Nekünk földi halandóknak szinte elképzelhetetlen, hogy 13 háromcsillagos, 51 kétcsillagos és 153 egycsillagos éttermet produkál Japán szíve, de aztán ilyenkor demagóg dumaként mindig azt ismételgetjük, hogy Tokióban többen laknak, mint itthon. (És akkor még nem is beszéltünk a Nagy Tokió Agglomeráció 35 millió lakosáról.) Aztán ez a gondolkozás elvezethetne oda is, hogy szinte magától értetődő, hogy ennyi van nekik, de itt állunk meg a hülyeségben.
Szóval megjelent az új kalauz és persze mindenki azt emeli ki (joggal), hogy egy egyszerű ramenező, a kilencszékes, leveseit 1500-2100 Ft között kínáló Tsuta is becsillagozódott. Nem a jó ár-érték arányt jelző Bib Gourmand-díjat kapta (mint 27 ramenes kolléga), hanem 1 Michelin-csillagot érdemelt. (Persze minden attól függ, hogy mit tekintünk egyszerűnek, de az tény, hogy a Michelin hosszú utat járt be a „földreszállásig”, hogy észrevegye ne csak a fent levő csúcsokat, de a lent levőket is, lásd például a hongkongi dim sum lyukacska, a Tim Ho Wan értékelését a 2010-es gájdban vagy a legújabb kiadásban a street food kategória létrehozását.) Maguk a tulajdonosok is hüledeznek, ők sosem gondoltak erre, nem ez volt a cél, a cél maga a vendég mosolya. Hát ezzel mindenki így van.
A három csillag régóta érett a Kohakunnak, legalábbis a tengerentúli szakma már verte az asztalt, most már majd nem kell.
A csillagos tokiói éttermek itt.
