Hirdetés
Hirdetés

Lóránth Zoltán, Arch&Beans Kávéművek: "Egy kávénak nem adsz második esélyt, nagyon fontos megtalálni a közízlést"

SZERZŐ: Noszvai Anna
2021. augusztus 27.
Lóránth Zoltán rengeteg utazásának tapasztalatait hasznosítva szeretné formálni a magyar hétköznapi kávéfogyasztást, személyes jelenlétén keresztül megoldást nyújtva a kapszula fogságába esetteknek. Zoltán saját maga által készített, pörkölt kávéját és tanácsait egyre többen keresik, illetve kérik. Bizton állítja, van remény a magyar csészék mélyén.
Hirdetés

Mikorra datálható, az első kapcsolódásod a kávéhoz?

Lóránth Zoltán: Elég későn kezdtem el kávézni, csak a húszas éveim végén. Az első feleségemmel, Miklósa Erika operaénekesnővel - akinek a menedzsere voltam - sokat jártunk Olaszországba. Megtetszett az italnak a hangulata, főképpen az, ahogyan az olaszok fogyasztják. Idehaza akkoriban egyáltalán nem volt értékelve, majd virágzásnak indult, akár a magyar bor presztízse. A kávé is egy lendületesebb, izgalmasabb téma lett itthon, a “third wave-coffee” idejére már kifejezetten tudatossá vált a kávéfogyasztásom. Ekkorra már nem csak az olaszos életérzés érdekelt, hanem a különböző ízek is. Elkezdtem szórakozni otthon a kotyogóssal, és egy idő múlva azt vettem észre, hogy állandóan ezzel foglalkozom. Új-Zéland felé vettem az irányt, ahol teljes mértékben átadtam magam ennek témának.

Fotó: Arch and Beans

Miért pont Új-Zéland?

Elvágytam innen, több okból kifolyólag. A menedzsment munkáim miatt relatíve ismert közéleti szereplő voltam, több mint tíz éven keresztül benne voltam a dolgok sűrűjében. Pályát váltottam, és érdekelt, milyen lehet kipróbálni magam a messzi idegenben, lehetőleg úgy, ha nem előz meg a hírem. Szerettem volna létrehozni valamit kizárólag csak abból, amennyit érek. Új-Zélandon roppant igényesek a kávét illetően, a barista bajnokságokon az ausztrál-ázsiai versenyzők nem véletlenül szerepelnek nagyon előkelő helyeken. Az a tapasztalat, hogy egy jó pékség-kávézó kombináció mindenhol nagyon megy: ennek megfelelően az első üzletünk Nelsonban, a "The Baker’s Coffee Shop" is bejött, a második évben már megnyithattuk az új helyünket “Goods” névvel, Wellingtonban. Onnantól kezdve belföldi repülőjárattal jártam egyik helyről a másikra dolgozni. Üzleti szemmel is néztem a helyeimet, figyeltem az eredményeket, számokat. Nem akartam beragadni a vendéglátásba, a működtetés csak addig érdekel, ameddig biztossá nem válik az üzlet, aztán mehetek tovább, csinálhatok mást, és ilyenkor bizony a számokat adja el az ember. Ez alatt az időszak alatt jöttem rá arra is, hogy a kávépörkölés túl azon, hogy jó érzést, egy nagyon nagy üzlet. A sikerek ellenére viszont elkezdett hiányozni Magyarország és leginkább Európa. Eladtuk a helyeket és visszajöttünk a családommal, majd 2018 elején megvettem az első pörkölőmet: így született Budán, a Mária téri Espresso Bar.

Fotó: Arch and Beans

A következő állomás az Arch & Beans volt.

Nagyon megtetszett a kis üzletem hangulata egy befektetőnek és ennek köszönhetően 2019 telén elkezdtem dolgozni egy belvárosi kávéház, pörkölőüzem létrehozásán. Ez lett az Astorián az Arch & Beans Kávéművek, aminek  a nyitása pont a pandémia hajnalára esett. A kávézó teljes hangulatát sokáig nem lehetett átélni, de ennek ellenére is jól fogytak az elviteles italok és a frissen pörkölt kávé is, főleg ennek az utóbbinak köszönhetően egy megbízhatóan világjárvány-álló hely lett, amire nagyon büszke vagyok. A pörkölést egy izgalmas dolognak tartom, ezért lett a koncepció része, hogy a térben helyezem el a pörkölő gépet. Ha létezik látványkonyha, meg látványpékség, miért ne lehetne látványpörkölő is? Hát lett.

Fotó: Arch and Beans

Milyen szempontokat követsz a pörkölésnél?

A magyar piac nagyon árérzékeny és ragaszkodik a megszokásaihoz. Az idősebbek a mélyebb, sötétebb pörkölést kedvelik, míg a fiatalabbaknál a világosabb, citrusos irány a nyerő. Spanyolországból, egy kolumbiai kereskedő sráctól veszem az alapanyagot, aki felkutatja a legértékesebb ültetvényeket, elhozza a kontinensre a legjobb ár-érték arányú kávébabokat. Míg Új-Zélandon a vendéglátásban kevésbé szempont a beszerzési ár, - mert a fogyasztó magas árat hajlandó megfizetni a minőségért, - itthon szinte mindent a költségminimalizálás irányít. Ez egyrészről egy ilyen járványos időszakban teljesen érthető, de a jól menő éttermeknél, kávézóknál simán beleférne egy helyi vállalkozótól beszerzett, frissen pörkölt, magas minőségű kávé vásárlása is.

A minőségért, ízekért felelős séf, cukrász, pék közvetlen kapcsolatot ápol a termelőkkel. El tudnád képzelni azt, hogy a kávé terén is idővel ebbe az irányba mozduljunk?

Ez a kérdés több részre bomlik. A vendéglátásban az átlag nem teheti meg, hogy nem figyel oda a kiadásaira: kiváltképpen, ha a tulajdonos a nehéz időkben egy nagyobb kávés cégtől marketing pénzt kap. Meg gépet, meg csészét, meg napernyőt, meg minden más egyebeket. Ettől függetlenül sok múlik az egyéni ízlésen, preferencián is. Az a tulajdonos, aki otthon is valódi kávét fogyaszt, az a vállalkozásában is erre fog törekedni. Aki nem csak és kizárólag az üzletet látja a kávéban, annak a kávé egy függőség, ami egyrészről szenvedély, másrészről szerelem. Az igény a jó kávéra biztosan kijelenthetem, hogy létezik. Minket a helyi, visszajáró emberek tartanak el, korrekt áron, első osztályú minőséget kapnak, szépen prezentálva. Nagy fantáziát látok abban, hogy az irodaházak végre elengedjék a kapszulás kávét: egy kicsi utánaszámolás után rögtön kiderül, hogy töredék árért sokkal magasabb minőséget tudok biztosítani nekik, a környezettudatosságról nem is beszélve. Ebből a szempontból nagyon jó a budai helyszín, mert fejlődni vágyó, igényes közösség alakult ki, és könnyen megtalálnak az új ügyfelek. Én pörkölöm a kávét, kézjegyemmel ellátva csomagolom: egy helyi magyar kisvállalkozó vagyok, aki a valódi értékeket és az egyszerűséget tartja elsődleges szempontnak.

Fotó: Arch and Beans

Mennyire tudod a minőségi kávé felé terelni az átlagembert?

Bármekkora kávézó tulajdonosa lehetünk, biztos, hogy beszippant a miliő. A kávé egy pozitív dolog: egy csésze mellett  találkozni, beszélgetni, szinte mindenki számára jó élményt jelent. Viszont egy kávénak nem adsz második esélyt, azaz vagy ízlik, vagy nem, ezért nagyon fontos a közízlést megtalálni. A közepes minőség fogyasztói mezőnyéből lehet - és van értelme - áthúzni embereket a magasabb minőség felé. Mindez a finomodás és edukáció kérdése. Szoktam pár száz gramm kávét adni az ügyfeleimnek, hogy próbálják lehetőleg két-három  alkalommal egymás után, majd térjenek vissza a bevált márkájukhoz. Érdekes telefonbeszélgetések jönnek utána, mert meglepetten tapasztalják, hogy az eddig bevált kedvencük rettentően ízetlen.
Persze kávéban is létezik az a kategória ami a boroknál az új-zélandi sauvignon blanc: nem kell különösebb előképzettség ahhoz, hogy a kóstolás után elmosolyodj, és azt érezd, hogy ez most valami különlegesen jó. Valami, amibe nem lehet és nem is kell belekötni, és a közízlésnek is egyszerre megfelel. Ezt a kávé esetében jelenleg a blendekkel lehet leginkább megvalósítani. Ilyenkor összekeverünk különböző fajtákat és máris többféle ízlést boldoggá tehetünk.

Fotó: Arch and Beans

Milyen terveid vannak mostanában?

A Mária téri üzletünk egy remek helyi találkozóponttá nőtte ki magát az elmúlt években. Nemrég kivettünk vele szemben egy - szintén kicsi - üzletet, ami a terveim szerint nappal kávépatikaként, kávéiskolaként üzemelne, este pedig a borok, pezsgők kerülhetnének középpontba. Ennek az üzletnek száz éves múltja van, régen cipész műhely és bolt volt, de az eredeti berendezés épségben megmaradt. Nagyon patinás és adja magát a gasztronómiához köthető hangulat. Én az efféle helyeket kedvelem, amiknek története van és jó az atmoszféra. Az ilyen típusú lokális vállalkozások nagyon fontosak: egy üzlet beindítása apropóján el lehet szórni egy nagy adag pénzt, de a működtetés sikerét a személyesség adja.

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram