Mit jelent a Bocuse d'Or versenyelnökének lenni?
Rendkívül sok munkát és felelősséget. Hihetetlen szervezésen vagyunk túl, most már két éve dolgozik ezen az egészen egy komoly csapat. Kemény munka volt.
Mi kellett ahhoz, hogy Budapest elnyerje a szervezési jogot?
Először is anyagi hátteret kellett biztosítani, amire kormánygaranciát kaptunk. Ekkor szembesültünk vele, hogy London és Bécs is az ellenfelünk. Igyekeztünk mindent arra hangolni, hogy a francia dönréshozók elhiggyék, hogy ezt itt Magyarországon mindenki nagyon akarja. Van egy összefogás a szakmán belül, a média, a kormány és a főváros részéről is, és ezt itt tényleg mindenki támogatja. Még azt a húrt is megpendítettük, hogy tulajdonképpen itt gasztroforradalom zajlik, és egy budapesti verseny lehetne a pont az Í-re, egy mérföldkő a hazai gasztronómia történetében.
És az is lett.
Én azt gondolom, hogy igen. Nem tudom, mikor lesz legközelebb olyan, hogy ennyi élvonalbeli, csillagos séf látogat ide. Nagyon sokan nem tudták közülük, hova jönnek. Láttam a szemeken a kételkedést a hotelben. A fele társaság még sosem járt Budapesten. Aztán kijöttünk a Hungexpóra, meglátták ezt a gyönyörű felépítvényt, és mindenki megnyugodott. Később fogadta őket a Parlamentben a miniszterelnök, száz magyar és ötven külföldi séf volt jelen. Ezután a nosztalgiavillamossal utaztak a Vigadóba, úgyhogy nagyon lenyűgöző élményt kaptak rögtön az érkezésükkor.
Mit jelent ez Magyarországnak?
Ez az országnak, Budapestnek, és a magyar alapanyagnak is nagyon jó. Végre megkérdőjelezhetetlenül fel tudunk kerülni a gasztronómiai térképre. A legfontosabb hozomány, hogy most már úgy tekinthetnek ránk, mint egy jó helyre, ahol jó éttermek vannak. Most már tudják, hogy Budapest gyönyörű város, de azért hoztuk létre itt a verseny mellett ezt az udvart a sok-sok vidéki étteremmel, hogy még átfogóbb képet adhassunk Magyarországról. A siker első lépése az volt, hogy megnyertük a megrendezési jogot. Aztán elértük, hogy legyen magyar az alapanyag. Eleinte csak az egyik alapanyagról volt szó, de aztán mertünk nagyot álmodni, és mindkettő az lett. Húsból bő választékot tudtunk mutatni, ott volt a mangalica, a nyúl, a bárány és a szarvasborjú, halból viszont szűkebb volt a választék. A legnagyobb eredmény azonban az, hogy egy francia eredetű versenyen magyar borok kerülnek a poharakba. A három nap programja is arról szól, hogy a vendégek minél többet kapjanak Magyarországból. Vigyék a hírt és jöjjenek vissza. Már a tegnapi gálavacsorán sokaktól hallottuk, hogy legközelebb a családdal, barátokkal térnek vissza.
Azt lehet tudni, hogy a külföldről érkezett gasztronómiai nagyságok hol töltik a szabad perceiket Budapesten?
Hétvégén már láttam őket a belvárosban, ültek a Gerbeaud-ban, az Onyxban, a Sofitel teraszon, mindenhol ismerős arcokat lehetett látni. Azt biztosan tudom, hogy az Onyxban hetek óta nincs szabad hely ma estére.
Amikor Magyarországon kerül megrendezésre egy nemzetközi szintű verseny, az sokszor fanyalgást, ellenérzést vált ki a közvélemény egy részéből. A Bocuse d'Orral ez nem így volt. Mi a titok?
Van egy összekötő kapocs: enni mindenki szeret. Ez a rendezvény nagyon sokba kerül, de ennél jobb országmarketinget nem lehetne jobban eljuttatni sehova. A gasztroszakma színe-java itt van Budapesten. Ha őket sikerül megérinteni, és beivódunk a tudatukba, az olyan siker, amibe nagyon nehéz belekötni.
Nagy siker lesz?
Már látszik az arcokon, hogy igen. Mindenki elégedett, sokan Stockholmhoz, egyesek Lyonhoz hasoníltják, amit itt látnak. Itt mindenki önként dolgozik, itt van 25 magyar séf, aki ha kell, tányért hord, időt mér, teszi, amit kell. Mindenki egy ügyet szolgál. És ez az az ügy, hogy minél többen jöjjenek Magyarországra, minél nagyobb szerepet kapjon a magyar alapanyag. Bizakodóak lehetünk. A Bocuse d'Or egy család. Az a cél, hogy Magyarországnak biztos helye legyen ebben a családban. Ma már nem ott tartunk, hogy csak legénybúcsúra érkeznek hozzánk külföldről. Minden este van Budapesten 200-300 olyan ember, aki csillagos szinten akar enni. Ez néhány éve nem így volt. 2017-ben reményeim szerint megszületik az első kétcsillagos étterem is. Ehhez nagy lökést fog adni a Bocuse d'Or.
Önszántadból mikor fogsz legközelebb kecsegét vagy szarvasborjút enni?
Bármikor, mert mind a kettőt nagyon szeretem. Minden elfogultság nélkül mondom, hogy a kecsege bármelyik tengeri hallal felveszi a versenyt. Ami a szarvasborjút illeti, arra ösztökélek mindenkit, hogy minél több vadhúst egyen, egyrészt mert nagyon egészséges, másrészt mert rendkívül gazdagok vagyunk vadhúsban. Az Onyxban kiróbáltunk mindent, a németet, a franciát, a spanyolt, de a magyar a legjobb.
Széll Tamás holnapi szereplésével kapcsolatban mit mersz ma mondani?
Ha azt nézem, hogy Brüsszelbe elsőbálozóként került, totál megilletődve, és 9-ik helyen végzett, Lyonban pedig 10-ik lett, akkor nagyon szomorúak lennénk, ha ennél rosszabb eredmény születne. Persze az alapcélkitűzés az, hogy a lyoni versenyre magabiztosan kvalifikáljuk magunkat, de én bízom benne, hogy egy aprócska meglepetés tud születni. Talán nem is aprócska.
