Az Egyesült Államok az újvilági bortermelés meghatározó szereplője és ma már klasszikus, sőt ikonikus pincészeteket tudnak felmutatni Napa, Sonora, Willamette dűlői. A napszítta Kalifornia Bordeaux-verő vörösborain, és a hordót talán túl nagy mennyiségben is kapott Chardonnay-k krémességén túl azonban az ötven államban rejtett kincseket is találunk.
A keleti part már bővelkedik az úttörő, minőségi munkát végző borászatokban, ahol az Atlanti-óceán közelsége gondozza a szőlőket. De mai cikkünk helyszíne egy ennél sokkal meglepőbb és jelenleg még kevésbé ismert vidék.
Az amerikai közép-nyugat (Midwest) nem feltétlenül patinás dűlőiről híres. A régió szívében helyet foglaló Michiganben azonban egymás után születnek olyan borok, amikre az egész világ értő közönsége egyszerre kapja fel a fejét.
A titok nyitja nem csak a bevezetőben is megemlített klímaváltozásban rejlik, ugyanennyire része van benne az állam földrajzának. Michigan ugyanis a tavak állama, ahol annyi és akkora vízfelület található, hogy joggal nevezhetnénk Amerika harmadik partvidékének is.
Az állam a Nagy-tavak közül néggyel is határos. A Michigan-tó neve viszonylag árulkodó, de itt található az Erie-tó, a Huron-tó, és határos a Felső-tó partjával is. E híres vizek mellett még számtalan kisebb édesvíz fekszik területén, így Michigan büszkélkedhet a világ leghosszabb édesvízi partvonalával. Az állam neve is erre a tényre utal, a szó az itt élő őslakos odzsibva törzs misigami, azaz „nagy víz” szavából származik. Aki az állam területén tartózkodik, soha nincs százharminchét kilométernél messzebb a Nagy-tavak vizétől, és soha nincs tíz kilométernél távolabb természetes vízforrástól.
Az államról elsőre legnagyobb városa, Detroit, és az itt gyártott, szintén ikonikus autók, v8-as motorok, újabban pedig sajnos a gazdasági hanyatlás juthat eszünkbe. A hatalmas vízfelületek és a melegedő hőmérséklet azonban szépen lassan átformálja az állam éghajlatát, és nem csak alkalmassá teszi a bortermelésre, de izgalmas terroir-ja abszolút megérdemli a figyelmet.
Az ültetvények a Michigan-tó partjától az indianai határig húzódnak. Ez az állam „gyümölcs öve” hiszen a szőlők mellett itt gyümölcsöket is nevelnek. Nyugat-Michigan klímáját a névadó tó vízfelülete mérsékli, és teszi tökéletesen alkalmassá a növénytermesztésre.
Alma, meggy, cseresznye és barack virágzik itt, és természetesen rengeteg sor szőlő. A régióban hagyományosan csemegeszőlőt, és szőlőlé előállítására alkalmas fajtákat, Concord és Niagara szőlőket termesztettek, újabban azonban nagyobb mennyiségben is megjelentek a nemzetközi borszőlők, és a terroir megmutatta magát.
A történelem során sokan próbálkoztak michigani borászattal. Az első kísérletek közé tartozik a Raisin folyó mentén 1863-ban nyitott kereskedelmi célú borászat. 1933-ban Michigan volt az első állam, mely ratifikálta a szesztilalom felfüggesztését elhozó 21. kiegészítést, majd egy évvel később megnyitották a St. Julian borászatot, mely az állam legrégebbi, ma is működő egysége.
1974-ben került sor egy izgalmas kísérletre. Egy bizonyos Ed O’Keefe úgy döntött, hogy kockáztat, és a Vitis Vinifera család európai tagjait telepíti az Old Mission félszigetre. Szakértői vélemény szerint a terület nem volt alkalmas, hogy az érzékeny, kifinomult európai fajtákat felnevelje.
A szőlész azonban úgy döntött, hogy kockáztat és felszámolta cseresznyeültetvényét, a helyére pedig Rizling, Chardonnay és Merlot sorokat ültetett.
A következő évek pedig bebizonyították, hogy megérte kockáztatni. A szőlők, különösképpen a Rizling, remekül érezték magukat észak-amerikai otthonukban. A kísérlet örökre megváltoztatta a Nagy-tavak borkultúráját, melynek eredményeképpen ma mintegy 1600 hektáron száznegyven borászat működik.
A hatalmas vízfelületek klímamoderáló hatása, a folyamatosan fújó szárító szelek ideális körülményeket teremtenek a szőlőknek. Még izgalmasabb a talajkérdés. Az állam geológiai profilját hatalmas, tóvájó gleccserek alakították ki. Ennek köszönhetően az agyagtól a homokig, valamint a kavicsos, homokos vályogtól kezdve a gránitban, mészkőben gazdag alapkőzetig minden megtalálható itt. Ezek a jó vízelvezetésű morénás talajok gyakran dombos vidékeken helyezkednek el, amelyek a tó felől fújó hőmérséklet-mérséklő széllel szemben helyezkednek el.
A hűvös éghajlat, a szárító szél, a napi hőingást mérséklő tófelület, az izgalmas talajösszetétel kombinációja olyan borokat eredményez, melyekben élénk savakat, ropogós gyümölcsöket találunk. A Szürkebarát, a Rizling, de a Pinot Noir és a Gamay, sőt, a Kékfrankos is jól érzik magukat itt.
Különleges, mondhatni európai stílusú borokat lelünk tehát az Egyesült Államok közepén. A többi amerikai borhoz képest alacsony alkohol, filigránabb ízvilág, élénkebb savszerkezet izgalmas, ételekhez jól párosítható borokat eredményez. A kisebb palackszámmal operáló borászatokban pedig izgalmas különlegességeket találhat minden borkedvelő.
A régió még keresi saját, jól meghatározható borstílusát. A kísérletek zajlanak, a fajtákat próbálgatják, egyre nagyobb szerepet kapnak a spontán erjedt borok, a kifinomult hordóhasználat. A klímaváltozás szépen lassan átrajzolja a hagyományos, nagy múltú borvidékek határait. Könnyen lehetséges, hogy a Nagy-tavak partján egy borrégió éppen most alapozza meg saját tradícióit, és Michigant pár évtized múlva együtt említhetjük a legnagyobbakkal.
Forrás: foodandwine.com
Fotó: Pexels
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.