(Jogtisztán elérhető képet nem tudunk közölni a cikkben szereplő palesztin olajfáról, ezért a térségben élő fiatalabb olajfákkal illusztráljuk cikkünket, valamint a szintén híres, Kréta szigetén növő ősi olajfáéval, Ano Vouves településről. Az írásunk főszereplője pedig itt elérhető.)
Különös hely ez, tele gyümölcsfákkal, mezőgazdasági területekkel. Az olajbogyó termesztése ősi hagyomány errefelé, a mediterrán és közel-keleti térségben a régészek Izraelben találták meg az olívaolaj préselésének legkorábbi emlékeit. Egy Názárethez közeli ásatáson, Ein Zipporiban olyan bronzkori, 5800 éves cseréptöredékekre találtak, melyekben egykor olívaolajat tároltak.
A növények nem tudják bemutatni a születési anyakönyvi kivonatukat, így marad a régészetben használt szénizotópos vizsgálat, ami 50-60 ezer évre visszamenőleg képes megbecsülni a széntartalmú minta korát. Eszerint a Walaja falu melletti fa 3000-5500 éves lehet, az egyik legidősebb a maga kategóriájában a világon. Elkerítve vigyáznak rá, a látogatóknak egy különös, első látásra korszerűtlen figura jön lakatot nyitni és kitárni a kaput.
Ő Salah Abu Ali, aki magát a fa hűséges szolgájának és nem biztonsági őrnek tartja.
Ali minden nap kisétál a gyümölcsösbe, vizet húz a kútból, ha locsolni szükséges, és szereti az éjszakákat is a hatalmas, odvas törzsű, szürreális ágazatú fa alatt tölteni. A Badawi-fát iskolások, zarándokok, turisták látogatják, Ali pedig mélyen hisz abban, hogy a fa terméséből préselt olaj különlegesen finom, nincs ennél jobb Palesztinában.
A legek mindenhol különleges figyelmet kapnak. Szlovéniában, Mariborban azt hirdetik, hogy náluk terem a mai napig a világ legöregebb, 450 évesre becsült korú szőlőtőkéje. Évente 35-55 kiló szőlőt lehet leszüretelni róla, amiből olyan 25 liter bor, a Žametovka készül. A bort Erzsébet királynő, Bill Clinton és II. János Pál pápa is kóstolta, a tőkére nagyon vigyáznak, hiszen remekül élnek a híréből. Walajában nem épített a helyi turisztikai hivatal a hasonló adottságra, mivel ilyesmi erre nem is létezik.
A fát sokan ismerik, leginkább Ali tevékenysége miatt, és mindenféle különösebb hírverés nélkül is folyamatosan akadnak látogatói.
Miért éppen az al-Badawi nevet kapta az ősöreg fa?
A Badawi-fát Ali a betlehemi Születés templomához vagy a hebroni Ábrahám sírjához hasonlítja. Próféták és szentek jártak évszázadokon keresztül ezen a tájon, a fa nevét is egy 13. századi muszlim szentről, al-Badawiról kapta, aki a legenda szerint Marokkóból indult zarándokútra, és Mekka felé haladva a fa árnyékában pihent meg, majd útközben még arra is jutott ereje, hogy Egyiptomban megalapítsa a legnagyobb szúfi rendet. Később követői gyűltek össze rendszeresen a fa alatt – és a helyet áldottként kezdték tisztelni.
A szúfik különösen szeretik a misztikus, elmélkedésre alkalmas helyeket, az iszlám legszelídebb ága hisz a meditáció és a transz eget és földet összekötő szerepében.
Amellett, hogy a fa a mai napig terem, egyedi történelmi, vallási és kulturális jelentőséggel bír. Ali a lehető legkomolyabban végzi a munkáját, időnként a fia is csatlakozik hozzá. Kap egy kis fizetést is ezért, de nem a pénzért dolgozik. Ciszjordániában és a Gázai övezetben a mezőgazdasági területek közel felén olajligeteket találunk, mintegy 100 ezer család megélhetését biztosítva.
A Badawi-fa tavaly az esős időjárásnak és elegendő víznek köszönhetően 400 kilónyi termést adott, bár Ali szerint a fa túlélésének legfontosabb feltétele a törődés. Hisz abban is, hogy ha ő egy napon már nem tudja ellátni feladatát, lesz, aki hasonló odaadással elvégzi a munkát helyette.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.