A hamuban sült pogácsa nemcsak egy népmesei fordulat, hanem a legegyszerűbb kenyérkészítési módszerre utal, amikor is forró hamuban vagy parázs fölött sütötték meg a lepényeket.
Egy izlandi pék, Siggi Rafn Hilmarsson ehhez az ősi tudáshoz nyúlt vissza, hiszen hazájában a tűzhányók és forró gejzírek földjén még csak különösebb erőfeszítéseket sem kell tennie, hogy forró hamura bukkanjon.
Siggi technikája egyszerű: mélyedést ás a forró talajba, s egy tűzálló tálban ide helyezi a kenyértésztát, majd 24 órára ott is hagyja. A hőt egy közeli gejzír biztosítja, amit a föld mélyében folyamatosan dolgozó láva fűt – Izlandon ez teljesen megszokott jelenség, Siggi tehát csak kihasználja a természet adta lehetőségeket.
A pék hagyományos izlandi rozskenyeret, hverabraud-ot süt ezzel a módszerrel, amelynek az autentikus receptje több száz éves. „Nagyjából az 1800-as évek óta létezik – meséli – nálunk a családban anyáról anyára szállt ennek a receptnek az ismerete, én az édesanyámtól tanultam. Rozs, liszt, cukor, sütőpor, tej és só kell hozzá, csak összekeverem a hozzávalókat, hőálló edénybe teszem, és egy napra elásom a földbe.”
Siggi tudja, hol ásson gödröt, hiszen elég egyértelműen látszik, hol dolgozik éppen a föld alatt a gejzír. Hogy meggyőződjön róla, elég forró-e a talaj, leggyakrabban az ujját használja. Az esős idő viszont nem barátja a péknek, hiszen kívülről hűti a talajt, és így az ott készülő kenyér nem sül át teljesen. Nagyjából hetven kenyeret süt hetente, egy részét a családjának, a többit pedig általában eladja a helyieknek vagy az idelátogató turistáknak.
„Más íze a van a gejzír mellett sült kenyérnek, mintha a sütőből vennénk elő, a textúrája is igen sűrű, nem éppen egy könnyű fehérkenyér. Mindenki szereti, mert különleges.”
forrás
