Franciás bisztró, rutinmentesen
A varázslatos kis emeletes étterem a VII. kerület közepén, a „bulinegyed” szívében húzódik meg. Nincs benne semmi hivalkodó, mégis míg üzemelt, mindig megtelt estére. Akit egyszer magával ragadott az itt kóstolt étel és tapasztalt hangulat, az szívesen visszatért, de mindig akadtak új kíváncsiskodók is. Sokakban idézte a francia bisztrók jellegét, s bár ez a profil nem volt kifejezetten a tulajdonosok célja, Sulyok Miklós elárulta, hogy a gyermekkorában Franciaországban töltött három év nagy hatással volt rá. Az étterem dizájnjának különlegessége, hogy nem csak az asztalokat borítja az újabb vendégek érkezésekor natúr barna papír, hanem papír fedi a falakat is, amiket vonalrajzok díszítenek, sőt a rajzok “berendezik” a teret. Az emeleti falon Szilágyi Lenke Petri-fotóival találkozhatunk, amiből az irodalomban jártás vendégek a hely titokzatos nevének megfejtésére is következtethetnek.
„Egyszer régen francia haverokkal nyitottuk meg a Zazie nevű éttermet. Aztán nem jöttünk ki jól egymással: szétváltunk. A franciáknak volt egy kis palacsintázójuk a Kertész utcában, azt kaptam cserébe a részemért"- avatott be minket Sulyok.
Az M. filozófiája volt, hogy minden egyes nap új fogásokkal várta a vendégeit vacsoraidőben. A francia-magyar konyha dominált, de nem feledkeztek meg az közel-keleti, és a mediterrán ízvilágról sem. Élvezték és fontosnak tartották, hogy ne vesszenek bele a rutinba.
Újranyitás, de mikor?
Beszéltünk az újranyitásról, ami egyelőre úgy fest, hogy őszre időzíthető. Amikor remélhetőleg visszatöltődik a város: a nyaralók hazatérnek, a turisták megcélozzák szeretett Budapestünket. Új éra lesz ez az M.Étterem életében, ami megjelenik majd a gasztronómiájukban is. A tulajdonos szerint még több lesz a növényi komponensekre alapozó, húsmentes fogás, de mivel elkötelezett híve a francia konyhában is annyira szeretett belsőségeknek is, ettől sem szakadnának el. Így vega és húsevő, pacal-rajongó és cukkini-kedvelő is elégedetten vacsorázhat az újranyitó M.Étteremben:
„Nem csak az egészséges ételeket szeretjük: a belsőségek is a szenvedélyünk. Márpedig brízt, pacalt, vesét, velőt… nem könnyű manapság étteremben találni. Nem sokan szeretik, de akik igen, azok nagyon. Pacal pörköltet még csak-csak találni, de Caen-i pacalt?”
Nemesgulácson, bohéman
A kényszerszünet azonban egyelőre még tart, tervezni bőven van idő. Sok más helytől eltérően elzárkóztak a kiszállítás lehetőségétől, mivel a szemükben ez valahol egyben a gasztronómia halálát jelentené. Ünnepekhez készítettek elvitelre néhány fogást, ám sajnos ez nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy nyitva tartsanak. Az sem segített a helyzetükön, hogy a VII. kerület nem volt gáláns: egy centivel sem növelhették a két kis asztalnyi teraszukat. Így maradt a vészforgatókönyv és hasonlóan a tavalyi évhez, leköltöztek vidékre.
„Ahogy az előző évben is, úgy idén is alkalmanként főzünk és a nemesgulácsi kertben vacsorát szolgálunk fel. Itt megpróbálunk tényleg helyi alapanyagokat használni: például csalánt, feketeribizlit, ami megterem a kertben, kapható a piacon. Több itthoni specialitást készítünk, de sosem feledkezünk meg a nemzetközi konyhákról.”
Egyelőre élvezik ezt a lazább, bohémabb formát. Bár azt nem tudják pontosan, hányan férnek el, mivel a kert óriási ezért, ha valaki szeretne a nemesgulácsi nyaralóban vacsorázni, annak biztos szorítanak helyet. Az aktuális vacsorák alakulását a Facebookon tudjuk követni, és biztosak lehetünk benne, hogy egy nagyon személyes, amolyan "agroturismo" jellegű élményben lesz részünk, ha ellátogatunk hozzájuk.