White szerint nem nőknek való vidék ez, ők túlzottan érzelemvezéreltek ilyen kemény munkához, mint amilyen a séfeké. Emiatt a kijelentése miatt támadja a sajtó – és a pályatársai is.
Marco Pierre White több kifogást is emelt a női munkaerő ellen. Nem elég erősek a nehéz serpenyők emelgetéséhez, rosszabbul bírják a konyhákban uralkodó hőséget és stresszt. Az Irish Independentnek adott interjújában a férfiak egyik legnagyobb előnyeként nevezi meg, hogy nyomás alatt jobban tudnak teljesíteni, mint a nők. Mert nem az érzelmeik befolyásolják a döntéseiket, és nem csinálnak személyes ügyet az esetleges problémákból. Szerinte.
És még némi humorba álcázott pikírtséggel is árnyalta a kijelentését. „Nézzék, mekkora serpenyőkkel dolgozunk! El tudja képzelni, hogy odaszól egy férfikollégájának a legnagyobb csúcs közepén, hogy bocs, de idehoznád nekem?”
Nem tudjuk, hogy provokációnak szánta-e, de az egyébként közepesen érdekes interjú egyből óriási olvasottsággal szaladt körbe a neten, számos visszajelzést és komoly vitákat gerjesztve. Még a szakma neves képviselőit is sikerült ezzel kibillenteni a komfortzónájukból.
Asma Khan, a londoni Darjeeling Express tulajdonosa csalódottságát fejezte ki. Asma éttermében egyébként csak nők dolgoznak. „Mint a háromnapos, döglött hal... A rendszerszintű férfiuralom és a hozzá hasonló beállítottságú séfek ugyanolyan lejárt lemez, mint a rohadt hal. Egyiknek sincs helye egy normális konyhában.”
Az Egyesült Királyságban a séfek 17 százaléka rendelkezik két X kromoszómával. Az arány nálunk valószínűleg rosszabb, annak ellenére, hogy több kiváló női séfünk is nagy ismertségnek és népszerűségnek örvend. De két kezünkön meg tudjuk számolni, hányan vannak. (Azért nem egyet írtunk, hogy adjunk némi esélyt a reménynek... de kezdjünk csak el szépen számolni!)
(A férfi) Neil Ranking, a szintén Londonban működő Temper tulajdonosa őskövületnek nevezte White-ot. Szerinte az igazi különbség a női és férfi séfek között, hogy utóbbiaknak nem kell naponta ilyen avítt ökörségekkel nézetekkel megküzdeniük, mint amit White állít.
Egy másik séf, James Richie egyenesen arra mutat rá, hogy azok a nők, akikkel együtt dolgozott, kiválóan kezelték a munkahelyi stresszt, és egyáltalán nem volt nyoma a munkájukon mindannak, amit MPW felrótt nekik. Ezzel szemben a férfikollégák egyáltalán nem fogták vissza magukat: időnként dühkitörést kaptak, elvesztették az önkontrolljukat, és mocskosul bántak a munkatársaikkal. Igen, ez ugyanúgy igaz Marco Pierre White legszebb, konyhában töltött időszakára is.
White-nak rossz napjai lehetnek. Legutóbb Jamie Oliverbe szállt bele, de nem kímélt egy női versenyzőt és a saját húgát sem, akik közös főztjét ekképp kommentálta egy főzőműsorban:
„és még te reménykedsz, hogy valaha férjhez mész?”
Maradjunk annyiban, hogy vannak, akik a provokációból is tőkét tudnak kovácsolni. Az ismertségnek ára van. És ha már leáldozott az értékteremtés kora, mégiscsak kell valami, amivel felhívja az ember magára a figyelmet...
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.