Pohner még csak 22 éves, de két éve határozza meg az életét a Bocuse d’Or: nagyjából ekkor választotta Molnár Gábor a commis-jának, tehát a segítőjének a versenyre való felkészülésben. A Bocuse d’Or kőkemény csapatmunka: a versenyzőt és a commis-t egy coach segíti, Molnárék csapatában Vomberg Frigyes felügyelte és irányította a szakácsokat.
fotó: Nagy Balázs
Pohner Ádám december közepén megnyerte a hazai selejtezőt, első helyen jutott a februári döntőbe. Megnéztük, hogyan zajlik egy versenyfőzése.
“Úgy voltam vele, hogy ez bejött, induljunk el ezen a vonalon. Volt idő gondolkodni. Csak a hal van, a kaviár és a hús, más kötelező elemet, például zöldségeket, nem adtak meg. Nagyon sok anyagunk van és sok tapasztalatunk, amiből tudunk ihletet meríteni.”
fotó: Nagy Balázs
A döntőben sokat számít majd a versenytapasztalat: a döntősök közül Széll Tamás mellett Pohner járta meg Lyont, ami mindkettőjüknek óriási előny, és az ott szerzett tapasztalatai (szinte pont egy éve volt a verseny) még nagyon frissek.
“Azt hittem, még csak egy vagy két hónap telt el azóta. Rengeteg dolog a kezemben van, ami megmaradt az előző versenyekből, a felkészülésről.
Megtanultam, hogy mi az a verseny: mit kell lerakni, hogy kell dolgozni, hogy kell összerakni a pályát, hogy kell versenyezni. Hogy ezen végigmentünk, az óriási nagy tapasztalatot jelent.”
Pohner szerint a legfontosabb, amin el lehet csúszni a döntőben, az a tálalás. Aki nem kezd el időben és nyugodtan tálalni, kihozhatja a legjobb ízeket, de nem ér semmit a dolog. Mindennek melegnek kell lennie, csak a befejező műveletek maradhatnak, ezért kell folyamatosan, ugyanazt ismételve gyakorolni, hogy kiütközzenek a legapróbb hibák és még időben korrigálni lehessen.
Minden egyes elemet a lehető legtökéletesebben kell kidolgozni, mert önmagukban is meg kell állniuk a helyüket. Nem lehetnek felesleges alkotórészek, nincs olyan, amit csak díszítésként tesznek fel: mindennek funkciója van.
"Volt egy almás köret, aminek a borítása először nagyon béna lett, aztán nézegettünk képeket, míg találtunk egy olyat, amiből tudtunk ihletet meríteni. Elkezdtünk kísérletezni az almákkal, például, ha vékonyra vágjuk mennyire kezelhető egy kis marinálás után, hogyan tartsunk egyben. Egy kis gyömbéres-citromos-sós marinálással és egy rövid hőkezelés után megtaláltuk, amit kerestünk. És ez csak egy köretelem borítása, a többi része is hasonló fázisokon esett át."
fotó: Nagy Balázs
A döntőre való készülésben persze sokan szeretnék segíteni, de főleg Vomberg Frigyest, Ádám Csabát és Garai Ádámot emeli ki, akikkel szorosan együtt dolgoznak. Miután kialakult a kép, hogy a kötelező alapanyagokból milyen tálat és tányérokat akar összeállítani, már csak a finomhangolás maradt a felkészülés végére. A két éves tapasztalattól eltekintve ennek van egy nehézsége is:
“Új szerepben lenni. Furcsa, hogy én találom ki, hogy rajtam van a felelősség, ez még mindig nagyon idegen. De nincs pánik, mert tudom, hogy időben vagyunk, és amit csinálunk, az jó lesz. Most már csak mindent tökéletesítenünk kell. Szépek az elemek, jók az ízek, már csak finomítani kell mindent. Itt vagyok 22 évesen, nekem abszolút semmi vesztenivalóm nincs a versenyen. Sokkal könnyebb kihozni a maximumot, ha nincs nyomás, ha nem kell megfelelni senkinek.”
fotó: Nagy Balázs
Vomberg Frigyes is megnézte a próbafőzést, folyamatosan tanácsokkal rohamozta, egyszerre mint egy coach és jó barát: olyan dolgokra hívja fel a figyelmet könyörtelenül, amire ilyen stresszhelyzetben nem tud figyelni az ember. Minimalizálni kell a hibalehetőséget, vagy háromféle vészmegoldással készülni (ki tudja, mi megy tönkre), minden eszközre, alapanyagra, az utolsó kis csipeszre is figyelni kell, mert csak úgy lehet kiegyensúlyozottan versenyezni, ha minden körülmény adott hozzá. Olyan, mint az élsport.
“Az a fontos, hogy bejöjjön minden, amit kitaláltunk. Az ad egy nyugodtságot, hogy minden rendben volt. Ez a lényege. Persze mindenki nyerni akar és nem is elérhetetlen dolog. Itt abszolút nem számít, hogy kik ellen versenyzünk. Csak hogy letegyük azt, amit akarunk, és azt jól.”