Jókuti András: Vannak helyek, amelyek sokadszorra is képesek meglepetést okozni
Ha valakitől érdemes gasztronómiai úti célokat kérdezni, Jókuti András biztosan közéjük tartozik. A Világevő szerzője évente több kontinensen is megfordul, emellett rendszeresen szervez kis létszámú gasztrotúrákat is. A 2026-os ajánlói között olyan desztinációk szerepelnek, amelyekhez ő maga is visszatér az év során. „Könnyű dolgom volt összeállítani ezt a listát, hiszen ezeknek a helyeknek a többségét idén én is felkeresem. Néhány úticélra már évek óta szervezek gasztrotúrákat is, mert azt tapasztalom, hogy még a sokat látott utazókat is képesek lenyűgözni.”
A lista élén ezúttal Koppenhága áll, amely szerinte hosszú évek után is folyamatosan meg tud újulni. „Talán semmi sem mutatja jobban Koppenhága erejét, mint hogy sokadik látogatás után is mindig találok benne valami újat. A Noma visszatérése önmagában is eseményszámba megy, de számomra az igazán izgalmas az, hogy ugyanabban a városban lehet megtapasztalni a New Nordic mozgalom természetközeli filozófiáját és az Alchemist futurisztikus világát.”
Szerinte ráadásul a dán főváros nyáron mutatja a legvonzóbb arcát. „Ilyenkor az egész város megtelik élettel. A hosszú nappalok, a kikötőben fürdőző emberek, a parkok és a vízpartok egészen különleges hangulatot teremtenek. Koppenhága ilyenkor szinte szabadtéri nappalivá változik.”
Az idei év egyik legjobban várt útja számára azonban egészen más irányba vezet: „Régóta szeretném végigjárni a Selyemút legfontosabb állomásait. Minél többet olvastam a térségről, annál inkább meggyőződtem arról, hogy a közép-ázsiai konyha a világ egyik leginkább alulértékelt gasztronómiája.”
Kazahsztán után ezúttal Üzbegisztán következik, ahol a történelmi városok és a helyi konyha együtt alkotnak páratlan élményt. „Szamarkand, Buhara vagy Híva önmagukban is lenyűgöző úti célok, de számomra legalább ennyire izgalmas végigkóstolni ugyanannak az ételnek a helyi változatait. A plov például városonként más recept szerint készül, miközben a kemencében sült bárányhúsok vagy a frissen sült kenyerek is egészen különleges élményt nyújtanak.”
A Feröer-szigeteket András évek óta az egyik legkedvesebb állomásként említi. „A Feröer-szigetek számomra a tömegturizmus előli menekülés egyik legtökéletesebb helyszíne. Egyszerre vad és nyugodt vidék, amelynek különleges karakterét a lenyűgöző tájak mellett a kivételes tengeri alapanyagok adják.” A szigetek gasztronómiája szerinte példaértékűen épít a helyi adottságokra. „A világ legtisztább és leghidegebb vizei közé tartoznak az itteniek, ami egészen kivételes minőségű langusztinokat, tengeri sünöket, fésűkagylókat és más tengeri alapanyagokat jelent. Mindez egy olyan éttermi kultúrával párosul, amely rendkívüli magabiztossággal épít a helyi hagyományokra.”
Ha pedig valaki Európán belül keres autentikus nyári úti célt, Andalúziát is jó szívvel ajánlja. „Az Atlanti-óceán partvidéke még a főszezonban is megőrizte a saját ritmusát. Bár az almadraba tonhalszezon ilyenkorra már véget ér, a környék továbbra is fantasztikus úti cél. Sokkal inkább a helyiek használják ezeket a településeket, mint a külföldi turisták, ezért egészen más hangulata van egy reggeli churros con chocolaténak az óceánparton, mint a zsúfoltabb mediterrán üdülőhelyeken.” Nem véletlen, hogy idén is több ilyen úti cél szerepel az útitervében. „Ezek azok a desztinációk, amelyekért ma is ugyanolyan lelkesedéssel foglalok repülőjegyet, mint az első alkalommal.”
Kovács Renátó: Lisszabonban szinte lehetetlen rosszat enni
„Nyáron, amikor végre jut egy kis idő a pihenésre, egészen más szempontok vezetik az embert, mint a hétköznapokban” – meséli Kovács Renátó. A Hilda séfje és a Voilá egyik tulajdonosa két kisgyermek édesapjaként a családdal szeretne kikapcsolódni, a gasztronómia azonban a nyaralások során sem kerül háttérbe. „Ilyenkor már én sem a konyhában szeretnék állni. Fontos, hogy jól érezzük magunkat, de séfként persze automatikusan figyelem azt is, milyen a helyi vendéglátás. Ha lehet, mindig olyan emberektől kérek ajánlásokat, akik ott élnek vagy jól ismerik a várost.”
Legutóbbi nagy gasztronómiai élménye Lisszabon volt, ahová szívesen visszatérne – ezúttal a nyári hónapokban. „Lisszabon gasztronómiai szempontból elképesztően erős. Januárban jártunk ott, de az időjárás miatt úgy érzem, maradt bennem hiányérzet. Ha most választhatnék egy nyári úti célt, valószínűleg ismét Portugáliába utaznék.”
A városban egy régi barátja, a Portugáliában élő pizzaszakértő, Liptay Dávid segített eligazodni, így több olyan helyre is eljutott, amelyeket turistaként valószínűleg nem talált volna meg. „Az egyik legnagyobb élmény az Alfredo volt. A séf vietnámi és francia gyökerekkel rendelkezik, ami az ételeken is fantasztikusan visszaköszön. Egyszerre voltak jelen a francia technológiák és az ázsiai ízek, minden fogás hihetetlenül vibrált.”
Lisszabon természetes borai is kellemes meglepetést okoztak számára. „Korábban volt néhány kevésbé jó élményem a natúr borokkal, Portugáliában viszont olyan tételeket kóstoltam, amelyek rendkívül tiszták, elegánsak voltak, miközben megőrizték a természetes karakterüket.” A kötelező megállók közé sorolja a Time Out Marketet, de ugyanilyen lelkesedéssel beszél a város reggelizőhelyeiről és pizzériáiról is. „A Lupita Pizza régóta szerepelt a listámon, és egyáltalán nem okozott csalódást. Az ott kóstolt vodkás paradicsomalapú pizza annyira inspirált, hogy a Voila egyik pizzájánál is visszaköszön ez az élmény. Ugyanígy rengeteg kiváló brunchhelyet találtunk, és még egy egyszerű smashburger is kiemelkedő minőségű volt. Az volt az érzésem, hogy Lisszabonban nagyon nehéz rosszat enni.”
Bár külföldön szívesen fedez fel új gasztronómiai élményeket, a nyár számára évek óta a Balatont is jelenti. „Csopakra rendszeresen visszajárunk. Nagyon szeretem a Buborékot, szinte minden reggel ott kezdjük a napot, aztán jöhet egy kerékpártúra Tihany felé, egy jó fagyi vagy egy strandbüfé. Ezek ugyanúgy hozzátartoznak a balatoni élményhez, mint egy vacsora a Kistücsökben.” A klasszikus balatoni helyek közül a füredi Hétlépcsőst is rendszeresen felkeresi. „Van néhány ikonikus fogás, amit egyszerűen nem lehet kihagyni. Ilyen a Hétlépcsős velős pirítósa is. Ezek azok a helyek, amelyekhez évről évre jó visszatérni.” A séf szerint éppen ez teszi igazán izgalmassá a gasztronómiai utazásokat: egy város vagy egy régió karakterét sokszor ugyanúgy meghatározza egy kiváló pékség, egy bisztró vagy egy strandbüfé, mint egy csúcsgasztronómiai étterem.
Sárközi Ákos: Portugáliát autóval érdemes felfedezni
Sárközi Ákos számára Portugália jóval több egy kedvelt úti célnál, ugyanis a Textúra és a Borkonyha séfje pályája elején egy két Michelin-csillagos portugál étteremben, a Vila Joyában dolgozott, amely meghatározó állomása volt szakmai fejlődésének. Idén nyáron pedig családjával tért vissza az országba, ezúttal egészen más szemszögből. „Ha most egyetlen úti célt kellene ajánlanom, biztosan Portugáliát mondanám. Szakmailag is sokat köszönhetek ennek az országnak, de most egészen más élmény volt visszatérni. Ezúttal autót béreltünk, és Lisszabontól egészen Portóig jártuk be az országot. Egy ilyen road trip során sokkal könnyebb letérni a megszokott útvonalakról, és igazán közel kerülni a helyi gasztronómiához.” A séf szerint éppen ezek a kitérők adják egy utazás legemlékezetesebb pillanatait.
„Olívaolaj-birtokon kóstoltunk különböző tételeket, részt vettem egy főzőiskola foglalkozásán, ahol együtt főzhettem a helyiekkel, és rengeteg olyan kis éttermet fedeztünk fel, amelyekhez valószínűleg soha nem jutottunk volna el egy klasszikus városlátogatás során.” A portugál vendéglátásban különösen azt értékeli, hogy büszkén épít a helyi alapanyagokra és hagyományokra. „Az egyik legnagyobb élmény a Canalha Comporta volt. Rendkívül szerethető hely, ahol minden a helyi identitásról szól. Kiváló alapanyagokkal dolgoznak, őszinte ízeket kínálnak, és végig azt éreztem, hogy valóban meg akarják mutatni, mit jelent számukra a portugál konyha.” Bár az utazásaikat általában gondosan megtervezik, mindig hagynak teret a spontaneitásnak is. „Ha egy kiszemelt étteremben nincs hely, mindig megkérdezzük a szállásadót vagy a helyieket, hogy ők hová járnak. Ezekből az ajánlásokból születtek a legjobb élményeink. Egyszer egy kirándulás során a sofőr ajánlott egy apró bisztrót, később pedig azt láttuk, hogy ő maga is ott ebédel. Ennél hitelesebb ajánlás talán nem is létezik.”
Séfként természetesen minden étteremben szakmai szemmel is figyel, mégis igyekszik elsősorban vendégként jelen lenni. „Soha nem azzal ülök be egy étterembe, hogy hibákat keresek. Jól szeretném érezni magam, ugyanakkor óhatatlanul észreveszem a szakmai részleteket is. A véleményemet viszont mindig csak utólag mondom el. Nem szeretném befolyásolni azokat, akikkel együtt utazom, és azt sem felejtem el, hogy a vendéglátásban bármikor adódhatnak váratlan helyzetek. Talán emiatt sokkal türelmesebb vendég vagyok, mint az átlag.”
Fotók: Unsplash