Auguszt-Arató Auguszta cukrászdáját Budán, Farkasréten találjuk. Az Auguszt Pavilon az 59-es villamos végállomásától nem messze, a Sasadi úton működik Budapest három Auguszt-cukrászdájának egyike. A több mint száz esztendős családi ház kertjében hatalmas fák árnya alatt kihelyezett asztaloknál hódolhatunk édességszenvedélyünknek, bent polgári miliőben kialakított cukrászda vár.
A szakma szeretete a családban anyáról lányára száll – és a fiúk-férfiakat is megfertőzi a cukrászműhely és a vendéglátás varázsa. Augusztának már a dédnagymamája, a nagymamája, és az édesanyja, Auguszt Olga is elkötelezett „Auguszt-cukrász" volt a családi vállalkozásban.
Auguszta bár az illatozó sütemények, torták, pogácsák világában nőtt fel, nem cukrásznak tanult. Bölcsészkarra járt, és el is végezte az angol és a német szakot, de édesanyja is tett egy vargabetűt korábban. Ő rajzfilmgyártásvezetőként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban, és csak később helyezkedett el a pesti Augusztban, a ma is működő Kossuth Lajos utcai üzletben. Az édesanya, Olga alapította meg a Sasadi úti Auguszt Pavilont is.
Auguszta egy (úgynevezett) véletlen folytán lett tanárból cukrász: édesanyja üzletében egy idősebb cukrász bácsi megcsúszot, és elttörte a kezét. Mentőötletként ő ugrott be helyette, és ahogyan meséle:
úgy éreztem magan, mint egy hal, akit visszadobtak a vízbe.
Arra a kérdésre, hogy négygyermekes anyaként miként képes helyt állni a családban és a műhelyben is, így válaszolt:
„A családunk történetébe olyan mélyen ivódott a cukrászmesterség, és én magam is annyira szeretem ezt a munkát csinálni, hogy tulajdonképpen soha nem is kérdőjeleződött meg bennem, hogy lehetne ez másképp is. Mind a négy gyermekem érdeklődik a cukrászda iránt, vagy már dolgozik is benne. A nagyfiam, Botond is hasonlóképpen áll hozzá, 20 éves, és nemrég tett cukrászvizsgát. Ő egy 195 centi magas, szép szál, izmos srác, aki a legnagyobb örömömre azt mondta az egyik első átdolgozott munkanapja után: utána annyira felvillanyozva érezte magát, hogy szó szerint hazáig szaladt. Ő informatikát tanult, és nagyon élvezi, hogy ez egy olyan elfoglaltság, amelynek a végén kézzel fogható eredménye is van a digitális világhoz képest."
„Nálunk a férjek is bevonódtak a cukrászdák életébe, szintén generációk óta. Az én férjem is testnevelőtanár, aki óriási segítséget nyújt mind a gyermeknevelésben, mind az üzlet működtetésében. Nálunk az anyák napja is így telik. Anyukám is mindig dolgozott május első vasárnapján, és én is végigdolgozom. Nálunk olyannyira összemosódnak a cukrászda mindennapjai a családi élettel, hogy én nem is tudom szétválasztani a kettőt. A gyerekek kicsi koruktól segédkeznek nálunk, kérés nélkül is jöttek."
„Ezt a hivatást nem lehet egyszercsak letenni, csak úgy abbahagyni. Édesanyám már idősebb, és a mai napig mindenben kikérem a tanácsát. Nagyapám már több 90 éves volt, és bottal járt, amikor bejött az üzletbe, a botjával felmutatott a sütispultra, hogy ez meg mi?! Még ennyi idős korában is kiszúrt minden apró hibát. Ugyanígy van édesanyámmal is. Ha ő bejön, mindenki vigyázzban áll. Ő hihetetlenül büszke ránk, a három lányára, akik közül ketten is cukrászok lettünk". (Auguszt Olga másik lánya, Flóra viszi tovább a Kossuth Lajos utcai Auguszt Cukrászdát.)