Ang Lee rendező-forgatókönyvíró az Oscar-díjra jelölt Esküvői bankett után egy kifejezetten szenvedélyes, magával ragadó, szórakoztató és aprólékosan kidolgozott filmmel érkezett. Az Étel, ital, férfi, nő egy sűrűn szövött, gazdag történet a családi dinamikáról, érzelmi bonyodalmakról és a séf szakmáról. Az élet két legfontosabb alapkövetelményét ünnepli: a szeretetről és az ételt.
A film középpontjában Chu úr, egy tiszteletreméltó tajvani mesterszakács áll, aki mogorva, özvegy édesapaként próbálja nevelni három hajadon lányát. Chu egy időben Taipei legnagyobb séfje volt, a szakértelmét még a mai napig kikérik, annak ellenére, hogy ízlelését lassan teljesen elveszíti. Chu azonban még mindig az az ember, akit az éttermek vész esetén felhívnak; könnyen hárítja a problémákat még egy több száz fős esküvőre való készülődéskor is.
Chu karaktere különösen megható. Az étel a szeretet és az önkifejezés egyetlen eszköze számára, miközben képtelen kommunikálni saját lányaival. A film egyik legnagyobb erőssége a több szálon párhuzamosan futó történet, ami mindig végül a vacsora asztalnál találkozik. A három lánytestvér más és más módokon küzdenek a boldogulással, vágyaikkal, egymással, az apjukkal,
A legfiatalabb, Jia-Ning egy gyorséttermi hamburgerláncnál dolgozik, majd beleszeret a legjobb barátja fiújába. A legidősebb, a magányos és vallásos tanárnő, Jie-Jen, akire az a hagyományos elvárás hárul, hogy élete végéig gondoskodjon apjáról, képtelen szerelmeket kerget. A középső lány, Jie-Chien , aki sikeres üzletasszonyként igyekszik kitörni a család olykor rendkívül nyomasztó közegéből és apja precíz, ritualizált étkezéseinek szorításából, miközben maga se tudja pontosan, hogy mit szeretne az élettől. Történeteik pontos képet adnak egyrészt a szerelmi kapcsolatok összetettségéről, másrészt a tajvani kultúra sokszínűségéről, amiben vegyülnek kínai, amerikai és japán hatások.
A tajvani konyha sokszínűsége
A film első negyed órájában Chu egy tradicionális kínai vacsorát készít. Minden vasárnap együtt vacsorázik az egész család, és bár ez a hagyomány már csak neki fontos, és három lányának komoly áldozatot jelent, mégis minden héten találkoznak. Chu lakomájában levesek, pekingi kacsa, béka, cápauszony leves, rákkal töltött dimsumok és egyéb ínyencségek szerepelnek. A készülődést lenyűgöző képkockákban látjuk, a Chu főzése rituális, rutinos, tele van szeretettel. A színek, textúrák és mozdulatok részletgazdagsága szinte hipnotikus, ott vagyunk, érezzük a szezámolaj illatát, a zöldségek roppanását.
A részletek iránti tisztelet, legyen szó a dim sum elkészítéséről vagy egy hal megpucolásáról, a kínai gasztronómia gazdag kulturális örökségét emeli ki. Nem csak esztétikailag nyűgözik le a nézőt, hanem intenzíven hatnak az érzéseinkre is.
A főzés gondoskodás, az étkezés konfliktus
A filmben az étel a kimondhatatlan szavak helyét veszi át. Chu úr a gondoskodását és szeretetét az ételeken keresztül mutatja ki, még akkor is, ha a lányaival nem mindig tudja nyíltan megbeszélni az érzelmeit. Az étkezések azonban nemcsak az apa érzelmeit tükrözik, hanem a családtagok rejtett vágyait, konfliktusait és életük változásait is. A szereplők otthonuktól távol különféle frusztrációkkal, vágyakkal és románcokkal küzdenek, melyeknek konfliktusait mind elhozzák a vasárnapi vacsorákra. Itt derülnek ki a titkok, a családtagok által hozott nagy döntések. Az ételek (bosszantóan sokszor) maradnak érintetlenül, hiszen a nem evés az elfojtott érzelmeket és elmondhatatlannak tűnő vágyakat és konfliktusokat jelképezi. Ezek a jelenetek különösen emlékezetesek, érzékletesen képeznek le egy olyan társadalmi konfliktust – az elkerülhetetlen változás szelét –, ami elér minden családba, minden vasárnapi vacsorába.
Generációk ellentétei
A film nagyon szépen érzékelteti, hogyan ütközik a hagyomány és a modernitás Tajvan gyorsan változó társadalmában. Chu úr a klasszikus kínai gasztronómia mestere, amelyet évtizedek alatt tökéletesített. Lányai azonban a modern világot képviselik, ahol az ételek iránti tisztelet másodlagos szerepet kap. A családtagok közötti generációs különbségek és a hagyományokhoz való viszonyuk izgalmas dinamikát ad a történetnek.
Van valami végtelenül szenvedélyes a gasztronómiával foglalkozó keleti filmekben, ami részben annak tudható be, hogy a gyakran kevesebb érzelemmel és még kevesebb szóval operáló közegben tettekkel fejezhető ki leginkább az, amit máshogy nem lehet.
Az Étel, ital, férfi, nő az egyik legérzékenyebb film a témában, semmihez sem hasonlítható, intelligens, lágy, és szórakoztató. Kapcsolódásra, konfliktuskezelés tanít, és arra is, hogy ha máshogy nem tudjuk elmondani valakinek, hogy mit érzünk iránta, főzzünk neki, és abból mindent tudni fog. Egy szeretettel és odaadással elkészített étel néha többet jelent minden szónál.
Éhgyomorral leülni elé semmiképp sem érdemes.
Fotók: IMDB
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.