Az új-zélandi származású séf a fine dining világában meglepő döntést hozott: csak heti 48 órát engedi dolgozni alkalmazottait. Azt, hogy „engedi”, értsük szó szerint: azokat a szakácsokat, akik ennek ellenére hamarabb jönnének be dolgozni, hazaküldi.
Az Attica vezetője nemrégiben egy Instragram-posztban tette közzé, hogy nem tartja helyénvalónak a szakmán belül teljesen szokványosnak számító 6-7 munkanapos beosztást.
„Teljesen megszokottá vált számunkra, hogy a teljesítőképességünk határáig – sőt még azon is túl – hajtjuk magunkat. A magánéletre pedig egy fikarcnyi időnk sem jut. Emberi lények vagyunk, nem pedig robotok. Sokkal több értelmét látom annak, hogy kipihenjük magunkat, majd feltöltődve jöjjünk vissza dolgozni.”
Bár a négy 12 órás munkanapból és három szabadnapból álló munkahéttel újra kell gondolnia éttermének teljes munkabeosztását, alkalmazottai testi-lelki egészsége érdekében Shewry ezt fontosnak érzi megtenni.
„Most vagyok 40 éves. 14 éves korom óta átlagban heti 75 órát töltöttem a konyhában. Már most annyit dolgoztam, mint egy átlagember a nyugdíjba vonulásáig. Egy cseppet sem érzem magam különlegesnek. Inkább úgy érzem magam, mintha 65 éves lennék.”
Bár a séfszakmán belül sokan kifejezetten erénynek tekintik a túlórázást, nem Shewry az egyetlen séf, aki a limitált munkaórákban látja a jövőt. Egyre többen vannak azon a véleményen, hogy a gasztronómián belül jóval nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a munka és magánélet egyensúlyára. A túlterheltség okozta stressz nem csak a teljesítőképességet ássa alá, hanem a dolgozók egészségét is (olvassa el korábbi cikkünket a témában!)
Vajon megérett az idő az ágazaton belül bevett szokásnak számító extrém túlórázás visszaszorítására?