A posztot azóta már eltávolították, ami nem is csoda, hiszen a bejegyzés országhatárokon átívelő felhördülést keltett.
Tény és való, hogy a gyanúsan ismerős formájú desszertet Prága-szerte hagyományos cseh finomságként, fagylalttal kísérve árusítják utcai egységekben és fatüzeléses bódékban, a trdelník azonban nem hagyományos cseh finomság. A hibát a poszt kikerülése után azonnal észlelte több újság és a bejegyzés eltávolításra került, a frissen kinevezett nagykövetnek azonban ezzel sikerült beletenyerelnie Közép-Európa legrégibb és legösszetettebb kalácskörkérdésébe. A trdelník ugyanis eredetvédett termék, és a kürtőskalácsra megszólalásig hasonlító sütemény tulajdonjogáért Szlovákia jelentkezett be. Méghozzá sikeresen.
A szakolcai trdelník körülbelül százötven éves múltra visszatekintő, kürtőskalács szerű péktermék. A hangsúly az utóbbi szón van, a receptúra eltér a magyar finomságétól. 2010 óta az Európai Unió védelme alatt áll, első szlovákiai élelmiszerként jegyezték fel az Európai Bizottság földrajzi védjegyeit birtoklók közé.
A trdelník tehát egészen biztosan nem tradicionális cseh termék, dacára, hogy a közösségi médiában sűrűn találkozunk a prágai utcákon kalácsot reklámozó tartalomgyártókkal. A magyar kürtőskalácsrajongók azonban joggal teszik fel a kérdést, a hagyományosan sajátnak tekintett recept tulajdonjogi vitájába vajon nem kellett volna-e esetleg hazánkat is bevonni?
A válasz összetett, és mielőtt nekiállnánk kibogozni az Európát átszövő kalácsgyökereket, vessünk egy pillantást a prágai helyzetre. A valóság az, hogy az Óvárosban sétálva a Károly-hídtól a Vencel térig egymást érik a kalácsárusok. Az utcákat belengi a faszén és a piruló tészta illata, és nem ritkán sorok kígyóznak az árusok előtt. Mindenki szívesen vásárol a városnézés-kompatibilis, sétálás közben is fogyasztható kalácskülönlegességből, melyet a legtöbben régi cseh finomságként hirdetnek.
Az igazság azonban az, ahogyan a recept, úgy a kalácsárusítás sem tekint vissza hosszú múltra a cseh fővárosban. A trdelník körülbelül 2010-ben tűnt fel a prágai utcákon, és a kezdetektől óriási siker övezte. A közösségi média és turizmusért felelős influenszerek tettek róla, hogy Prága és a kürtőskalács képe örökre összefonódjon. A történelem azonban sokkal árnyaltabb ennél.
A kürtőskalács és közeli rokona, a trdelník is az európai dorongsütemények népes családjába tartoznak. A különböző receptek szerint összeállított, majd farúdra húzott, dorongon sütött süteményeket Németországtól Svédországig megtalálhatjuk, és bár mindegyik megér egy kóstolást, most koncentráljunk a szakolcai, és a székely-magyar változatra.
A parázs fölött, dorongon sült süteményekre tett első utalással Németországban, Heidelbergben találkozhatunk. Egy 1450 körüli kézirat ír a receptről, megemlíti, hogy a tésztát csíkokban kell a rúdra tekerni, és tojássárgájával kenegetni a sütés közben. Az étel az elkövetkező évszázadok során fejlődésnek és világjárásnak indult. Első erdélyi említése 1679-ből származik, Kolozs vármegye Úzdiszentpéter nevű falujából. A recept feltehetően német közvetítéssel jutott el ide és egyéb európai szegletekbe.
Az egybeírt kürtőskalács szóval egy 1781-es szakácskönyvben, Gróf Mikes Mária A Gazda Asszonyi Böltseségnek Tárháza című írásában találkozhatunk. A könyv receptet is tartalmaz.
Ezzel szemben szakolcai trdelník első említése sokkal későbbről, 1911-ből származik, ráadásul egy magyar költő tollából. Juhász Gyula tesz említést róla, aki ekkoriban a helyi gimnázium tanáraként dolgozott, és találkozott a finomsággal. A hagyomány pedig úgy tartja, hogy a recept korábban erdélyi közvetítéssel érkezett Szakolcára. A községbe 1783-ban letelepedési szándékkal érkező Gvadányi József nyugalmazott tábornok erdélyi származású szakácsa hozta ide a receptet, és honosította meg a kalácssütés hagyományait.
Szlovákia tehát egy egyértelműen erdélyi gyökerű, de Szakolcán kialakult receptváltozatot védetett le. Ez sok egyéb mellett például abban is különbözik a székely-magyar változattól, hogy csak sütés után forgatják cukorba, így nem alakul ki rajta egybefüggő, roppanós karamellréteg. (A kürtőskalácsok történelméről, a típusok közötti különbségekről Hantz Péter és Pozsony József tudományos kutatók írtak hosszabban, munkáikat a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület örve alatt végezték.)
De hogy jön a képbe Csehország? Feltehetően országhatár-átrajzolással. Mikor Szakolca Csehszlovákia részévé vált, nem csak az országhatárok, de a receptidentitások amúgy sem kőbe vésett szabályai is elmosódtak. 2004-ben aztán megnyílt az csehországi első kalácssütő, a 2010-es években pedig már egy-egy gombócot is adtak a süteményhez, mára pedig kialakult a prágai turistacsemege végső formája.
Adott tehát egy feltehetően a mai Németországból származó, Európát meghódító, Erdélyben tovább finomodó, Szakolcára eljutó, ott sajátos elkészítési variációt felvevő ételrecept, melyet dacára a Szlovákiához tartozó eredetvédelemnek, hagyományos cseh finomságként árusítanak. A probléma természetesen nem azzal van, hogy kürtőskalácsot árulnak a prágai turistáknak. A gond a nem megfelelő névhasználattal, a sajnos gyakran silány minőséggel, és a hamis háttértörténettel van. Ez ugyanis nem más, mint a vásárlók megtévesztése, és egy védelem alatt álló élelmiszer hírének csorbítása.
A magyar kürtőskalács egyelőre biztonságban van, hiszen 2015 óta hungarikumnak számít. Más kérdés azonban, hogy ugyanígy Prágában találkozni olyan utcai árusokkal is, ahol lángost sütnek. Sok helyen pedig erről is hirdetik, hogy bizony autentikus cseh finomságról van szó…
Forrás: bbc.com | felvidek.ma | kurtos.eu
Fotók: Pexels
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.