Arra jól emlékszünk (mert erre ő maga is mindig figyelmeztet bennünket egy félmosoly kíséretében), amikor wannabe cukrásznak neveztük és a hazai desszertesek desszertesével, Kolonics Zoltánnal ültettük le hatszemközt, hogy kifaggassa, mit kell erről a pályáról tudni. Annyi szent, hogy a wannabe-séget kinőtte, és igazából mellőznénk is minden egyéb szómágiát, csak annyit rögzítenénk, és ezzel talán nem hazudunk, hogy a neve jól cseng a cukrászpiacon.
Angéla x hete eljött a Tantiból, azóta persze kérdezgetjük az egyik legjobb budai helyet vivő Heiszler Olivéréket is, hogy mi várható és a távozó cukrászlányt is próbáljuk szóra bírni. Ez a művelet van, hogy nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik, de ilyenkor jön a Volkswagen-Dining Guide Év Étterme Gála, ahol belefutunk Angélába, oldalán Biró Norberttel, a míves Baraka séfjével és már gyártjuk is az elméleteket. Angéla ezt megérzi, és már bólogat is: igen, jól látjuk.
Bombázzuk is a kérdéseinkkel. Például azzal, hogy amikor egyértelművé vált, hogy a Tantis hónapoknak vége, milyen irányba kezdett el gondolkozni. Azonnal rávágja, hogy a felmondási ideje alatt egyet tudott biztosra: szeretne pihenni és újratöltődni. Állítása szerint fogalma nem volt, merre lesz az irány az elején, de egy hónap alatt szépen-lassan körvonalazódott, mi lenne jó, meghallgatta a lehetőségeket. A következő jöjjön szó szerint, mert a maga nemében gyöngyszem: „Aztán az első napot otthon töltve, háziasszonyként egyértelműen tudtam: nekem az étterem a második otthonom, és a csapatom a második családom.” Ez szép, nyilván meghatódunk és naivitásunkról teszünk tanúbizonyságot akkor, amikor afelől érdeklődünk „stohlosan”: cukrászda vagy étterem, étterem vagy cukrászda? „Mindig étterembe vágytam, hiába dolgoztam cukrászdákban (hozzátenném jó alapokat adott és rengeteget köszönhetek Pataki János bácsinak), nekem hiányzott a Kistücsök pörgése.” „Inkább azt kérdezték tőlem, miért nem nyitok cukrászdát?”- visz be így is megtépázott egónknak egy döfést, de legalább rossz riporter módjára gyorsan hadarhatjuk, hogy „miért is, tényleg, miért is”. A válasza tetszik, ez is leírjuk: „Én szeretem, ha olyan beosztottam van, akit érdekel a cukrászat, és nyitott, alázatos, de hogy egy egész komplex vállalkozást magamra vegyek, pontosan látom mit jelent, én szeretek hű alkalmazott lenni. :)”
Mi pedig szeretjük az ilyen őszinte katonákat, így végre elhangozhat az első releváns kérdésünk: mi szólt az egyébként egyik tulajdonos révén cukrász végzettségű vezető által irányított Baraka mellett? „Alapvetően a tulajdonosokkal kerültem kapcsolatba, addig nem nagyon voltam tisztában, mit takar a Baraka. Bezártak, új helyen nyitottak ismét, és valamiért szinte mindenki visszament dolgozni. Ez azért erős jel volt.”
A séf irányába tereljük a szót, akit ugyan túl jól nem ismerünk, de az első benyomás alapján egy elég kiegyensúlyozott ember benyomását kelti, amit Angéla is megerősít. Minő véletlen, pont ez fogta meg őt is, ráadásul nemcsak emberileg, de a tányérok tekintetében is érződik ez a csendes, de nem gyilkos határozottság. Összhangot teremt - találja meg a helyes kifejezést Angéla, aki kicsit hosszabban engedünk szóhoz jutni, mert nem elégedünk meg ám az ilyen ködös dolgokkal, konkrétumokat akartunk hallani. Igenis, mondja el, hogy milyennek látja Norbert konyháját, ami miatt csatlakozni akart a Baraka-csapathoz és mit tud ő hozzáadni ehhez. Dicséret jön: „Eszméletlenül kifinomult. Én eddig alapvetően mást képviseltem. Szeretem megtörni a tányéron a szabályos formákat, és szeretek olyan alapanyagokhoz nyúlni, amiket a skandináv konyhánál látok. Norbinál viszont ázsiai elemek jelennek meg, és ezzel vissza fogok nyúlni valahol a cukrászdai emlékeimhez, mert ott én is hasonló vonalon mozogtam. Norbinál nem csak az ízek kombinációja komplex, hanem a munka, ami egy tányéron van. Minden mértani pontosságú, mindennek meg van a miértje, és nem tuszakol bele egy elemet csak azért, mert jól néz ki , vagy el kell takarni. Azt hinném, van egy ember, aki egész nap csak preppel...Mikor kóstoltam az ételeit és elmondta mi van rajta, egy pillanatra megijedtem nem sok ez? Aztán megkóstoltam a Szent Jakab-kagyló előételt és csöndben maradtam, jó sokáig. Az egy díjnyertes étel! „
Megkóstoljuk, de ütjük még a vasat, mert szerintünk ez érdekes, hogy hogyan rendeződnek hierarchiába az egyes pályák, amire Angéla azt feleli, hogy teljes mértékben fel kell vennie azt az ívet, amit Biró mutat. Ezt kell képviselni a desszerteknél. „Ő a feje az étteremnek, és nekem megfelelő hátteret kell adnom ehhez. Rajtam is múlik, hogy ha a desszert nem jó, akkor az egész vacsora el van rontva. Más kérdés, ha nem kapnék szabad kezet, akkor pedig egy katonává kell válni, így kaméleonná.” Értjük-értjük az előbbi katonaság-utalásunkra a szurka piszkát, de ez így is van jól.
Még egy közszolgálati infó a végére: Angéla április 1. után kezd.
