Az állatok hátán ekkor már ott ül esőkabátos gazdájuk, körülötte fonott vesszőkosarak lógnak a nyereghez erősítve. A lovak furcsa hámba fogva gázolnak a parttal párhuzamosan, és mintha a tengert szántanák.
Ez az ötszáz éves előadás egykor gyakori látványnak számított Európa északi vizein. Az Északi-tenger partjai gazdag rákterméssel látták el az ott élőket, és Angliától Németországig minden partmenti nép igába fogta lovait, hogy a tenger gyümölcseit learassa. Az elsőre szokatlanak tűnő módszer, melynek során egy négy lábával stabilan a szárazföldhöz kapcsolt állatot vezetnek a vízbe, mára csaknem teljességgel eltűnt.
Mint megőrzésre érdemes kulturális örökségrészt, az UNESCO felhelyezte védelmi listájára a lovas rákhalászatot, ám az egykor sokak mindennapi betevőjét biztosító munkát ma már csak tizenhét ember, és alig valamivel több ló végzi. Érdemes közelebbről szemügyre venni a tengeri aratást és megvizsgálni, kik azok a férfiak - és a szakmába alig néhány éve megérkező nők -, akik még napjainkban is minden évben a tengerbe hajtják hátasaikat.
A belgiumi Nyugat-Flandriában, zöldellő völgyekkel keretezve, a tengerparton fekszik Oostduinkerke városka. A településen összesen nyolcezren élnek, de itt lakik az a tizenhét halász is, akik lovaikkal élő múzeumként ápolják a halászat e különleges formájának hagyományait.
Nem csak a halászok, a hátasaik is megérdemlik a külön figyelmet. Belgium egyetlen őshonos lófajtája, a belga hidegvérű áll ilyenkor munkába. A brabanti hidegvérűnek is nevezett nehéz igásállat közel egy tonnát is nyomhat, ám a hatalmas testhez jóindulatú természet jár. Szinte bármilyen nehéz munkára rávehető ez a barátságos, tanulékony, négy lábán hosszú szőrzoknit viselő ló.
Az Oostuduinkerke-menti partokon apály idején a tenger visszavonul, egy több kilométer széles sáv válik láthatóvá és járhatóvá. Ide érdemes lóháton, de legalábbis magasszárú gumicsizmában érkezni, és a tenger lovas halászai pontosan ezt teszik.
A vízvonalhoz érve a lovak hátára erősített fanyeregről leemelik a kúpforma vonóhálót, és megkezdődik a vontatás. A háló elejére láncot erősítenek, ez a homokban csúszva lökéshullámot generál, aminek hatására a rákok szinte "beugranak" a hálóba. Harminc perc elteltével a halászok visszatérnek a partra és kiválogatják, megtisztítják a zsákmányt. A hálóba nem csak apró rákok, de ízletes halak, például nyelvhal és lepényhal is kerülnek. Az apró, túl kicsinek ítélt rákok a sirályoknak jutnak, a többi a halászt illeti.
A tengerből frissen kifogott rákokat hagyományosan a part mentén készítették el. Hatalmas, kőből rakott tűzhelyen álló, sós vízzel telt üstökbe dobják a rákot, és a szürke páncélos tíz perc után rózsaszínben tündökölve emelkedik ki a habokból. Már csak ki kell fejteni a páncéljából és ehető is. Ennél frissebb, ízletesebb, hagyományosabb rákfogás kevés akad Európában.
A partvidéken nem csak frissen főzve fogyasztották őket, számos recept is született a tenger e gyümölcsével. Az egyik legfinomabb a croquette crevette, rákkal töltött, tésztabundába rejtett, olajban sült tekercsek. A panírhoz az extra ízélmény érdekében néha hozzákeverik a rákok porrá őrölt páncélját is.
A rákhalászat eme évszázados módja apáról fiúra öröklődött a partok mentén. A városban élő családok élete mind a tenger, a rákok és a lovak körül forgott. Minden családban volt valaki, aki, lóval szántotta a tengert, hogy rákot hozzon a konyhára, aki pedig otthon maradt, az fanyereg-készítésre, vagy éppen hálójavításra szakosodott.
A hagyományos tudás apáról fiúra szállt és egészen 2016-ig kellett várni arra, hogy nők is beléphessenek a szakmába. Ebben az évben ugyanis egy bizonyos Nele Bekaert elhatározta, hogy ő is paardenvisser, azaz lovas halász lesz. Tanítómestere a férje volt, aki szintén lovashalász, mindent megtanított, amit az áramlatokról, tengerpartról, homokpadokról és apályról tudni érdemes.
Azóta együtt járják a tengerpartokat, és évente háromszor kivetik hálóikat, életben tartva egy ötszáz éves hagyományt. Sőt, a továbbadásra is vannak terveik, tizenkét éves fiukat elkezdték tanítani a lovas halászat mesterségére. A pár úgy tervezi, ha kilenc éves ikerlányaik elég nagyok lesznek hozzá, ők is folytathatják a családi hagyományt. Bekaert példáján febuzdulva pedig már Katrien Terryn is csatlakozott a lovashalászokhoz, így jelenleg ezt az eltűnőben lévő mesterséget tizenöt férfi és két nő űzi a világon.
Turistalátványosságnál több ez, élő hagyományőrzés, identitás és érték, melyet az UNESCO 2013-ban emelt a világörökség részévé. Az egykor a tengerparti mindennapokhoz szorosan hozzátartozó munka lassan eltűnik a bolygóról. Eltűntek az apró, családi gazdaságok, melyek számára a tenger ajándéka a mindennapi betevőt jelentette, de szépen lassan eltűnnek a rákok is.
A klímaváltozás, a túlhalászás az ipari vonóhálók fenyegető hatásaival a lovas halászok nem tudnak lépést tartani. Könnyen lehet, hogy hamarosan már csak az Oostuduinkerke partján álló bronzszobrok őrzik az emléküket.
Forrás: bbc.com
Borítókép: wikipedia.com | Door Roosde
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.