A fent említett folyamat Olaszországban a mai napig megfigyelhető. Néhány évvel ezelőtt a minestrone egy olyan hétköznapi étel volt, amelyet a zöldségeskertből származó alapanyagokból készítettek el, és amely több családot is el tudott látni táplálékkal. Manapság - különösen a nagyvárosokban élők esetében - előfordulhat az, hogy valakinek választania kell a lakbér kifizetése és egy minestrone elfogyasztása között. Cikkünk célja azonban nem az ételek antropológiájáról szóló értekezés, hanem inkább annak a jelenségnek a feltárása, milyen kalandos úton keresztül váltak népszerűvé egyes ikonikus, úgynevezett “luxus alapanyagok” a legszegényebbek konyháiban, hogy aztán a leggazdagabbak kedvencévé váljanak.
Hogyan is történhetett mindez? Az ok egyszerű: amikor egy mindennapi, az emberek által gyakran felhasznált alapanyag mennyisége korlátozottá válik, a kereslet felhajtja az árakat. Melyek tehát azok a luxus alapanyagok, amelyek egykor szerénynek számítottak?
Következzen pár példa!
Kaviár
A kaviárt a világ legdrágább élelmiszerei között tartják számon. Nagyon kevés a belőle az elérhető és elfogyasztható mennyiség, a ritkasága pedig az árán is visszatükröződik. A kaviár azonban nem mindig volt megtalálható a palotákban, sőt, mintegy 300 évvel ezelőtt még nem számított nagyértékű alapanyagnak. Az Egyesült Államokban és a világ többi részén is nagy mennyiségben fogyasztottak tokhalat - a hal apró ikrája pedig hulladékterméknek számított, amelyet gyakran ingyen szolgáltak fel a vendéglőkben egy pohár bor mellé. Hétköznapiságát jelzi, hogy egyes feljegyzések szerint még a börtönökben is ezt kapták a rabok. A gyors ütemű iparosodás és ennek az ökoszisztémára gyakorolt hatásai drasztikusan csökkentették a tokhalak számát, így amikor az emberek rájöttek, hogy a kaviár már nem kapható, az ára az egekbe szökött, anélkül, hogy a kereslet iránta megszűnt volna.
Sushi
Bár a sushi ma már világszerte az all-you-can-eat éttermekhez kapcsolódik, eredeti, letisztult formájában nagyon drága. Japánban és világ számos pontján ismerhetünk olyan éttermeket, ahol a legjobb minőségű sushi megfizethetetlen összegekbe kerül. De ez nem volt mindig így. A régi időkben a rizs és a nyers hal párosítása csak egyszerű technika volt a tenger gyümölcseinek tartósítására. A rizsben lévő keményítőt, akárcsak a cukrot, fel lehetett használni a hal élettartamának meghosszabbítására, amely egy olyan szigetországban, mint Japán, bőségesen rendelkezésre állt. A sushi ezért a munkásosztály és a családok népszerű étele volt. A globalizáció hatása azonban ezt az ételt is elérte - a nyugat felfedezte a sushit, a kereslet megnőtt iránta. Továbbá a tenger már nem volt kimeríthetetlen erőforrás, így ennek következtében az egykor szerény étel ára megnövekedett.
Kobe wagyu
A kobe wagyu a világ legdrágább marhahúsaként ismert, ára elérheti az 1000 dollárt kilónként. Ez a marhahús különböző japán tehénfajták keresztezésének eredménye. Szerkezete márványos - ezért éppen ez a tény volt az, amely az importálás kezdeti szakaszában - nem győzte meg a piacot a minőségéről. Ez a tendencia addig tartott, amíg egy ügyes marketingkampány nem tette kívánatossá a wagyu húst, aminek következtében ismét a kereslet-kínálat dinamikája győzött. A szigorú szabályozás miatt az export drámaian csökkent, amely az 1990-es évek környékén rendkívül értékessé tette.
Osztriga
Nem kell messzire visszamennünk ahhoz az időben, hogy rájöjjünk, hogy az osztriga értéke ugyanolyan gazdasági folyamatokon ment keresztül, mint a kaviár, hiszen számos tengerparti területen olcsó és népszerű étel volt. A tengerek szennyezettsége azonban a mennyiség érezhető csökkenéséhez vezetett, így ezzel párhuzamosan az áruk is meredeken emelkedett. De ez még nem minden: a XX. század második felében betiltották a gyermekmunkát, amely szintén befolyásolta az osztrigaipart.
Homár
A homárokat egykor "tengeri csótány" néven ismerték - na de nem a külsejük miatt, hanem azért, mert olyan nagy számban fordultak elő az Egyesült Államok partjainál. A homárok elterjedésének köszönhetően az elítéltek és a szolgák táplálékaként volt ismert. Olyan bőséges volt a mennyiségük, hogy a halászok alig tudtak mit kezdeni velük. Sajnos minden jó dolognak vége szakad, így a homárok elszaporodásának is - ma már csak a legelőkelőbb éttermek étlapján szerepel, és általában csak különleges alkalmakkor fogyasztják.
Forrás: finedininglovers.com
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.