A Michelin tevékenységét követőknek ismertek a tények, hogy az eredetileg autógumikkal foglalkozó cég miért és milyen céllal hozta létre a kiadványt, ami mára egy kontinenseken átívelő, több tucat országban jelenlévő, releváns, sőt, meghatározó gasztroorgánum lett, de talán nem árt még egyszer megvizsgálni a keletkezés körülményeit, a Kalauz terjeszkedését jelző legfontosabb mérföldköveket, epizódokat és eseményeket.
Az apropót természetesen a heteken belül megjelenő Michelin Guide Hungary adja. Ez a kiadvány lesz a harmadik, mely nem csak hazánk fővárosával, de az egész országgal foglalkozik, Alpokaljától Alföldig bemutatva az itthoni éttermek, bisztrók, szállodák és vendéglők színe-javát.
Cikkünkben összeszedtünk néhány érdekes adatot és információt a Vörös Kalauz előző századra is visszanyúló történetéből, melyek segíthetnek megérteni, hogyan vált egy egyszerű autóstérképből a világ legfontosabb, nemzetközi étteremítélő kiadványa.
Térképek és kezdetek
Az első dátum 1889, a helyszín pedig a franciaországi Clermont-Ferrand nevű város. Itt élt és itt dolgozott André és Edouard Michelin, egy testvérpár, akik a fentebb említett évben úgy döntöttek, hogy ideje céget alapítani találmányuk köré. A Michelin-testvérek ugyanis megalkották a leszerelhető gumiabroncsot, és megalapították a Michelin-céget, hogy találmányukat minél több fizetővendéghez eljuttathassák. A történet további része immár történelem, hiszen az üzlet virágzott, a gumikat vásárolták, de a testvérpár úgy érezte, többet is tehetnek azért, hogy az autózás egyre népszerűbbé váljon, ezáltal segítve az autóipart, és végső soron a saját üzletük helyzetét is.
Néhány évvel később elő is álltak a nagy ötlettel. Vásárlóiknak egy vékony füzetet adtak ajándékba kerékvásárlásaik mellé. Ez volt a Michelin Guide, egy térkép, melyen a francia autósok megtalálhatták a felkeresésre érdemes megállókat. Vendéglők, panziók és benzinkutak szerepeltek ebben a kiadványban, melynek első példánya 1900-ban jelent meg.
Az első világháború kitöréséig az ajándékfüzet évente friss számmal jelentkezett. Újabb és újabb városok részletes térképeivel bővült, friss úticélok, izgalmas megállók, és felkeresésre érdemes éttermek sorakoztak egyre gyarapodó oldalain. 1914-ben aztán a kitörő Nagy Háború átmenetileg megálljt parancsolt a gondtalan autózásnak, és ezzel a kiadvány megjelenésének is.
Egy billegő asztal és innováció
A néhány éves kényszerpihenő után azonban a kiadvány gazdái úgy döntöttek, ideje folytatni, sőt, új szintre emelni a Michelin Kalauzt. Egy anekdota szerint André Michelin egy nap felkereste az egyik Michelin boltot, ahol legnagyobb meglepetésre azt tapasztalta, hogy az eladók egy billegő asztal alátámasztására fogták be a kiadvány egyik példányát. A történet szerint ez a látvány adta az ötletet, hogy véget vessen az ingyen osztogatott ajándékfüzet kiadásának, és komolyabb köntöst adjon a nevével fémjelzett útikalauz köré. Rájött, hogy az emberek azokat a dolgokat értékelik és veszik igazán komolyan, ami pénzbe kerül, így fizetőssé tette a Kalauzt. 1920-ban megjelent az első ilyen kiadás. Hét frankba került. Ekkoriban kezdett el a Kalauz teljes állásban inkognitóban dolgozó ispektorokat is alkalmazni, hogy folyamatosan figyelhessék az éttermek színvonalát.
A továbbra is évenként megjelenő, ekkorra már könyv méretűre duzzadó kalauzt ezután már meg kellett vásárolni. A döntést fényes sikert koronázta, a Michelin Guide hamarosan Franciaország legkeresettebb és legismertebb étteremkalauza lett. 1926-ban megszületett a Michelin-csillag, ami a kivételesen jó éttermeknek járt, 1931-re pedig kialakult a ma is használt háromcsillagos rendszer.
Az egyre részletesebb, egyre több éttermet vizsgáló Kalauz népszerűsége nőttön-nőtt, de még mindig csak Franciaország határain belül mozgott. Ahhoz, hogy a Kalauz nemzetközi szintre lépjen, még el kellett telnie néhány évnek.
Partraszállás kalauzzal
Ezt a folyamatot-fejlődést a második világháború megszakította, és 1939 és 1945 között a kiadás szünetelt. Az utolsó, 1939-es kiadás azonban kulcsfontosságú szerepet kapott a háborúban. Amikor az Európa felszabadítására induló szövetséges csapatok partra szálltak Normandiában, a tiszteknél ott volt a Vörös Kalauz ’39-es kiadása. A háború során ugyanis számos útjelző táblát megsemmisítettek vagy leszereltek, rengeteg tájékozódást segítő tereptárgy tűnt el, vagy változott meg, így a szövetséges vezetők azon töprengtek, hogyan fognak a katonák eligazodni az országban.
A megoldás? Újranyomtatták az útikönyv 1939-es kiadását, és szétosztották a tisztek között. A Michelin-kalauz ekkor még a szó szoros értelmében útikönyv volt, rendkívül részletes, és ami még fontosabb, megbízható térképeket tartalmazott, megkönnyítve ezzel a csapatok tájékozódását és előre jutását. Párizs felszabadítása utána Michelin kötelékben dolgozó kartográfusok részletes térképekekel látták el a szövetséges csapatokat, melyeken Belgium és Németország úthálózata volt látható. A háború után szinte azonnal folytatódott az útikönyv kiadása.
Nemzetközi Kiadványok
1952-ben megtörtént a nagy lépés, a Michelin Guide nemzetközivé vált. Spanyolország lett az első ország, ami megkapta saját Kalauzát, majd rövidesen következett Olaszország is, 1956-ban. Mindkét ország Európa kulináris nagyhatalma, nem is csoda, hogy elsőként ide vezetett a külföldre látogató inspektorok útja. Spanyolország ma 15 háromcsillagos, 32 kétcsillagos, 217 egycsillagos, 824 ajánlott, és 222 Bib Gourmand minősítésű egységgel rendelkezik.
Az olasz katalógus sem marad el számaiban, jelenleg 14 háromcsillagos, 38 kétcsillagos, 341 egycsillagos, 1338 ajánlott, és 250 Bib Gourmand étterem várja itt a vendégeit.
A nemzetközi kalauzok bevezetése hatalmas siker volt, és a következő évtizedekben sorra jelentek meg az Európát szépen lassan lefedő kiadványok. 1957-ben érkezett az első, nem országspecifikus, hanem a Benelux államok konyháját egyszerre bemutató kalauz. 1964-ben debütált a Németországot leíró kiadvány, majd Portugália is csatlakozott a listához, egy 1973-as, Spanyolországgal megosztott kalauz képében. Saját, önálló kalauzukra várni kellett, az első Michelin Guide Portugal 1995-ben jelent meg.
Hazánk 1992-ben került fel a Michelin-térképre, igaz ekkor még csak Budapestet vizsgálták az ellenőrök. Az első, egész országot lefedő Kalauzra 2022-ig kellett várni, de ennek megjelenéséről a Dining Guide is hírt adott.
1974 hozta el a Nagy-Britanniát és Írországot bemutató útikönyvet, 1994-ben pedig Svájc is megkapta a maga kalauzát.
A tengeren túlra azonban csak a huszonegyedik században merészkedtek el az inspektorok. 2005-ben jelent meg az első, amerikai Michelin Guide, igaz, ez csak New York konyhai szcénájának négyszáz egységét mutatta be, 39 étteremnek ítélve csillagot. Azóta az Államok szerte számtalan konyha kapott ajánlást, csillagot, és Bib Gourmand minősítést.
2007 jelzi a Kalauz első, ázsiai kiadványának, a tokiói Michelin Guide-nak a megjelenését. A japán konyha nagyszerűségét jelzi, hogy azóta öt város és régió csatlakozott a bemutatottak listájához, és Franciaország után itt található a világ legtöbb Michelin-csillaga. 2008-ban a kiadványlista hongkongi és makaói kötetekkel bővült. 2016-ban folytatódott a terjeszkedés, Szingapúrban, Szöulban és Sanghajban is megjelentek útmutatók.
Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország voltak az első skandináv országok, amelyek Michelin-kalauzt kaptak, erre 2015-ben került sor. Ma már Izland és a Feröer-szigetek is saját kiadvánnyal rendelkeznek.
2022-ben a Közel-Kelet is bejelentkezett, ekkor jelent meg a Michelin Guide Dubai, hatvankilenc bemutatott étterme huszonegy konyhastílusban alkotott, és 9 egycsillagos étterem mellé rögtön érkezett 2 kétcsillagos is, az Egyesült Arab Emirátusok pedig mára az egyik legtöbb Michelin csillagos éttermet felmutató régió lett.
2022-23-ban Litvánia és Lettország is csatlakoztak, elhozva ezzel a Vörös Kalauzt a Baltikumba.
Napjaink csillagtérképe
2024-ben a Michelin összesen négy kontinensen, negyvennyolc országban van jelen. 680 csillagos egységével Franciaország vezeti a listát, utána Japán, Az Egyesült Arab Emirátusok, Olaszország, Németország és Spanyolország következik. A teljes lista ezen a linken tekinthető meg.
Érdekes, hogy a kontinensnyi India és Ausztrália még nem kapott saját Michelin kiadványt, így nincs csillagos étterem ezekben az országokban, míg az európai mikroállamok közül San Marino, Liechtenstein és Andorra is büszkélkedhet kitüntetett egységekkel.
A Michelin tehát folytatja a százhúsz éve elkezdett munkát, és friss, releváns, izgalmas információkkal látja el az útra kelőket. A világ legismertebb étteremkalauzának inspektorai nem pihennek, és egyre újabb és újabb szempontok szerint osztogatják az arra méltóknak a bővülő elismeréseket.
Különdíj jár a fenntarthatóságért, piktogram jelzi az izgalmas borlapot, elismerik a sommelier-k és az ifjú séfek munkáját, újabb és újabb országokat tűznek villahegyre. Egy dolog azonban nem változott: a minőséget garantáló szigor és alaposság, amivel a százhúsz éve működő kiadvány minden lapja készül.
Forrás: guide.michelin.com
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.