2016. május 9-11. között a Sirha Budapest Kiállítás keretén belül zajlik a Bocuse d’Or európai selejtezője a Hungexpón. A magyar csapatról még nincsenek hírek, erre még egy évet várni kell, hiszen pályázatot írnak ki, novemberben döntenek a Hagyomány és Evolúció versenyen, az első hat helyezett közül pedig február 18-án derül ki, ki képviseli Magyarországot a budapesti selejtezőn.
Jérôme Bocuse-zel a jövő évi eseményről tartott sajtókonferencián beszélgettünk, ahol a program lebonyolításának ünnepélyes aláírási ceremóniáját is megtartották. Tehát egy évnél már csak egy kicsivel többet kell várnunk ahhoz, hogy itthon, élőben drukkoljunk és átéljük a Bocuse d’Or-hangulatot.
Mentorként részt vett az amerikai csapat 2015-ös lyoni döntőre való felkészülésében. Mit gondol, minek köszönhető a csapat második helyezése, ami az USA eddigi legjobb eredménye lett a Bocuse d’Or történelmében?
Ahhoz, hogy a versenyen jól szerepelhess, rengeteget kell tanulni. Ehhez próbálkozni kell, elbukni, át kell élni a nehéz pillanatokat, aztán egyszer csak sikerülni fog, eléred a célod. Rettentő stresszes és nehéz folyamat ez. Olyan, mint a hivatásos sportolók élete. Nap mint nap kemény edzések kellenek hozzá, ez akár évekbe is telhet.
Mindannyiunknak, akik részt vettek a felkészülésben óriási siker és elismerés a második hely. Ha azt nézzük, húsz éve az Egyesült Államokban nem nagyon volt beszédtéma a gasztronómia, a séfek. A Bocuse-ön való szereplés szépen mutatja, hogy milyen változáson ment keresztül az USA. Két éve Japán volt hasonló helyzetben. Húsz éve ott sem zengtek ódákat a helyi gasztro életről, nem lehetett minden sarkon szusit enni.
Tehát a világ változik, benne a gasztronómia is. Lehet, hogy két év múlva pont Magyarország fog a dobogón állni. Az elhivatottság és a határozottság alapján, amit itt is látok Budapesten, meg van rá az esély.
Hogyan lehet objektívnek maradni zsűriként?
A 24 döntős csapatot a 24 ország legkiválóbb szakemberei értékelik. Mindig lesz az egyes pontszámok mögött szubjektivitás, hiszen mind emberek vagyunk. De végül a pontok összeadódnak, együtt alkotják a végeredményt, ami kiadja, hogy az értékelő szakemberek azonos szinten tudják, hogy mik adják a nüansznyi különbségeket. Egyedül nem tudnék felállítani egy ötös listát, úgy, hogy meg kelljen neveznem ki az első és ki az ötödik, maximum csak azt, hogy kik legyenek benne.
Az örök kérdés: minek tudható be az északiak, főként a skandináv országok sorozatos sikere a versenyen?
Valószínű az a titkuk, hogy szinte a kezdetek óta részt vesznek a Bocuse d’Or-on. Hatalmas előny számukra, hogy a tapasztalatuk sok-sok évben mérhető, nagyon komolyan veszik és rendkívül áldozatkészek a versennyel kapcsolatban. Az elején a franciák versenyeztek jól, aztán előretörtek az északiak. Ma pedig újabb és újabb országok jönnek egyre feljebb. Ázsia is egyre népszerűbb. Éppen ez a Bocuse d’Or szépsége, hogy nem marad kiszámítható.
Hogyan érintette a francia csapat idei szereplése?
Minden a változásról szól. Nem vehetjük készpénznek, hogy ha a franciák húsz évig jól teljesítettek, akkor mindig jól fognak. Pont ez adja a verseny emberi oldalát. Évekig jól szerepelsz, dobogós vagy, majd nem kerülsz be az élbolyba. Jönnek újak és csodálatos ezt látni. Bárki, aki részt vett egy lyoni döntőn, elmondhatja, hogy rengeteg érzelem van a versenyben. Ezt élőben kell látni és átélni.
Volt ideje körülnézni Budapesten? Esetleg tesztelni a magyar alapanyagokat?
Pár óra múlva már indulok is az Államokba, de nagyon várom, hogy jövőre több időm legyen Budapesten, hogy egy kicsit jobban megismerjem a magyar kultúrát is. Tegnap az Onyx étteremben vacsoráztunk, ami csodálatos volt. Nem tudok még sokat a magyar alapanyagokról, de ott például fantasztikus nyulat ettem.
