Hirdetés
Hirdetés

„Minden, amit csinálok, az az embereknek jó” - interjú Steiner Kristóffal, a leghíresebb magyar vegánnal

SZERZŐ: Tacskó Muki
2011. szeptember 4.
Steiner Kristóf az összes lehetséges fórumon hangsúlyozza a vegán (azaz a hús, tojás és tej nélkül való) étkezés fontosságát. Erről a témáról beszélgetettünk vele, de szó volt még hitről, spiritualitásról, kabbaláról, megmentett zöldségekről és Kristóf közelgő esküvőjéről is.
Hirdetés

Steiner Kristóf az összes lehetséges fórumon hangsúlyozza a vegán (azaz a hús, tojás és tej nélkül való) étkezés fontosságát. Erről a témáról beszélgetettünk vele, de szó volt még hitről, spiritualitásról, kabbaláról, megmentett zöldségekről és Kristóf közelgő esküvőjéről is.
„Nekem minden zöldség, gyümölcs Isten létezésének bizonyítéka.”

fotó: Bakró-Nagy Ferenc

fotó: Bakró-Nagy Ferenc

Mióta vagy vegán, mikor kezdtél el így táplálkozni?
Régen nagyon szerettem a húst, tehát én nem tartozom azon vegánok közé, akik elmondásuk alapján már kiskorukban sem szerették a húst. Imádtam a dupla sajtos MC Royalt, Argentínában fél kiló steakeket tüntettem el, de éreztem, hogy ezt a dolgot előbb-utóbb rendbe kell raknom. Furcsa érzés volt az is, amikor az éttermekben húst ettem és a kutyám ott ült az ölemben, akkor szembeötlő volt a hasonlóság a tányéromon lévő csirke és a kutyusom közt. Ezek miatt régóta fontolgattam, hogy vegán leszek, mert már régóta éreztem, hogy a húsevés nem frankó dolog. Ezt az egyik nap felvetettem a páromnak, aki előadta, hogy ő is három napja pont a váltáson gondolkodik. Maga az átállás egyébként három éve, egyik napról a másikra történt meg.
Tehát érzelmi indíttatásból váltottál?
Igen, egyrészt érzelmi indíttatásból történt, régebben nem is tudtam, hogy a húsevés például mennyire nem fér össze a környezetvédelemmel. Később döbbentett meg, hogy ez a fajta táplálkozás még rengeteg más szempontból is hasznos az emberiség számára.
Zökkenőmentes volt az átállás?
Tulajdonképpen igen, egy ideig még a sajtok hiányoztak, de mikor fél év után megkóstoltam egy snidlinges házi sajtot, megdöbbentem: ez hiányzott annyira?
Ezt a beszélgetést mégis olyan helyekre kezdtük el megszervezni, amelyek nem vegán éttermek.
Nekem az a tapasztalatom Magyarországon, hogy az itthoni vegán éttermek annyira nem jók, sőt mintha ezek a helyek még jobban elválasztanák a húsevőket a nem húsevőktől. Én azért járok „normális” éttermekbe, mert így mindig meg tudom említeni a pincéreknek, hogy lehetne vegán felhozatal, ezzel együtt bárhol tudok enni, legrosszabb esetben kérek egy sült krumplit.
Tudni rólad, hogy nagyon szeretsz főzni. Mik a specialitásaid?
Nemrég óta vagyok itthon Magyarországon és azóta folyamatosan főzök. Az egyik specialitásom a chili con carne, pontosabban chili sin carne. Én egyébként soha nem receptből főzök, azok csak inspirálnak, csak megmutatják az ízvilágot, onnantól kezdve improvizálok. A piacra is így megyek el vásárolni, hogy nem tudom, mit akarok venni. Az olajon úgy kezdem el pirítani a fokhagymát, hogy még nem tudom mi lesz belőle. Amúgy készítek rengetegféle curry-t, pie-t, batyukat, szamószákat, indiai ételeket.
Ez a chili sin carne specialitásod mitől lesz több mint egy egyszerű chilis bab?
Én vagy bulgurt teszek bele hús helyet, vagy páclében marinált szójagranulátumot: paradicsomlébe és vörösborba áztatom be a szóját és fokhagymával, sóval, borssal fűszerezem. Sokan mondják, hogy a szójának nincs íze, de hát a húsnak sincs, azt is ízesíteni kell.
A kabbalában, amivel te foglalkozol, fontos tanítás a vegánság?
Több rabbi is azt tanította, hogy csak olyan ember ehetne húst, aki már olyan szinten van, hogy a megevett állat lelkét más szintre tudja emelni. Ezenkívül nagyon sok vegetárius kabbalista van. A tanítványi körben a vegánság nem bevett dolog, de a húsmentesség igen.
Tanítasz a magyarországi Kabbala Központban. Ott népszerűsíted ezt az életmódot?
Én igazából nem tanár vagyok ott, hanem mentor. A mentori rendszer azért alakult ki, hogy a tanítványok ne minden kérdéssel a tanárt keressék, illetve táplálkozik abból a kabbalista nézőpontból is, hogy nem feltétlenül a tanár személye fontos, hanem mindenki csatorna lehet a tudás átadásában. Egyébként halottam arról is, hogy Izrael első két főrabbija vegetáriánus volt és voltak olyan szándékok is, hogy az ország előbb-utóbb vegetáriánus legyen, de ez aztán elhalt.
Én veled ellentétben azt tapasztalom, hogy a nem vega/vegán éttermekben szinte lehetetlenség sallangmentesen állatmentes ételhez jutni, persze a sült krumpli-saláta-rizs szentháromság mindig elérhető, de az egy kicsit unalmas a vegák igazán változatos étkezéséhez képest. Illetve a barátaim azt szokták mondani, hogyha sokat hepciáskodok a pincérrel, hogy tartalmaz-e állati eredetű összetevőt az adott fogás, akkor még bele is hugyoznak az ételembe. Te azonban sokat jártál külföldön, ott mi a helyzet a vegán éttermek terén?
Sokat utazgattam Indiában, éltem Londonban, most pedig Izraelben lakom. Mindhárom ország fantasztikus ezen a téren. Vegyük sorra. Izraelben például humusz mindenkinél, mindig van otthon. Ott van az arab konyha hatása is: a padlizsánt például annyiféle módon készítik, hogy az soha nem lesz unalmas. London pedig egyszerűen fantasztikus: minden sarkon van egy vegán kávézó. Rengeteg ilyen hely van, sok helyen ki se írják, hogy vegán az étterem, hogy ne riasszák el a nem vegánokat.
Sokan azt mondják Magyarországon, hogy ez csak egy divathóbort. Ezt megerősítik a külföldi tapasztalataid, vagy azt látod, hogy ez túlmutat a divaton és megvan a megfelelő társadalmi beágyazottsága?
Ez régen több mint divathóbort, Londonban például sokszor sorba kell állni ezekre a helyekre, de Izraelben is hatalmas népszerűsége van ennek.
Gondolom még egyéb dolgokat is teszel a Földanyáért, például környezetkímélő háztartási szereket használtok?
Igen, ilyen szereket használunk a párommal, és semmi olyat, amit állatokon tesztelnének, illetve nem hordunk bőrt. És persze szelektíven gyűjtjük a hulladékot is. Van egy olyan dolog is, amiről még sehol nem beszéltem. Létezik egy olyan mozgalom, amelynek tagjai piacokra mennek ki záróra idején és összeszedik azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, amiket amúgy kidobnának. Ilyen akciókban én is részt veszek: hetente háromszor este hatkor kimegyek a hozzánk közel eső piacra Tel-Avivban és szó szerint rekeszekkel jövök haza: paradicsom, mangó, uborka, minden van ott, természetesen teljesen ingyen. Ezekből pedig nagy vacsorákat rendezünk a barátainknak és a hűtőnk is folyton tele van. A megmaradó gyümölcsöket, zöldségeket egy óra múlva egy buldózer eltúrja. Ez számomra hatalmas fájdalom, mert nekem minden zöldség, gyümölcs Isten létezésének bizonyítéka.
„Demi Moore szálkássága"
Gondolom tapasztalatod már magadon a húselvonás hiánytüneteit, láthatóan butulsz el és leromlott fizikai állapotban vagy. [Nevetés.]
Igen, és a körmeim is vékonyodnak el. [Nevet.] Mindig furcsának találtam, mikor húsevő orvosok érvelnek a vegetáriánus táplálkozás ellen, aki ezt még sohasem próbálták. Engem egyébként az étkezési zavaraimból ez az életmód gyógyított meg. Én még sohasem voltam annyira energikus, mint most. Az ember degeszre zabálhatja magát hajnali fél 3-kor és nem lesz semmi baja.
Miért lettek testképzavaraid?
Annak idején a bulvárvilág teljesen bedarált. Nagyon drága külföldi celebmagazinokat vettem és nézegettem, hogy Victoria Beckham milyen sovány, Scarlett Johansson milyen kövér, és olyan szálkás akartam lenni, mint Demi Moore, ezért elkezdtem nagyon durván fogyókúrázni, nem enni. 55 kilóra lefogytam a 182 cm-es magasságomhoz, ezzel tönkretettem a kajáláshoz való viszonyomat. Rettenetes évek következtek.
Gondolom azért, mint önismeretre törekvő ember csak a mélyére mentél később, hogy ez miért következett be, mert Demi Moore szálkássága nyilván csak a felszín.
Én egy olyan világba csöppentem bele a televíziózással, amit a magyar nyelv nagyon népszerűen kifejez egy mondással: „Ezt nem veszi be a gyomrom.” Éveken ke
resztül próbáltam boldogulni ebben a világban és ….
… de hát szeretted ezt a világot, te adtad erre a fejed.
Igen, de amit szeretek a televíziózásban, ahhoz nem kellett volna elmennem kurvának… ahhoz nem kellett volna emberekkel beszélgetnem olyan témákról, amelyeket nem tartok sem érdekesnek, sem fontosnak. Nem kellett volna olyan szerződéseket aláírnom, hogy olyan ruhákat és frizurákat hordhatok csak, ahogy nekem azt a stylistok megmondják. Csak sodródtam az eseményekkel, három év szinte kiesett az életemből, eléggé leépültem. Nem olvastam például, holott annak idején faltam a könyveket. Rettenetesen néztem ki, volt rajtam mobil 30 kiló, vagy 55, vagy 85 kiló voltam. Ez az, amit nem vett be a gyomrom. De nem bánok semmit, itt szereztem egy olyan ismertséget, amit most jó dolgokra tudok használni. És most már azt is érzem, hogy nekem az írás az utam, így sokkal több dolgot ki tudok fejezni, mint szóban.
Valami jó azért mégis volt ebben, ha ennyi ideig csináltad.
Ezt a kabbala úgy mondja, hogy van egy 99 %-os valóság és egy 1%-os valóság. A fizikai világunk az 1 %-os valóság és én ebben boldog voltam. Fizették a taximat, a ruhámat, a fodrászt, minden nap berúghattam. Ez választás kérdése, hogy az ember melyik világban akar kiteljesedni.
„Vegán esküvő a tengerparton”
Házasodni fogsz, ebben a hónapban lesz az esküvőd. Gondolom az is vega lakodalom lesz.
Igen, ez egy vega esküvő lesz, egy batyus bált tartunk a tengerparton Tel-Avivban. Ez egy szűk körű esemény lesz és mindenkit megkérünk, hogy hozzon valami finomságot. Az egész pedig teljesen spontán módon fog zajlani.
Aznap döntöd el, hogy mit fogsz felvenni?
Nem aznap, de előző nap…
Hamarosan megjelenik az új könyved „Lélekbonbon” címen. Miről fog szólni?
Ezt a könyvet mindenkinek szánom, akit érdekel, hogy hol tart most a „Viva Kristóf”, tehát nem csak egy szűk rétegnek szól. Rövid történetek lesznek ebben is, mint a korábbi könyvemben, összesen 72 darab, a pár mondatostól a több oldalasig. Olyan lesz ez a könyv, mint egy bonbonosdoboz, minden történetnek más lesz az íze, a történeteket nem is kell egymás után olvasni. Olyan fejezetek is vannak benne, amiket a világsztárokkal készített interjúimból szedtem ki. Ezek olyan párbeszédek, pillanatok voltak, ahol az interjú átváltott igazi beszélgetésbe, ahol sikerült tényleg közel kerülni az interjúalanyhoz.
A televíziózáshoz is újra visszatértél.
Egy új zenei csatornának, a MusicPlusnak lettem a főszerkesztője. Ezzel a csatornával az a célunk, hogy megszűnjön a szakadék a lila ködös kultúrsznobok és az SP rajongók közt. Ezt szolgálja az első saját gyártású műsorunk is, a „Pop Up”, amely lényegében egy kulturális ajánló. Az a célom, hogy az életet visszavigyük a tévébe. Tematikus zenei óráink vannak, rengeteg magyar előadót is játszunk. A csatorna országszerte elérhető a városi kábelkínálatokban, illetve Budapesten is már néhány helyen.
Mi az, amit magadtól megkérdeznél, hogy ne maradjon semmi benned.
Megkérdezném magamtól, mi az élet értelme. Vagy, hogy hol szeretnék lenni 20 év múlva. A válaszom pedig, hogy az nem is fontos, hogy én hol leszek 20 év múlva, hanem a világ hol lesz akkor, ez az igazán fontos. Tehát nem az én egyéni sztorim a fontos. Örülnék azért annak, ha az emberek megértenének végre, ha rájönnének, hogy minden, amit mondok, vagy teszek, nekik jó.

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram