Hirdetés
Hirdetés

Mi köze a papnak a mangalicához?

SZERZŐ: Ted Aprajev
2014. január 29.
Úgy érzem magam, mint egy jóllakott tetőfedő ebédszünetben a tetőnyergen. Csak rám süt a nap, ízekkel eltelve, a szebb jövőbe merengve. Szóval ez a ferencvárosi magyar bisztró, szívvel-lélekkel. Van jövője.
Hirdetés
000015980_2.jpg.jpg_biga
Papszelet

Papszelet


Visszatérve a húshoz, megjegyzendő, hogy ez a vágat nem véletlenül titkos, mert egyáltalán nem könnyű megtalálni a lapocka, a borda és a hasaalja szögelésben, ráadásul elég vékony, viszont annál ínyencebb darab. Kosztolányi hosszú elemzésben bizonyítja, hogy miként alakult a magyarban a német Bauch – Fleck szóból, amit először „bauchflekninek” ejtettek, majd később „pauchflekninek”. De ezen előtagok kiejtése nehézkes, és a szónak semmi értelme, így aztán a „pap” előtaggal helyettesítették, így lett „papflekni”, míg végül a flekni helyébe, aminek szintén nincs értelme, a szelet szó került. Kosztolányi ezzel a példájával a népi etimológia működését mutatja be. Kicsit Karinthys, de lehet, hogy igaz.
fotó: petrusrestaurant.hu

fotó: petrusrestaurant.hu


Van az a tálalási mód, amikor kissé túl van hajtva a sallangmentességre törekvés, amikor ütött-kopott kőtányérba helyezik a finomságokat, és még egy kavicsot is tesznek mellé, mintha csak valami talált tárgy volna. Nincs is ezzel baj, ez a természetességet, az őszinteséget hivatott jelezni. Ha jó az étel, akkor semmi probléma a talált tárgy effektussal. A titkos mangalicám vékony csíkokra vágva szépen gyűrődő opálos színezetű zsírpapíron egy használt tetőcserépre tálalva landolt előttem.
Oké, nyilván túlzok, de a látvány mégis ilyen érzetet kelt, közben ínycsiklandó illatok is erősítik a várakozást. Rendezetlenül bár, de mégis pompázatosnak tűnő tálalásban tárult elém az étel. Innentől minden az ízlelésre van bízva, a húscsíkok porhanyósak, minden azért van, hogy felszedjék a mártást, amin izgalmasan átüt a ras – el – hanout fűszerezés. Szenzációs a mártás, minden cseppjét hasznosítom. Gombafejek és paradicsom, bazsalikompor, cornichon tarkítják még a fogást. Úgy érzem magam, mint egy jóllakott tetőfedő ebédszünetben a tetőnyergen. Csak rám süt a nap, ízekkel eltelve, a szebb jövőbe merengve. Szóval ez a ferencvárosi magyar bisztró, szívvel-lélekkel. Van jövője.
Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram