Hirdetés
Hirdetés

"Megadni a módját minden étkezésnek" – Gianni mesél

SZERZŐ: DiningGuide
2017. október 15.
Olaszországban a gasztronómia él és virul, átszövi a mindennapokat, és szeretik is megadni a módját az étkezéseknek. Ebben talán el is lehet tőlük lesni egy-két dolgot, és igazán kiélvezni az ízeket, legyen az reggeli, kávészünet vagy egy ráérős vacsora! Az már szinte közhely, hogy cappuccinót az olaszok csak reggel isznak, a nap további részében "tilos". De […]
Hirdetés

Olaszországban a gasztronómia él és virul, átszövi a mindennapokat, és szeretik is megadni a módját az étkezéseknek. Ebben talán el is lehet tőlük lesni egy-két dolgot, és igazán kiélvezni az ízeket, legyen az reggeli, kávészünet vagy egy ráérős vacsora!
Az már szinte közhely, hogy cappuccinót az olaszok csak reggel isznak, a nap további részében "tilos". De vajon más, tejjel készült kávékat sem isznak, csak espressót, ristrettót és lungót? De igen: a caffé macchiatót isszák reggelin kívül is. Cappuccinót viszont csak 11-ig. Az is egy érdekes íratlan szabály, hogy ha sós (sonkás, baconos stb.) reggeli fogyasztására "vetemednénk" (lásd a 2. pontot!), amellé ne igyunk tejes kávét! Azt csakis péksütemények mellé.

A dolce vita már a nap legelső felében kezdetét veszi. Az olaszok sok más nemzettel ellentétben legszívesebben édes ízekkel indítják a napot. Ha az étlapon tojásos reggeliket látunk, az a külföldi behatás eredménye Itália gasztronómiáján, vagy egész egyszerűen a külföldiek kiszolgálására készítenek például húsos reggeliket. Legyen az bomboloni (töltött fánk) vagy más édes péksütemény, például cornetto (aminek semmi köze a kommersz jégkrémhez, ez egy croissant-szerű pékáru). Szívesen esznek még reggelire lekváros vagy mézes kenyeret, de a nutellás kenyér (vagy toastkenyér) is sokak kedvence. Az asztalokról általában a vaj sem marad el.
És ha nincsen friss, illatozó péksüteményünk reggelire? Gyerekkorom élménye, amire mindig szívesen gondolok vissza, hogy az előző napi, picit már szárazabb kenyeret mártogattuk a reggeli tejeskávéba. A mi kenyereink gyorsabban száradnak, mint a hagyományos magyar kenyerek. Ezért nálunk megszokott volt, hogy az édes tejeskávéba mártva lett újra puha a kenyér. És így ki sem kellett dobni az előző napi ciabattát például.
Pausa pranzo, azaz ebéd. A rohanó élet minket, olaszokat sem kerüli el, de mi ha csak tehetjük, megállunk ebédelni. Nem rendelünk, és főleg nem eszünk az íróasztal, a számítógép előtt, hanem elmegyünk egy trattoriába, de legalább egy pizzabárba. Dél-Olaszországban az ebéd akár másfél óráig is eltarthat, erre persze manapság már nem mindenhol van idő, de az biztos, hogy ebédidőben a munkahelyek szünetelnek, az éttermek és étkezdék pedig megtelnek.

Ami egy kicsit más a magyar ebédekhez képest, az, hogy az olaszok könnyebben étkeznek, hogy ne fáradjanak el ebéd után. Egy kiadós, finom saláta nálunk teljesen megszokott fogás ebédre, vagy egy tányér pasta. De mi a tésztákat nem nehezen esszük, nem teszünk rá sok feltétet, nem keverünk bennük sokféle alapanyagot (cikkünk a témában: Spagetti: ne csak főzzük, együk is olasz módra!).
Pausa caffé, avagy a kávészünet. Szintén egy íratlan, de aranyszabály, hogy mi egy kávészünet erejéig nem ülünk le az asztalokhoz, hanem a pultnál isszuk meg a kávét. Mégpedig elég gyorsan! Az egész rituáléhoz hozzátartozik, hogy beszélgetünk egy kicsit a baristával. Sokszor, ahová kijárunk a pausa cafféra, már ismernek minket, és szinte szó nélkül is úgy készítik a kávénkat, ahogyan azt mi szeretjük.

Az olaszok ugyanis néha egészen bonyolultak tudnak lenni a rendelésnél, hiszen annyiféleképpen isszuk a kávét.

A délutánt sokszor csak kávéval húzzuk ki, de ha mégis nagyon megéheznénk, délután mindig jól jön egy tramezzino szendvics. Azért a hangsúly nálunk a vacsorán van, ami évszaktól és országrésztől függően egészen későn is kezdődhet. Délen teljesen megszokott, hogy este tíz-tizenegykor kezdenek vacsorázni.

Uzsonnára – bacaro_mobile / Instagram


Aperitivo, egy fogalom, amit meg kell tanulni Olaszországban. Ma már ez sokkal letisztultabb, mint az én fiatalkoromban volt. A nyolcvanas években nagyon menők voltak aperitivóként az egzotikus koktélok, a Cuba Libre vagy a Mojito. Mára ez sokkal letisztultabb, sok helyen egy könnyű fehérbort vagy proseccót kínálnak. Népszerűek a könnyed long drinkek is, amikben sokszor van egy kis kesernyés és savas összetevő, Campari-soda vagy valamilyen bitter, Aperol Spritz, amik igazán jól meghozzák az étvágyat. Ezekből sosem isznak sokat, és kínálnak hozzá sós falatokat. Pörkölt mogyorót vagy sós mandulát, vagy kis sült tésztákat, ilyen például a coccoli, amelyek kis pizzatésztadarabkák.
Olaszországban nincsen zéró tolerancia, egy-két pohár ital nálunk megengedett a vezetéshez.

mauro__landi / Instagram


A vacsorák már több fogásból állnak, mint az ebéd. Szinte elmaradhatatlan az előétel és a desszert, és ilyenkor esznek összetettebb ételeket is. Szeretünk hosszan, ráérősen vacsorázni, sokat beszélgetni, nem sietni. Hiszen a jó ételek összehozzák a családot és a barátokat.

Köszönöm, hogy elolvastátok, és ne feledjétek, hogy olaszul l'enni jó!

Ölelés: Gianni

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram