagyunk, mert megértjük, hogy egy-egy kisebb hiba mögött milyen történés lehet a háttérben, így elengedjük magunkat és csak élvezni akarjuk egymás társaságát és az ételt.

Mi volt a legutóbb meghatározó éttermi élményetek?

Pallag Dávid: Amikor Barcelonában jártunk, nagyon jó élmény volt a Michelin-ajánlott Paco Meralgo étterem. 

Tiago Sabarigo: Nemrég jártunk Ausztriában Konstantin Filippou éttermében, ami nagyon különleges élmény volt. Egy ilyen helyre tanulni és elemezni is megy az ember, akarva akaratlanul összeveti a saját helyével – figyeljük, hogy mi magunk hol tartunk szervizben, ételekben, tálalásban. Volt pár kifejezetten kiemelkedő fogás, nagyon markáns hangulata van a térnek is, nem egy mindennapi élmény ellátogatni oda.

Fotók: Unsplash, Michelin Guide

Tovább olvasok: