Új filmje, mely a Living Landscapes címet viseli drámai erővel mutatja be a Cognac szőlőskertjeit sújtó szélsőséges klímaváltozás katasztrofális következményeit. De nem csak figyelemfelkeltésről van szó, az alkotás megpróbál pozitív jövőképet, megvalósítható megoldásokat, valóban fenntartható jövőt is felvázolni, amivel az évszázados munka a jövőben is folytathatóvá válik.
Új korszak kezdődik a Hennessy szőlők művelésében, válaszul az immár évről évre sűrűbben jelentkező problémákra. A régióban évezredek óta zajló szőlőművelés történetének talán legnagyobb kihívásával áll szemben. Villámárvizek és csapadékdömping, aszály és visszatérő fagyok, elsietett érés és egyre közelebb kúszó szüreti időpontok. Ezeket a problémákat egyetlen, ma élő szőlésznek, borásznak sem kell bemutatni. De különösen igaz ez a világ leghíresebb szőlőalapú párlatának alapanyagánál.
A konyak alapja az ugni blanc nevű szőlő. Délebbre, Olaszországban trebbiano néven ismert, itt könnyű, ropogós fehérbor készül belőle nagyobb mennyiségben. Franciaországba valamikor az avignoni fogságba érkező pápai udvarral együtt érkezett, és a hűvösebb éghajlaton konyak formájában találta meg végső, legszebb formáját.
A hűvösebb éghajlat kulcsfontosságú. Az észak-olaszországi trebbianót teljes érettségben, gyümölcsös aromák és frissítő savak egyensúlyát szem előtt tartva szüretelik. A konyakkészítés azonban egészen más szőlőgondozást ír elő. A szüretnek itt még a teljes érés előtt, a magasra szökő, szőlőérlelő hőmérséklet beállta előtt kell megtörténnie. Ez a folyamatosan erodálódó ültetvényeken, az egyre szélsőségesebben melegedő, tavaszt kihagyva télből nyárba ugró években egyre nehezebb feladat.
A jelenséget lehetetlen, de jól menedzselt talajélettel, dűlőgondozással az ültetvény is ellenállóbbá, egészségesebbé tehető. A Hennessy, filmben is bemutatott projektjeinek egyike pontosan erről szól. Meghirdették az 1000 Pallisses programot, melynek keretében a monokultúrát fákkal, sövényekkel, növényi biodiverzitással zöldítik.
A gyakorlatban ez szőlősorok közé épített fákat, dűlőhatárokat jelölő sövényeket, bokrokat jelent. Ez segíti meggátolni a talaj további erodálódását, megköti a vizet, hűti az ültetvényeket. A Maison nem csekély célt tűzött ki maga elé, vállalták, hogy 2028-ig összesen ezer kilométernyi sövényt, fasort ültetnek el.
Ez az évszám egyébként egy másik, a Konyakház által kijelölt cél határidejét is jelzi. 2028-ra szeretnék elérni, hogy minden, a Házhoz tartozó szőlőbirtok megkapja az úgynevezett Cognac Environmental Certification-t. Ez az oklevél a fenntartható szőlőművelés elismerése, és öt, szigorúan meghatározott kritérium teljesítésével érhető csak el. Ezek a biodiverzitást, a talaj-, levegő-, és vízminőség javulását, a karbonsemlegességet, és szigorúan szabályozott vegyszerhasználatot vizsgálják.
Ezek az intézkedések nem csak a régió szőlőművelésének és talajának, de az egész iparágnak is kedveznek majd, és nem is olyan hosszú távon, hiszen az előzetes becslések már 2050-re 32 milliárd euró megtérülését remélik az intézkedéstől.
A film kitér még egy, minden Konyakházat érintő problémára is. Ahogyan az a világméretű trendeken is látszik, a buborékok, a könnyű borok, a low & slow tételek hódítanak a fiatalok körében, míg a komolyabb, nehezebb, hagyományosabb italok népszerűsége, köztük a konyaké is, látott már szebb időket. A fiatalok megszólításának lehetőségét több Maison is ugyanabban a módszerben látja. (A Cognac Frapin részéről Philippe Antony adott interjút a Dining GUide-nak, ahol szintén érintettük a kérdést.)
A lényeg a transzparenciában, a hitelességben, és a sztoriban rejlik. A Házaknak át kell adniuk azt a sokszor évszázadokra visszanyúló történetet, aminek jelenleg ők az írói, és aminek a 21. században is helytálló értékeket kell közvetítenie. Ez pedig csak akkor működik, ha a Házak felvállalják saját identitásukat, saját értékeiket, és megmutatják, hogy napjainkban is releváns, környezetükkel törődő, értékteremtő, faültető és szőlőültetvénymentő tagjai a társadalomnak.
Forrás: lvmh.com | luxurydaily.com