A volt Szovjetunió területén mintegy félmillió koreai származású ember él. A legnagyobb közösségek Üzbegisztánban, Kazahsztánban és Oroszországban élnek. Elődeik az éhínség elől menekültek Észak-Koreából Oroszország távol-keleti részébe az 1860-as években. A huszadik század első éveiben aztán újabb hullám csatlakozott hozzájuk, akik a japán gyarmati fennhatóság elől menekültek.
A harmincas években már mintegy 200 ezer koreai telepedett le az akkori Szovjetunióban. 1937-ben, amikor az ellentétek egyre inkább fokozódtak Japán és a Szovjetunió között, Sztálin kinyilatkoztatta, hogy a szovjet koreaiak "megbízhatatlan emberek", és erőszakkal kényszerítette őket Üzbegisztán és Kazahsztán eldugottabb részeibe. Rengeteg koryo-saram (ahogyan ezeket az embereket nevezték) meghalt a több héten át tartó út közben. Akik életben maradtak, kénytelenek voltak a nulláról kezdeni egy teljesen idegen területen.
Kezdetben az éhínség és a szegénység határozta meg az életüket. A koryo-saram konyha meglehetősen eltérő a hagyományos koreaitól, hiszen alapítói szorosan együtt éltek a távol-keleti oroszokkal, másrészt számos közép-ázsiai hatás is érte őket.
A morkovcha nagyon szemléletes példája egy nemzeti étel evolúciójának.
Ha nem volt elérhető az olyan közkedvelt koreai alapanyag, mint a kínai kel a kimchihez, akkor kapóra jött a répa, hogy helyettesítse. Közben a koriandert és annak magját gyakran használták fel, az üzbég konyha hatásainak köszönhetően. Amikor a hatvanas években a szovjet koreaiak elkezdtek szétszéledni az országban, a konyhájuk is szélesebb körben terjedhetett el, és a saláta elhagyta a diaszpórát. Olyannyira, hogy ma már a legtöbb boltban külön fűszerkeverék érhető el, amiből könnyen elkészíthető ez az étel.
Ha az említett országokban járunk, és a szóbanforgó salátával találkozunk a piacon idősebb nénik portékájaként, mindenképp kóstoljuk meg.