Napjainkban több mint százhetven billió mikroműanyag-részecske lebeg az óceánokban, és a Duke Egyetem kutatói szerint 2050-re a műanyag mennyisége meghaladhatja a tengerekben élő halakét.
A szakértők szerint a műanyagoknak való kitettségnek úgy szabhatunk határt, ha elsősorban a konyhában igyekszünk elkerülni azokat – például beltéri HEPA légszűrők használatával, újrafelhasználható, nem-műanyag edények és konyhai eszközök kiválasztásával.
Mik azok a mikroműanyagok?
A mikroműanyagok egészségügyi vonatkozásai újra és újra megjelennek a médiában. Ahhoz azonban, hogy behatóan foglalkozzunk velük, először meg kell érteni, hogy pontosan mik is ezek, és hol állnak a kutatások.
A mikroműanyagok öt milliméternél kisebb műanyagrészecskék. Ez nagyjából egy hajszál vagy egy vörösvérsejt szélességének felel meg. A nanoműanyagok még kisebbek, kevesebb mint egy mikrométer, vagyis nagyjából egy molekulányi méretűek.
A nanoműanyagok még veszélyesebbek?
Potenciálisan, igen. Sasha Adkins, a Massachusetts Amherst Egyetem környezetegészségügyi tudományok tanszékének vezető előadója a Food & Wine magazinnak elmondta: „A légszennyezés esetében minél kisebb a részecske, annál veszélyesebb. Nincs okom azt gondolni, hogy a műanyagok másképp lennének, de a kérdés még vizsgálat alatt van.”
Mikroműanyagokat találtak emberi csontokban, ami új egészségügyi aggályokat vet fel
Dr. Jennifer Brandon, a Wild Beacon Consulting környezettudósa és fenntarthatósági tanácsadója egyetértett, megjegyezve: „A nanoműanyagok mindenképpen aggasztóbbak, mint a mikroműanyagok, mivel kisebbek azoknál, és elég kicsik ahhoz, hogy áthaladjanak a vér-agy gáton, vagy a sejtfalakon.”
Hogyan kerülnek a mikroműanyagok az élelmiszer- és vízellátásunkba?
A mikroműanyagok szinte bárhonnan érkezhetnek, beleértve a kozmetikumokat és a ruházatot is, és ahogy a Világgazdasági Fórum kifejtette, „másodlagosan” is, amikor a nagyobb műanyagdarabok kisebbekre bomlanak le. A szervezet megjegyezte, hogy ez magában foglalhat mindent az elhagyott halászfelszerelésektől, a műanyag szemeteken át egészen az időjárási viszontagságokig és környezeti hatásokig. Sőt, a koronavírus-járvány során használt, eldobható arcmaszkok lebomlása is hozzájárul a mikroműanyag-szennyezéshez. Egyéb jelentős környezeti szennyező anyagok közé tartoznak a gumiabroncsok, az útburkolati jelek, a hajóbevonatok, a csomagolás és a műanyag pelletek, amiket később más műanyag termékekké alakítanak.
„A mikroműanyagok azért találhatók meg az ivóvizünkben, mert már jelen vannak a forrásvizünkben, legyen az tó-, forrás- vagy folyóvíz” – magyarázta Dr. Jennifer Brandon. „A palackozott vízben még nagyobb koncentrációban találhatók meg, mivel maga a palack is műanyag. A kupak minden egyes elcsavarása körülbelül 500 mikroműanyagot eredményezhet.”
Ami az élelmiszereket illeti, Dr. Jennifer Brandon elmagyarázta, hogy a mikroműanyagok sokféleképpen belekerülhetnek az ételekbe – legyen szó az öntözővezetékekből leváló műanyagról, a mezőgazdasági talajtakaróban található lassan felszívódó kapszulákról, vagy a növényeinket takaró ponyvákról és üvegházhatású falburkolatokról. „Ezek a mikroműanyagok olyan aprók, hogy bejuthatnak az élelmiszereink gyökereibe, valamint a beporzók révén a levegőben is terjedhetnek (a mézben például ezért is magas a mikroműanyag-tartalom).”
Melyek a legszennyezettebb ételek és italok?
A szakértők szerint nehéz azonosítani a leginkább szennyezett élelmiszereket, mivel nem vizsgáltak minden élelmiszert. Azok az élelmiszerek, amelyekről kimutatták, hogy nagyon magas mikroműanyag-szintet tartalmaznak, többek között a tea, a só, a kagylófélék, az alma, a sárgarépa és a sör.
„A műanyag teafilterekben főzött tea akár tizenegy milliárd mikroműanyag-részecskét is kibocsáthat a vízbe” – fogalmazott Dr. Jennifer Brandon. „Ez szinte teljesen elkerülhető szálas tea és fémszűrő használatával.” Brandon azt is megjegyezte, hogy a tengeri só ugyanolyan koncentrációban tartalmazhat mikroműanyagot, mint az óceánvíz, ahol gyűjtötték.
A kagylófélék szűrővel táplálkoznak, amelyek kiszűrik a vizet a részecskéktől, beleértve a mikroműanyagokat is. Ezután az egész állatot megesszük, a gyomrával együtt, beleértve a gyomorban lévő mikroműanyagokat is.
Mi történik, ha az emberek mikroműanyagokat fogyasztanak?
Sasha Adkins szerint a jó hír az, hogy ezek közül a mikroműanyagok közül sok „kiürül a vizelettel, a széklettel és az anyatejjel”. Azonban „annyi maradt belőlük, hogy a kutatók aggasztó mennyiségben találnak felhalmozódást a tüdőnkben, az agyunkban és igazából mindenhol, ahol csak kutatják”.
Mit tudunk a lehetséges egészségügyi hatásokról?
Míg a nagyobb részecskék általában kiürülnek, a kisebbek megmaradhatnak a szervezetben – és végül olyan helyeken rakódnak le, ahol ártalmasak lehetnek.
Dr. Don Thushara Galbadage, a Texas Christian University docense kifejtette, hogy a nanotartományba eső kisebb részecskék „átjuthatnak a bélrendszeri gátakon, és kimutatták őket emberi szövetekben és testnedvekben”. Megemlített egy 2024-es tanulmányt, amely mikro- és nanoműanyagokat talált a nyaki verőérben lerakódott plakkban, összefüggésbe hozva jelenlétüket a súlyos szív- és érrendszeri események magasabb kockázatával. „Ezek az eredmények arra utalnak, hogy bizonyos töredékek áttelepülhetnek és fennmaradhatnak, bár a dózis, a méret és a polimer típusa számít.”
Dr. Jennifer Brandon kifejtette, hogy bár a mikroműanyagok egészségügyi hatásait még vizsgálják, egyes kutatások azt mutatják, hogy „gyulladást válthatnak ki, asztmához vezethetnek, összefüggésben állhatnak a szívroham és a stroke fokozott kockázatával, befolyásolhatják az idegrendszeri funkciókat és a memóriát, valamint reproduktív károsodást, termékenységi problémákat vagy fejlődési késést okozhatnak”.
Sasha Adkins különös hangsúlyt fektet arra, hogy vizsgálják, hogyan károsíthatják a bélrendszerünkben lévő műanyagok a mikrobiomunkat. „Több kutatási irány is arra utal, hogy minél több műanyag van a bélrendszerünkben, annál valószínűbb, hogy gyulladásos bélbetegség alakul ki nálunk. Ezt embereknél és madaraknál is kimutatták.”
Milyen gyakorlati lépéseket tehetünk?
Bár a hatalom nagy része a nagyvállalatok kezében van, a szakértők szerint a mindennapi fogyasztók is tehetnek néhány dolgot a mikroműanyag-kitettség kockázatának csökkentése érdekében.
„A beltéri levegő belélegzése jelentős expozíciós forrásnak tűnik” – mondta Sasha Adkins, és azt javasolta, hogy az emberek szerezzenek be és használjanak HEPA légszűrőt, hogy csökkentsék a belélegzés esélyét. Továbbá próbáljuk meg csökkenteni a műanyagok használatát a zárt térben, ahol csak lehetséges. „Amikor beköltöztem a házamba, prioritásként kezeltem, hogy bambusz parkettám és gyapjú szőnyegeim legyenek.”
Ezután nézzük át alaposan a konyhát! „Használj fa vágódeszkát műanyag helyett, befőttesüvegeket műanyag dobozok helyett! Szerezz be kerámia tányérokat, tálakat, bögréket! A rozsdamentes acél kempingpoharak és -tányérok is jól bírják a gyűrődést. Válassz fém vagy bambusz evőeszközöket műanyag helyett!”
Emellett, bánj tudatosan a műanyagokkal: kerüld az ételek műanyag edényekben való melegítését a mikrohullámú sütőben, ne önts forrásban lévő folyadékot műanyagba, és ne használj kopott vagy karcos műanyagot! Ha egy terméken feltüntetik, hogy „mikrohullámú sütőben használható”, az azt jelenti, hogy nem fog megolvadni, ám nem azzal egyenlő, hogy a szervezetünk számára is egészséges.
Forrás: foodandwine.com
Fotó: Freepik, Pexels