Hirdetés
Hirdetés

Miért mentek ki a fagylaltkelyhek a divatból? Auguszt Józsefet és Balogh Nóra cukrászokat kérdeztük

SZERZŐ: Tardi Zsuzsanna
2022. június 21.
Minőségi fagylaltozóért ma már nem kell messzire menni, mindeközben úgy tűnik, a fagylaltkelyhek felett már elszállt az idő. Míg nem is olyan régen a nagy családi cukrászdázások csúcsát jelentették a színpompás, habos, díszített kelyhek, amiket fényképes fagylaltlapokról választottunk k. Mára kiment ez a műfaj a divatból, és az újjászületése sem várható. Hogy miért nem? Kiderül friss írásunkból.
Hirdetés

Az évek, évtizedek alatt szép lassan lekerültek a fagyikelyhek a cukrászdák kínálatáról, nem csak az egyszerűbb fagyizókban, hanem a nagyobb vendégtérrel és kiszolgáló személyzettel operáló cukrászdákban is. Mikor és hogyan vesztette el az emelkedettségét, majd szép lassan a létjogosultságát a fagylaltkehely? Erről kérdeztünk két kiváló cukrászt, Balogh Nórát a nagymarosi Sakura Cukrászda tulajdonosát, és Auguszt Józsefet a Fény utcai Auguszt cukrászmesterét.

A világhódító fagylalt

A fagylalt története az ókori Kínáig nyúlik vissza, ahol a kiváltságosoknak hóval kevert gyümölcsleveket kínáltak a forróságban, de Egyiptomba, majd az ókori Rómába is eljutott a jeges édesség. A történelem előrehaladtával a különböző receptúrák és előállításának módszerei is jócskán megváltoztak. Mondhatjuk, hogy minden kornak megvolt a maga fagylaltideálja, de az biztos, hogy sokáig a sorbet őse volt az elterjedtebb, a főzött fagylaltokat csak később kezdték el kikísérletezni.

Hirdetés

Nehéz lenne eldönteni, hogy melyik korszakot nevezhetjük pontosan a fagylaltkészítés aranykorának, hiszen minőség tekintetében itthon megszaporodtak a kézműves fagylaltozók, ami mindenképpen pozitív változás a sok felfújt, mesterséges színezékkel és aromákkal, állományjavítókkal dúsított fagylaltokhoz képest, amelyeket szerencsére kezdenek megszorongatni a fagylaltpiacon.

Egy igazi klasszikus: banana split

Így habár minőség tekintetében nem feltétlenül a 90’-es, 2000-es évek jelentették a fagylaltkészítés csúcsát, de az biztos, hogy az akkoriban divatos fagylaltkelyhek magukkal ragadták a tekintetet és bőven rendelték őket a vendégek. Nem igen volt olyan magára adó cukrászda, ahol ne kérhettünk volna efféle barokkos, habos finomságot a színes szirupokkal, szórásokkal, ostyával, koktélcseresznyével vagy éppen egy kis rummal.

Embert próbáló feladat volt egy méretes fagyikelyhet elfogyasztani, de valljuk be, sokunknak sikerült.

A fagylaltkehely múltja és jelene

Ahogy sok retró édesség történetében, úgy ez esetben is nehéz igazságot tenni, ha felmerül az édesség eredetével kapcsolatos kérdés. Annyi biztos – a történetmesélésekben legalábbis közös pont –, hogy az Egyesült Államokhoz kötik e desszertműfaj megszületését, illetve a jeges shake egy továbbgondolt változatának tekintik. Ezt azzal magyarázzák, hogy az Államokban nem lehetett vasárnap szénsavas üdítőt árusítani 1890 körül, ezért alternatív megoldásként ezeken a hétvégi napokon elkezdtek fagylaltos „üdítőket” keverni, amikből később csak a fagylalt és a szirup maradt. A '80-as évek vége után, amikor is Amerikában igen népszerűvé vált, hihetetlenül gyorsan találta meg a közönségét itthon is. Ehhez képest manapság azonban alig találkozunk a cukrászdák és fagylaltozók kínálatában fagylaltkehely-összeállításokkal.

„Konzervgyümölcsök és gyári szószok tömkelege, nagyjából ezekből álltak azok a változatos fagylaltkelyhek.

Érthető, hogy azok, akik ma megpróbálnak minőségi fagylaltot adni, nem szívesen készítenének egy hasonló édességet ilyen alapanyagokból. Saját tapasztalat alapján tudom azonban, hogy ha az ember megpróbál friss gyümölcsöket, saját főzött szószokat használni, annak iszonyatos helyigénye van. Valójában egy komplett pultot kell hozzá berendezni, ha az ember jó minőségben szeretné adni ilyen formában a fagylaltot. A retró hangulat épp ezért kapcsolódhat a fagylaltkelyhekhez, hiszen a legtöbb helyen, ahol ma ilyesmit kaphatunk, megmaradtak az egyszerű megoldásoknál, tisztelet a kivételnek” – foglalja össze a nagymarosi Sakura tulajdonosa és cukrásza, Balogh Nóra.

Az bizonyos, hogy arra be kell rendezkedni, ha valaki jó minőségben szeretné adni a kelyheket. Oda kell figyelni továbbá, hogy gyors legyen a kelyhek készítése, mivel a fagylalt olvad, így a legjobb megoldás, ha a hozzávalók számára a fagylaltos pult mellett ki van alakítva egy másik pult a többi hozzávalónak. Valójában azonban ez annyira speciális, hogy önmagában is egy teljes tevékenységet lefedne egy cukrászda működésén belül.

„Ma már kiment a divatból a cukrászdázás, az a rituálé, hogy beülünk egy fagyizóba, és ott elbeszélgetünk, sütizünk-fagyizunk, hiszen rohan az élet.

Fagylaltkelyhet készíteni valahol művészi alkotás is egyben. Egy kehely összeállítására a mai rohanó világban ma már egyre inkább nincs idő. Az emberek csak kérnek tölcsérbe vagy pohárba pár gombócot, és elsétálnak vele. A kehely elfogyasztásához le kell ülni, meg kell várni, amíg elkészül, gyönyörködni benne, amikor kihozza a pincér, és csak lassacskán lehet elfogyasztani. Több szempontból is élvezni kell, nem csak az ízeket, de értékelni kell a kelyhek választékát és a látványt is” – fejtegeti Auguszt József.

Auguszt József és családja

A kelyhet a legtöbben maguk szeretik összeállítani, az előre megadott variációk mellett kevesen tartanak ki. A minőségre és a jó dolgokra azonban az emberek nyitottak, nem kell ahhoz valaminek túldíszítettnek vagy figyelemfelkeltőnek lennie, hogy rátaláljanak azok, akiknek van igényük egy bizonyos színvonalra. Sokan azonban pontosan itt rontják el a fagylaltkelyhek készítését: fontosabbá válik a külcsín, mint a belbecs.

„Fontos szempont lehet az is, hogy a fagylaltkelyhek aranykora óta jócskán drágult a gombócok ára is. Ezáltal lehet, hogy egy jó minőségű fagylaltkehely ára már túllépné azt a lélektani határt, amit a legtöbben még hajlandóak kiadni édességért.

Lehetne ezt a típusú fagylaltkészítést is nagyon magas színvonalon csinálni, csak kérdés, hogy van-e rá fizetőképes kereslet”

– veti fel Balogh Nóra.

Ez valóban egy bonyolultabb, több összetevőből álló édesség: van benne fagylalt, szirup, lehet benne gyümölcs, esetleg valamilyen süteményféle, piskóta és tejszínhab. Az ízek harmóniája azonban rendkívül fontos, nem mindegy, hogy mit mivel párosítunk.

„Ma már nem könnyű olyan munkaerőt sem találni, akinek van hozzá indíttatása és megfelelő érzéke, hogy ilyesmit készítsen. Hiszen itt egy kicsit másképp kell kiszolgálni is, mint egy szimpla fagylaltos pultban, nagyobb felkészülést igényel magától a vendéglátóhelytől is” – jegyzi meg Auguszt József.

Úgy tűnik, a fagylaltkehely is arra sorsra jutott, mint sok egykor divatos édesség: a jelen divatjában különböző okok folytán háttérbe szorult, avíttnak számít. Ez termesztésen nem jelenti azt, hogy egyszer ne térhetne vissza a régi fényében és szerepében. Reméljük, hogy lesz olyan minőségi hozzáállással bíró kreatív cukrász, aki ismét fantáziát lát a fagylaltkelyhekben, és kihívásként tekint a feladatra, hogy a 21. században is újra divatba hozza a mutatós fagylaltkreációkat.

Tovább olvasok:

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram